2020. augusztus 12., szerda, Klára

Tabuk nélkül a KMO-ban

Kispest
2017. március 22. szerda Írta: Csizmadia Viola

 

 

A Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) és a Kispesti Lámpás Klub közreműködésével úgynevezett érzékenyítő foglalkozást tartottak kisiskolások részére a KMO-ban.

A KMO-ba érkező gyerekek látható módon ugyancsak élvezték azokat a rövidke, játékos érzékenyítéseket, foglalkozásokat, beszélgetéseket, amelyekkel a vakok és gyengénlátók mindennapjainak nehézségeivel próbálták megismertetni őket.

Egyesületünk most először tart ilyen foglalkozást a KMO-ban és Kispesten. Erre a napra a Kós és az Eötvös iskolákból érkeztek harmadikos gyerekek. Elsődleges célunk az volt, hogy interaktív, elfogadást segítő foglalkozás keretében, a gyerekekhez közelebb vigyék a „fogyatékkal élők” mindennapi élethelyzeteit, megkönnyítve ezzel a kommunikációt és a segítségnyújtást – mondta kérdésünkre Bernát Zsuzsanna, a VGYKE keretein belül megvalósuló Kispesti Lámpás Klub vezetője, aki szerint ezek a gyakorlati bemutatók, amelyen a gyerekek kipróbálhatták milyen is vakon például a zokni-párosítás, a vízöntés, a készpénzzel való fizetés. Nem lehet elég korán kezdeni a szemléletformálást, mi már óvodás korban is tartunk játékos, kutyás foglalkozásokat. A gyerekeken keresztül pedig a családokhoz is eljutnak üzeneteink – hangsúlyozza.

A két különböző korosztályt képviselő Acsay Péter és Tanai Csaba a vakok és gyengénlátók hétköznapi közlekedésébe kalauzolta el a gyerekeket. A fiatal Péter fehér botjának segítségével mutatta be, hogy, ami a látók számára csak az úton való céltalan kopogtatásnak tűnik, az milyen fontos is a vakok számára. Ezen kívül a fiatalember segítségével gyakorolhatták azt is a gyerekek, miként kell helyesen segíteni például az utcán közlekedő vakoknak. A 3 és fél éves Bonca nevű vakvezető kutyával érkező Csaba pedig először arról mesélt a gyerekeknek, hogy miként lesz egy kiskutyából igazi segítőtárs. Mint mesélte, a 8 hetes ebeket majd egy esztendőn át nevelő gazdik készítik fel az igazi, 6-8 hónapig tartó kiképzésre, amelyet alapos orvosi és alkalmassági vizsgálat előz meg. Vakvezető kutyának (95 százalékban) temperamentumuk, egyéniségük miatt általában labradorokat, ritkán golden retrievert, esetleg keverék kutyákat használnak. A kutya nem GPS, önmagától nem talál el az úti célhoz, de nélkülözhetetlen a közlekedésben, a tájékozódásban, hiszen figyelmeztet az úthibákra, a járdára, megtalálja a megállót, tehát segít abban, hogy balesetmentesen közlekedjünk – teszi hozzá. A vakvezetőkutya nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, aranyos állat, de ha hám van rajta, akkor dolgozik, nem szabad a figyelmét elvonni azzal, ezért ha valaki meg szeretné simogatni, akkor először kérdezze meg a gazdáját, meg teheti-e, ha nem, akkor sem szabad haragudni a látássérültre ezért – tanácsolja gyerekeknek Csaba.

Fontos Zsuzsanna, a Kós iskola III. a osztályának tanítója lelkesedéssel beszélt a programról és arról, hogy a gyerekek is tele vannak kérdésekkel, és ha azokra őszinte választ kapnak, megszűnik tabu téma lenni a fogyatékkal élés, nem tekintenek csodabogárként a vakokra, gyengénlátókra, természetessé válik mindaz, ami kezdetben szokatlan, furcsa volt, vagy félelmet keltett bennük.

 

© 2008-2020 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.