Egy csomag cukor

Tízévesforma kisfiú téblábol fiatal édesanyjával egy nagy bevásárló központ pultjai között szombat délután hat körül. A gurulós kosárban kétkilós kenyér. Polcról polcra haladnak, föntről lefelé mustrálják a kínálatot. A kisfiú néha előre szalad, ott keresgél, majd vissza és beszámol, mit látott. Tanácstalanok, pedig van itt mindenféle: por, nád, kocka, kristály. De hiába a bőség, ők egy valamit keresnek, az akciósat a cukrok közül. Itt kellene lenni, látod, de nincs....mutat az anya az üres papírtasakokra és a polcon kiszóródott kristályszemekre. Kezében egy zacskó cukorral indul a bevásárló matek, amelynek a végeredménye nem helyes megoldást adott.

Újra nekiindulnak, szemükkel kutatva a polcokon, hátha maradt még valahol, legalább egy tasak, hátha valaki visszatett egy csomaggal, hátha....Középkorú nő jön. Látva az elkeseredett keresgélést, segíteni próbál. Talál valamit, viszi örömmel az asszonynak, aki hamar lehűti lelkesedését. Nem, nem, ez hiába csak 196 forint, nem tudják megvenni, mert tudja, csak kedden jön a családi pótlék. A két nő tekintete némán, hosszan összeakad. Hallgatnak néhány másodpercig. Sajnálom, mondja az idősebb, nagyot lendítve bevásárlókosarán, továbbhalad. Anya és fia folytatja a keresést. Percek múlva az idősebb nő visszatér. Ötszáz forint és egy száz forintos kupon elég lesz keddig? - kérdi félve. A fiatalasszony felemeli

tekintetét, kérdőn néz, nem érti. De hisz ő nem panaszkodott, nem kért semmit. Akkor meg miért? Ötszáz forint és egy száz forintos kupon elég lesz...tegye el, kérem hallja újra. A következő másodpercben már ott áll kezében a pénzzel és a kuponnal, az nő pedig szó nélkül újból eltűnik a polcok között.

Ez a minapi történet pedig azért jutott az eszembe, mert ma már minden második gyerek nélkülöz Magyarországon, és ami a legmegdöbbentőbb, már a középréteg körében is. Az UNICEF magyar jelentésében olvasható, hogy a családtámogatások, a szociál- és foglalkoztatáspolitika nem segíti a lecsúszás megakadályozását, az oktatáspolitika pedig tovább erősíti ezt a folyamatot. Sajnos a gyerekek 25 százaléka él elszegényedett családban, a korábbi 18 helyett ma már a gyermekes családok 28 százalékának gondot okoz a lakás megfelelő fűtése, 38 százalékának a rezsiköltség befizetése, és a családok 88 százalékának megoldhatatlan gondot jelent egy váratlan kiadás. A családok 77 százaléka nem engedhet meg magának egy hét nyaralást, és 45 százalékuk még kétnaponta sem tud húst tenni az asztalra. Eközben folyamatosan nő a gyerekek elszigetelődése, 42 százalékuk nem tudja rendszeresen meghívni magához a barátait, leginkább azért, mert az otthonukat szegényesnek ítélik, és ezért szégyellik, vagy mert nem tudják biztosítani a vendéglátáshoz az ennivalót. A lehangoló képet erősíti: a TÁRKI előzetes becslései szerint Magyarországon 2012-ben a teljes népesség 17 százalékát tekinthetjük szegénynek. A szegénység kockázata ma meghaladja az 1990-es évek közepén eddig megfigyelt legmagasabb értéket is. No comment ...