Megszűnhet-e Kispest önállósága?

Sokat lehetett hallani az elmúlt hónapban arról, hogy miként tervezi átalakítani a kormány az önkormányzati törvényt, s ezzel együtt azt a szisztémát, amely jól-rosszul, de a rendszerváltást követő húsz évben működött hazánkban. A tervekben szereplő általános elképzelések kapcsán is vannak érdekes felvetések (ilyen a számomra teljesen feleslegesnek tűnő járási rendszer visszavezetése a magyar közigazgatásba), de fővárosiként és kispestiként is talán a leginkább Budapest újra szabályozására irányuló tervek érdekelnek a leginkább.

Sokan kérdezgetik tőlem mostanában, hogy a szakminisztérium által bemutatott anyagban szereplő egyik elképzelés, miszerint a parlament a megalkotandó törvénnyel megszüntetné a fővárosi kerületek önállóságát, sőt magát a kerületeket is, miként érintené az itt élőket. Én magam is sokat töprengtem ezen, s nem elsősorban amiatt, amire sokan gondolnak, hogy lesz-e állásom vagy sem. (Ebben a történetben ez izgat legkevésbé.)

Egyébként sem gondolom azt, hogy ez az ország legrosszabbul működő szegmense. Bár kétségtelenül lehetett volna jobban irányítani a fővárost és talán a kerületeket is külön-külön, de ha az elégedetlenség oly mértékű lett volna, ahogy ez most a törvényt előkészítő anyagból kiderül, valószínűleg Demszkyt sem választják meg 1990 óta folyamatosan vezetőnek az itt élők és nem kerül megválasztásra, méghozzá stabil szavazattöbbséggel hosszú-hosszú évek óta több kerületi vezető sem, legyen akár bal, akár jobboldali.

Azt szokták mondani a fővárosra, hogy 23 kiskirályság és a központ öli egymást, ezért működésképtelen. Én ezt másképp látom. Igen, a mostani rendszer a melléutaltsági viszonyai miatt folyamatosan tárgyalásra, egyeztetésre kényszeríti a mindenkori vezetőket. A fővárosiakat és a kerületieket egyaránt. Miért is baj ez? A végén döntés születik, legfeljebb átgondoltabb, legfeljebb olyan, ami minden érdeket figyelemebe vesz. Olyan, ami nem arról szól,  hogy az erősebb letol valamit a másik torkán. Lehet, persze szidni az elmúlt húsz év fővárosi önkormányzatiságát, de nem vagyok biztos benne, hogy egy másik szisztéma alapján jobban működött volna az ország szíve.

Most, hogy éppen vezetői értekezletről jövők és végigbeszéltük azt a számtalan ügyet, ami a 60 ezres lélekszámú (1950-ig egyébként önálló megyei városként működő) Kispest heti feladataival kapcsolatosak, még inkább megerősödött bennem az a vélemény, hogy józanul gondolkodó ember, aki a közjóért felel nem erőltethet át a parlamenten egy olyan javaslatot, amely nyilvánvalóan a helyben élők érdekeivel ellentétes. Miért is mondom ezt? Érdemes ezt a kérdést is a mindennapok ügyei felől közelíteni. Gondoljanak csak bele abba, ha a jövőben a kerület ügyeiről, legyen szó akár parkosítási kérdés, járdafelújítás, iskolafenntartás, óvoda – és bölcsőde ügy, (és még sorolhatnám) a fővárosban egy nyilvánvalóan nem a kerületiek által választott és ezért nem általuk kontrollált vezetőnek kell döntenie. Olyannak, aki esetleg azt sem tudja, merre van a Nádasdy utca, vagy mikor került sor az Ady általános iskola felújítására. Mit tud ez a vezető, vagy bizottság, vagy bármilyen kinevezett köztisztviselő foglalkozni ezekkel a fővárosi léptékekben apró, de az itt élőknek roppant fontos kérdésekről? Pláne úgy, hogy mellette esetleg ott van a többi 23 városrész hasonló ügye. Mi alapján, hogyan, fognak eldőlni ezek a kérdések, rá tudja-e egyáltalán kényszeríteni az itt élő állampolgár a neki közvetlenül nem felelős döntéshozót arra, hogy figyelembe vegye a helyi érdekeket?  Most legalább az esély megvan erre.

Egy közel kétmilliós város, tele történelmileg és városszerkezetileg önálló településsel nem irányítható egy központból, azt hiszem ez előbb utóbb mindenképpen működésképtelenséghez vezetne, amit így a Kispesten élők szenvednének meg. Arról nem is beszélve, hogy a kormányzópárton belül sincs egyetértés ebben a kérdésben. Mást gondolnak azok az igen erős kerületi polgármesterek, akik egyébként parlamenti képviselők is, és persze megint mást a vidéki fideszes polgármesterek és ismét más a véleménye erről a témáról a szintén fideszes, de pártonkívüli főpolgármesternek is. Ezért szoktam válaszként azt mondani a feltett kérdésre, hogy sem oka sem realitása nincs a kerületek megszüntetésének vagy összevonásának