„Wekerlefalva” volt sok-sok éven át az otthonom

Bársonyos férfihang konferálja a nagyszínpad fellépőit a Wekerlei Napokon a Kós Károly téren az őszeleji nyárban. A hang gazdája, a Jakab Csaba színművész, aki húsz éve kölcsönzi magyar hangját a híres amerikai színésznek, Chuck Norrisnak.

A szolnoki indulás után 18 évig volt a Budapesti Kamaraszínház tagja, nyolc esztendeje pedig szabadúszó, nyolc évig élt a Wekerle telepen. Így nem kérdés, hogy egyéb elfoglaltságai mellet mindig szakít időt arra, hogy visszatérjen korábbi lakhelyére, és évente több alkalommal a nagy rendezvények házigazdája legyen. A jelenleg is sokat szinkronizáló, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban tavaly Maros András: Hulladékának főszerepére meghívott színész, a Pál utcai fiúkban Rácz tanár úrként szereplő, és éppen Csehov: Sirályának bemutatójára készülő művész két produkció között őszinte elragadtatással beszél a Wekerlei évekről.

Néhány nappal ezelőtt, szeptember 1-jén volt a születésnapja. Először is, olvasóink nevében is sok boldogságot kívánok! Gyerekfejjel milyen volt a jeles napon suliba menni?

Furcsa kettősség jellemezte ezt az ünnepnapot. Amikor a nyár végén megjöttünk a nyaralásból, a szüleim mindig figyelmezettek, hogy jó-jó, hogy születésnapom van, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy kezdődik az iskola. Szükség is volt erre, hiszen én egy vásott kölyök voltam.

Hosszú az út Csornától Wekerléig?

A vas megyei kisvárosban születtem, de nem nem sokáig élünk ott. A gyerekkoromat a belvárosban, az ötödik kerületben töltöttem. A Váci utcában, a mostani Pesti Színház fölött laktunk, ahol akkoriban még a Csim-Bumm Cirkusz működött Bilicsi Tivadarral, és ahol korábban Bartók Béla is élt. Később a szüleimmel külföldre mentünk, három évig Afrikában éltünk. Három gyerekem született, ma meg már nagypapa vagyok, és hamarosan újból az leszek! Lőrincen, a XVIII. kerületben laktunk, amikor egy barátom felajánlotta megvételre a házát itt Wekerlén. Két perc alatt igent mondtam, és hamarosan ide költöztünk a Kábel utcába. Rettenetesen a szívemhez nőtt ez a hely, és „Wekerlefalva” volt sok sok éven át az otthonom! Ez egy nagyon furcsa, nagyon speciális, ám de nagyon vágyott lét volt.

Miért érdemes itt lakni?

Remekek a telep építészeti adottságai. A légkör pedig egy kicsit vidékies. Köszönni ugyan nem köszön mindenki mindenkinek, mint falun, de Wekerlén bólintanak az emberek egymásnak, ha ismerik egymás, ha nem, azzal a felkiáltással: hiszen valahonnan biztos ismerlek, mert wekerlei vagy! Két-három évig a Wekerlei Társaskör elnökségének is tagja voltam, így jobban beleláttam mit is jelent a „wekerleiség”. Míg nem laktam itt, de jártamban-keltembe bekeveredtem ide. Ilyenkor mindig eltévedtem, soha meg nem találtam a kiutat, mindaddig, míg ki nem ismertem, hogy egy központi térbe futnak az utak. Jó volt itt kóvályogni, nézni az egystílusú házakat, még eltévedni is érdemes itt.