Hideg van, nagyon hideg....

Ilyentájt mindenki gyűjtésbe kezd. Gyűjtenek a gyerekeknek, a betegeknek, a szegényeknek, a kórházban karácsonyozóknak, a gyermekotthonban lakóknak, az elhagyott kutyáknak, macskáknak, a hajléktalanoknak. Aztán ez az ajándékozási és gyűjtési kedv az ünnepek elmúltával alábbhagy, mintha egy szempillantás alatt megfeledkeznénk róluk.

Pedig itt Kispesten is, ahol az önkormányzat támogatásával a Vöröskereszt által működtetett az úgynevezett alacsony küszöbű „fapadon” a leghidegebb napokon este hattól csaknem húsz ember húzza meg magát összecsukható ágyakon, de legalább melegben éjszakára, hogy reggel nyolctól újra az utcán töltse el valahogy a napot, és este újra meg újra betérjen ennivalóért, ruháért, mosakodásért, gyógyszerért és sokszor csupán a jó szóért.

A kispesti intézmény több szempontból speciális, mert az itt megfordulók mentálisan, pszichésen sincsenek túl jól állapotban, így nem alkalmasak arra, hogy a főváros bármely nagyobb szállójába elhelyezzék őket. Sokan egyéni és külön odafigyelést igényelnek, sebekkel, betegségekkel küzdenek.

Az itt dolgozó szociális munkások pedig szinte minden napért megküzdenek, mert sok a „nincs”.

Az intézmény napi működéséhez égetően szükség volna rendszeresen tisztító- és mosószerre, mindenféle ruhaneműre és mostanság működőképes használt mosógép(ek)re is.

A „világ minden zokniját, alsónadrágját, trikóját el tudnák használni”, de sajnos szűkében vannak egyéb ruhaneműkből, cipőkből, takaróból, tisztítószerből, mosószerből, polifon matracokból is.

Miért várunk az ünnepekre, a különleges alkalmakra?!

Ha bárki, bármikor kidobná fölöslegessé vált, de még használható állapotban lévő dolgait, vigye hozzájuk!