Miénk itt a tér

Ha a kerületen kívüli programot választottunk, akkor ugye nagy eséllyel kell átkelnünk a Határ úti metrómegállón, ami egyre kaotikusabb képet mutat.Úgy tűnik, hogy a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott aluljárók közül tényleg csak a néhány kiemeltre helyez komoly hangsúlyt. A Deákon, a Blaha Lujza téren tisztaság van és csend, a Nyugati már határeset, a Határ út sokszor maga a káosz. Nem tudom, hogy a kormányzati vagy a fővárosi szociálpolitika eredménye-e, hogy egyre kijjebb szorítják a városból a hajléktalanokat és nincsteleneket, de azt hiszem, ebben igazán sikeresek.

Ahogy a fővárosnak sikerült átnevezni néhány közterületet is. Ebben is kétségtelenül szükségtelen, de nagy változások zajlottak le az elmúlt időszakban. Hogy mi történt még? Nem sok mindent tudunk felsorolni a Demszky érát követő egy évből. Tarlós ugyanúgy pénzért áll sorba a miniszterelnök irodája előtt a BKV megmentése érdekében, a metrók folyamatosan lerobbannak, semmivel sem könnyebb a közlekedés a városban, semmi nem fejlődik, mintha nyomtak volna egy pause gombot a városvezetők. Persze válság van, ezt ne felejtsük el, valószínű ez indokolhatja azt is, hogy az a hír járja, pénzhiány miatt csúszik az Ady Endre út felújítása is. Sok ezer kispesti teszi fel a kérdést, hogy meddig?

Van azonban egy friss botrány, ami méltán verte ki a biztosítékot minden józan értékítéletű, kultúrafogyasztó Budapestiben. Az Új Színház vezetőváltására gondolok. Történt ugyanis, hogy a szakmaiságot nélkülöző Dörner György fémjelezte „pihekönnyű koncepció” nyert egy komoly pályamunkával szemben, amelyet a korábbi igazgató Márta István jegyzett. Azaz a bíráló bizottság többségi döntése szerint nem nyert, mégis a szélsőséges nézeteiről ismert színész lesz a teátrum vezetője, intendánsa pedig a politikus-drámaíró Csurka István. Sikerült összeraknunk? Tarlós elutasított minden tiltakozó megjegyzést és nem kíván módosítani a megalapozottnak nem igazán nevezhető döntésen. Amikor a jelenlegi főpolgármester kampányolt, sokan féltették tőle a magyar főváros sokszínű és pezsgő kulturális életét. Hát most megkaptuk. Úgy tűnik, a vasszigoráról ismert városvezető ostora a belvárosi hajléktalanok,az ellenségnek tekintett utcanévtáblák és kultúrafogyasztó nagyközönség ellen irányul. Háború ez is, csak azt nem értem, hogy miért nem a valódi ellenségek ellen veszi fel a harcot. Csak néhány ötlet a megfelelő ellenségek megtalálásához: parkolási cégek, BKV átszervezése, a „mezitlábas” taxisok, a kátyúk, fogyatkozó zöldterületek problémája, a nyilvános illemhelyek kérdése. Úgy vélem, ezeken a területeken tudna Tarlós István igazán maradandót alkotni, a kultúrát pedig hagyjuk meg az ahhoz értőknek.