Volt egyszer egy Kispesti járás

Manapság sokat hallani arról, hogy a kormány új közigazgatási koncepciója keretében Budapesten is járások kialakítására kerül majd sor. A tervek szerint Kispest is része lesz egy ilyen járásnak, azt azonban még nem tudni, hogy a XIX. kerület önállóan, vagy más, szomszédos kerülettel együtt fog egy egységet alkotni. Az egyik napvilágot látott koncepció szerint Kispest és Pestszentlőrinc együtt alkotna egy járást XVIII. kerületi központtal, holott, a történelmi tradíciókat figyelembe véve a XIX. kerületé kéne, hogy legyen a vezető szerep, hiszen 1911 és 1922 között Kispest volt a járási székhely.

Az 1910-es évek elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye járási beosztását jelentősen megváltoztatták Budapest környékén, ugyanis 1910-re a főváros vonzáskörzetének gyors népességnövekedése miatt több járás (a Gödöllői, Monori és Ráckevei) népessége is megközelítette a százezer főt. Ezért került sor ezek területéből az Aszódi, a Gyömrői és a Kispesti járások megszervezésére 1911 és 1913 között. A Kispesti járást 1911-ben állították fel. Ezt megelőzően az ide beosztott hat község közül Kispest és Pestszentlőrinc a Monori járáshoz, Csepel, Dunaharaszti, Erzsébetfalva és Soroksár pedig a Ráckevei járáshoz tartozott.

A Kispesti járás hat településből állt (Kispest, Csepel, Dunaharaszti, Erzsébetfalva, Pestszentlőrinc és Soroksár), nagysága alapján pedig az ország legkisebb járása volt. A hozzá tartozó községek száma szerint is a legkisebbek közé tartozott, népességét és népsűrűségét tekintve viszont egyaránt messze az első helyen állt, közel 100 000 lakosával. A gyors fejlődés folytán 1920-ra Kispest elérte az 50 000 fős lélekszámot és az önkormányzat a rendezett tanácsú várossá alakulás előkészítésébe kezdett, amelyet 1922-ben engedélyezett a belügyminiszter. A rendezett tanácsú városi státusz elnyerése után Kispest már nem volt többé járási székhely, a korábban hozzá tartozó többi település pedig az 1922 és 1950 között létező budapesti székhelyű, úgynevezett Központi járás részévé vált.