Nádas György: „Lehet másképp is csinálni”

úgy érzem, az a fazonigazítás, amelyen a Mikroszkóp az elmúlt időszakban átesett, szerintem jó irány.

Tehát a hagyományos kabaré mint önálló műfaj megújításra szorul?

Ez egészen biztos. Mi úgymond „színháziasítottuk” a hagyományos kabarét, és egyfajta komédiát adunk elő például az Őrület határán című produkciónk során. A kabaré egyébként hagyományosan a középkorosztályé. S hát látni kell, hogy az a fajta középkorosztály, amelyik ide szokott járni, az utóbbi években már kissé megöregedett. Mi most a negyven pluszos közönséget is megcéloztuk.

Milyen repertoárral?

A fővárossal kötött szerződésben huszonöt előadásra voltunk kötelezve az év végéig, ehhez képes már most negyvennél járunk. Van két saját előadásunk, a többi pedig úgymond befogadott produkció. Mindegyiket úgy vállaltuk, hogy oké, jöhettek srácok, de azzal a feltétellel, hogy csak annyit osztunk szét a társulat tagjai között, amennyi bevételt hoz a produkció. Ez egyébként a saját előadásainknál is így van. Ha folyamatosan telt ház előtt lépünk fel, akkor 180 belépő árán osztozunk, ha 12 nézőt tudunk bevonzani, akkor annyin.

Úttörő modell…

Bizony az, és biztos, hogy sok barátot nem szereztünk azzal, hogy Magyarországon először a kapitalizmus farkastörvényeire írt kottából kezdtünk el játszani. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy ez a jövő színházi finanszírozásának útja, így nem lepődnék meg, ha a jelenlegi támogatási rendszerben hamarosan más színházaknál is meghonosodna. Az életképes produkcióknak be kell tudniuk hozni a nézőket a nézőtérre.

Milyen az ősztől futó új produkciótok, az Őrület határán fogadtatása?

Nem akarom elkiabálni, de azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, a Markos- Nádas kabarék óta ilyen sikerem nem volt. Annak meg külön örülök, hogy korosztálytól függetlenül nagy az érdeklődés a darab iránt.

Mi a siker titka?

Titok nincs, de alapvetően három okot tudok mondani. Egyrészt Gesztesi Karcsi is meg jómagam is saját magunkat adjuk. Vagyis nem hagyományos színjátszást nyújtunk, hanem spontán, életszerű jelenetek sorozatát elevenítjük meg a színpadon. A nézőknek erre óriási igénye van, mert itt egyszerűen nem lehet hazudni. Velem például nem egyszer előfordul, hogy szabályosan elfeledkezem a közönségről. Olyan belülről az egész, mintha kettesben beszélgetnénk a Karcsival. A másik, hogy igen jó zenéket sikerült összeválogatni a darabhoz. A harmadik pedig, hogy – bár elsődleges célunk a szórakoztatás – a műsor utolsó tizenöt percében rendre sikerül elgondolkodtatnunk a közönséget. Sőt, olykor a legharsányabb röhögést váltja fel három perc kőkemény könnyhullatás.

Talán nem tévedek, ha azt mondom: ennek a produkciónak nem elhanyagolható hányadát teszi ki az improvizáció.

Valóban nem, de a műsor mintegy hetven százalékának itt is a fejünkben kell lenni.

Valahol láttam, hogy az Őrület határát azzal hirdetitek, hogy a néző ráismerhet benne a jelen Magyarországának kórképére. Milyennek látod ma ezt a képet?

Szerintem beszédes, ha egy-egy képernyőn bejátszott Matolcsy-nyilatkozat önmagában is megállja a helyét... De a tréfát félretéve is csak azt tudom mondani, hogy katasztrofális a kép.

Bár Te sem régóta látod el az Új Mikroszkóp művészeti vezetői teendőit, de ha mostanában színházról és kinevezésről esik szó, alighanem sokaknak egy másik György jut eszükbe...

Lehet, hogy ezzel nagyon nem leszek szimpatikus, de azt kell mondjam, a Dörner Gyuri nekem nagyon régi cimborám, és a színművészetét nagyon nagyra értékelem. Olyannyira nagyra, hogy szerintem már rég meg kellett volna kapnia a Kossuth-díjat. Az viszont tény, hogy a hirtelen jött népszerűség után egyértelműen rálépett egy bizonyos politikai vonalra, ami miatt aztán teljesen kirekesztette magát. De nézzük meg fél év múlva, hogy mit sikerült letennie az asztalra! Azt mondom, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget a bizonyításra.

Még az egyértelműen kirekesztő és nyíltan uszító Csurka Istvánnak is?

Most mondhatnám, hogy így színes a világ, de az az igazság, hogy nem szeretném, hogy ennyire színes legyen. Arról nem beszélve, hogy kirekesztéssel széles közönséget nem lehet bevinni a színházba.

Ha már itt tartunk: Te mit gondolsz, a Dörner-Csurka páros Új Színház élére való kinevezését kinek köszönhetjük?

Biztos vagyok benne, hogy nem Tarlós István személyes döntésének eredménye. Annál magasabbról jött az ötlet. A kormányzó hatalom szélsőjobboldali szavazótábornak tett újabb gesztusáról van szó.

Mindig is azok közé tartoztál, akik nem csinálnak titkot a világnézetükből.

Nekem már régen nincs világnézetem. A baloldal szétesett, a jobboldal kerge, a jelenlegi hatalmat meg nem is tudom minek nevezni. Talán a Kádár-korszak legelejéhez tudnám hasonlítani a szellemiségét.

Ajjaj... Ha már a legvidámabb barakkig sikerült merülnünk a magyar politika mocsarában, ideje vígabb vizekre evezni. Vészesen közeleg az év vége, s ez az időszak a kabaré „főszezonjának” számít. Gyártod már a humorbombákat?

December 30-án lesz egy egyszeri és megismételhetetlen előszilveszteri előadásunk a Markossal a Ram Colosseumban, tekintettel arra, hogy harminc évvel ezelőtt dolgoztunk először együtt. A műsor, amelynek moderálására Szilágyi Jancsit kértük föl, rengeteg archív bejátszásra fog épülni, de természetesen új poénokkal is készülünk. Az év utolsó napján pedig vidéken lépek színpadra.

Mire számítasz 2012-ben?

Rettenetesen nehéz időszak jön az emberek életében, de mi mindent elkövetünk majd annak érdekében, hogy az estéikbe egy kis vidámságot varázsoljunk. Az Új Mikroszkóp Színpad továbbvirágzása mellett pedig a márciusban érkező első unokámat is nagyon-nagyon várom… magnum