Kiállítás a kispesti Gránitról

Könnyen előfordulhat, hogy a régi konyhakredencben kutakodva olyan bögrére, tányérra, vagy nippre bukkan az ember, amelynek alján az egykori kispesti Gránit gyár jelzése található. Ez nem véletlen, hiszen a két világháború között a kispesti gyár Európa második legnagyobb mázas kerámiákat előállító üzeme volt. Ennek a gyárnak történetét mutatja be Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény új, jövő januárig látható tárlata a Nagy Balogh János Kiállítóteremben.

A történet 90 évvel ezelőtt, 1922-ben vette kezdetét, amikor a Budapest-Szentlőrinci Téglagyár edényégető részlege önálló részvénytársasággá alakult Porcelán-Kőedény és Kályhagyár Rt. néven. A gyár építése 1923-ban kezdődött a lajosmizsei vasút mellett, a következő évben pedig már elindult a termelés. A hazai és nemzetközi piacra gyártott kispesti edények és szaniter árúk nagy konkurrenciát jelentettek a patinás Zsolnay gyárnak is, mivel az itt előállított termékek jóval olcsóbbak voltak.

A kispesti üzem rövid másfél évtized alatt egész Európa legkorszerűbben felszerelt, a kemencék számát tekintve pedig a finnországi Arábia-gyár után a kontinens legnagyobb gyárává fejlődött, elhagyta cégnevéből a "kályhagyár" megjelölést - minthogy kályhacsempegyártással nem foglalkozott -, de változatlanul megmaradt a porcelánra való utalás annak ellenére, hogy porcelánt sem állított elő. Felvette viszont cégnevébe is a "Gránit" márkajelzést, amelyet gyártmányain valójában az első évektől kezdve használt. A társaság új neve 1938-tól Gránit Porcellán- és Kőedényárugyár Rt. lett.

A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. 1944-ben spekulációs kereskedelem vádjával Bárdos Féltoronyi Zoltán gyárigazgatót a honvédvezérkar főnökének különbírósága elé állították. 1945-ben, amikor pár napig a frontvonal a lajosmizsei vasút mellett húzódott, a gipszműhelyt számos belövés és aknatalálat érte. A termelés az ostrom után 1945. július 20-án indult újra a szovjet vörös hadsereg megrendelései nyomán.

Természetesen a Gránit sem kerülhette el az államosítást. Erre 1948-ban került sor. 1950-ben, több átszervezés után, a Gránit Csiszolókorong-és Kőedénygyár lett az új neve. Az 1960-as évekre a termékszerkezet átalakult, a tányér gyártás csökkentése mellett több színes mázas és dekorált árut kezdtek gyártani magasabb minőségben. 1960-tól a gyárban tevékenykedő képzett iparművészek új formákat, színeket és díszítési motívumokat alkalmaztak. A gyár iparművészeinek alkotásai részt vettek az Országos Iparművészeti Kiállításokon, ahol díjakat szereztek.

A rendszerváltás utáni gazdasági nehézségek a Gránitot sem kerülték el. A szükülő piac és az erős verseny miatt a termelés végül 2002-ben állt le.