
Bemutatjuk: Szilágyi István
1980-ban katonaként kezdet pályafutását, majd a Katonai Főiskola elvégzése után 1990-től a kispesti polgári védelemhez került törzsparancsnoki, parancsnoki, majd kirendeltségvezetői beosztásban. Közben a szegedi Juhász Gyula Főiskolán gyermek és ifjúságvédelmi diplomát szerzett. 2006-tól a testvérvárosi diákcsereprogram szervezője.
Hiányzik-e a katasztrófavédelem, miként tekint vissza ott végzett munkájára?
Életem meghatározó része a kerület polgárainak védelmével telt, amelyet a mundér szögragakasztásával nem lehet elfelejteni. Nagyon sok olyan esemény volt Kispesten azalatt a 21 év alatt, amit a kerületben töltöttem, ami mind a kispesti kötődésemet erősítette. A sok baj és polgári védelmi esemény mellett igyekeztem a kerületi gyerekekkel is minél többet foglalkozni.
Mikor kezdett a kispesti fiatalokkal foglalkozni, mi motiválta ebben?
Kispesten 1986-ban kerültem kapcsolatba egy katonai szakközépiskola tanulóival, amikor a régi bélapátfalvi és a még meglévő káptalanfüredi tábor sátrait építettük fel. Ekkortól kezdtem foglalkozni középiskolások szabadidős programjának szervezésével. Kirándulással, táboroztatással. 1992-ben csatlakoztam az Endes László úr által szervezett kerékpáros táborhoz, amelynek szervezésében 2006-ig részt vettem. Ennek a tábornak a keretében közeledésbiztonsági, polgári védelmi és tűzvédelmi ismereteket is átadtunk kb. 1200 kispesti fiatalnak.
Hogyan értékelné Kispest testvérvárosi kapcsolatait?
2006-tól polgármesteri felkérésre szervezem a testvérvárosi csereprogramot. Jelenleg 5 országgal állunk kapcsolatban, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekek több ország eltérő kultúráját is megismerjék. A programban már eddig is több száz kispesti fiatal vett részt, számuk pedig évről évre gyarapszik.
Ön szerint miért fontos, hogy a testvérvárosi kapcsolatokban nagy szerephez jussanak a diákcsere programok?
A program legnagyobb haszonélvezői a kispesti diákok, mivel eljutnak olyan helyekre, ahova nem biztos, hogy most, vagy akár később, felnőttként eljuthatnának. Megmérettetik magukat külföldön, és a gyakorlatban is használhatják az osztálytermekben elsajátított nyelvtudásukat, miközben határokon átnyúló barátságokat köthetnek.