A hajléktalanok nulla fokban is fáztak...

Katasztrófa helyzetről beszélni, mert a hőmérő higanyszála tíz fokkal a nulla alá csúszik, a mi éghajlati viszonyaink között finoman szólva is nevetséges. Pánikszerűen kapkodni, a hajléktalanok és a szegények sorsáért hirtelen aggódni, az önkormányzatoknak, az embereknek, civilszervezeteknek felülről feladatokat, jó tanácsokat osztogatni, pedig már-már szánalmas.

Kérdezem én, egy jól felépített és átgondolt fővárosi ellátórendszert érheti-e váratlanul, hogy az időjárás az évszaknak megfelelően viselkedik, azaz a levegő lehűl, még hó is esik, meglehet, hogy nem is kevés. Mindennek nyomatékaként pedig katasztrófahelyzetet vizionálni, jó meleg szobákban válságstábokat összehívni, katasztrófatervet készíteni, furcsa és megkérdőjelezhető reakció. Szezonális. Kissé pr-szagú. Hiszen a hajléktalanok és a szegények eddig is itt voltak és fáztak, igaz nem annyira, mint várhatóan az elkövetkező napokban  fognak. De az ő szempontjukból miben is különbözik a „kishideg”, a „nagyhidegtől”? Szinte semmiben. Mert se most, se máskor nem nagyon volt hová behúzódniuk. Ismét a régi nóta: a hajléktalanszállók túlzsúfoltak, a nappali melegedők száma kevés, az aluljárókban nem lehetnek, az alkalmi segítség is csak ideig óráig óv meg a hidegtől... Továbbra is csak az egy helyben topogás, holnaptól talán már a hóban.