Gajda Péter: Svájc és az önkormányzatok

A napokban több önkormányzati vezető is megszólalt a svájci frank árfolyama kapcsán, hogy ez komoly veszélyt jelent a helyhatósági szektorra, s ezen belül is jó néhány nagyvárosra, melyek (nyilván ugyan ezen vezetők hathatós kezdeményezésére) svájci frank alapon bocsájtottak ki kötvényt, magyarán hitelt vettek fel a már egyébként is eladósodott településük működtetéséhez, fejlesztéséhez. Már akkor is világos volt, hogy ebből komoly gondok lehetnek. Bár kétségtelen lehet úgy is gondolkozni, hogy egy települést nem lehet elárverezni, pláne eladni az „emberek” feje fölül. Ezért aztán nyakra-főre, mindenféle elképzeléshez hitelt vettek fel, kötvényt bocsájtottak ki az adott település döntéshozói. Mert „igény van rá”, épültek az új kultúrházak, uszodák, jégcsarnokok, sport és egyéb létesítménye vagy működtették fejlesztési hitelből a fenntarthatatlan és egyénként néha szükségtelen önkormányzati intézményeket. Olyan közintézmények épültek, melyek felépítésére nemhogy ereje és fedezete nem volt az adott településnek, de a működtetését sem tudták garantálni. Talán sokan emlékeznek arra a tavalyi kutatásra, melyben Hódmezővásárhelytől Debrecenig láthattuk azokat a településeket, melyek súlyosan eladósodtak hasonló ügyek miatt, s most várják a jó Állambácsit, hogy segítsen. Állambácsi persze csak úgy tud segíteni ha pénzt nyomtat, mert ő az önkormányzattal szemben megteheti, vagy szintén hitelből finanszíroz, esetleg újabb adókat vet ki, hogy megmentse a felelőtlenül gazdálkodókat.

Kispest nem ezt az utat járta. A már említett független vizsgálatban tavaly a XIII.  kerület után úgy voltunk a másodikak a legkevésbé eladósodott települések listáján az egy főre jutó adóságállomány alapján, hogy közben értelmes és visszafogott fejlesztésekbe is tudtunk fogni. Nem kell feltétlenül közpénzből a polgármesternek saját „lovasszobrot” állítani ahhoz, hogy sikeres legyen. Az emberek nem hülyék, vagy legalábbis nem mindig azok. Tisztességes, értelmes szóval és talán egy pici példamutatás mellett fel tudják fogni, hogy meddig ér a takaró. Nagyon bízom abban, hogy nem lesz központi finanszírozású önkormányzati konszolidáció. Annak ellenére bízom benne, hogy idén már mi is rosszabbul állunk. (Ez egyébként még mindig nem a helyi felelőtlen gazdálkodásnak, hanem inkább az országon hullámzó gazdasági válságnak és az ennek köszönhető központi források jelentős csökkenésének köszönhető.) Bízom benne, hogy meg kell tanulnia minden felelős vezetőnek, hogy az adóforintokkal, melyeket rábíztak sokkal körültekintőbben, még a sajátjánál is nagyobb odafigyeléssel kell bánni. Mert persze ki ne szeretne a jófiú szerepében tündökölni? Bért emelni, plusz juttatást adni a pedagógusoknak, új művházat avatni, uszodát nyitni, sportpályát építeni, ingyen adni a HPV oltást, külön buszt járatni az iskolás gyerekeket, szobrot állítani a helyi hírességeknek, támogatni a létező összes kulturális-, civil-, és sportegyesületet? Persze ki ne szeretne a jóságos városvezető szerepében tündökölni? Szóval rá kell jönni, hogy ezt nem lehet, sőt nem is kell. S ezt sokan csak akkor hiszik el, ha maguknak kell megoldani a saját maguk által okozott gondot és nem jön Állambácsi a pénzeszsákkal, merthogy neki is üres...