
A világhírű kispesti traktor
Volt idő, amikor világszerte fogalomnak számítottak a kispesti Hofherr gyárban előállított mezőgazdasági gépek. A különböző veterán találkozókon pedig még ma is látni egy-két működőképes, pöfögő kispesti traktort.
A magyar ipartörténetben is jelentős szerepet játszó gyárat Hoffher Mátyás, bécsi vállalkozó alapította 110 évvel ezelőtt, az akkor még önálló város határában elterülő 24 hektáros területen. Az építkezés 1900-ban kezdődött, a termelés pedig egy évre rá indult meg. A gyár hamar kispesti ipari termelés egyik legfontosabb bázisa lett. Az alapító fiát, Hoffher Albertet, akinek nevét ma utca őrzi a kerületben, 1911-ben a Kispesti Ipartestület díszelnökének választotta és még a család nemesi címért is lobbiztak a kispestiek I. Ferenc Józsefnél.
A gyárban kezdetben döntően gőzmeghajtású arató-, cséplő-, vetőgépeket, gőzekéket gyártottak. 1913-ban dobták piacra az első saját fejlesztésű 25 lőerős benzinmotorral üzemelő traktort, azonban az 1914-ben kitört első világháború ekkor még megakadályozta a szélesebb körű külföldi értékesítést. A háború alatt a fejlesztést nehezítette a nyersanyag és a munkaerőhiány, valamint az, hogy az üzem fő profilja a különféle hadianyagok gyártása lett.
Az igazi fellendülés a két világháború között vette kezdetét. 1921-ben leálltak a gőzüzemű gépek gyártásával, 1923-ban pedig az egyhengeres, izzófejes dízelmotor alkalmazásával megteremtették a modern traktorok új típusát. Az ekkor Kispesten különféle, gumi-, körmöskerekes és lánctalpas változatban gyártott traktorok a világ élvonalába tartoztak. A világválság természetesen megviselte a kispesti gyártat, de a fejlesztések nem álltak le. 1934-től már minden traktor önindítóval ellátva gördült ki a gyárkapun.
A második világháború ismét nagy törést jelentett a kispesti traktorgyártás történetében. A termelésben ismét a hadsereg igényei élvezték az elsőbbséget, így a különféle lövegtalapzatok, lövegvontatók, gránátok és lövedékek tették ki a termelés javát. A német megszállás után a gyár felszereléseit „kitelepítették” Németországba, ami egyet jelentett a gépek elrablásával. Budapest ostroma során a németek védelmi állásokat hoztak létre a gyár területén, de ezeket végül könnyen feladták, a Kispestre bevonuló szovjetek pedig tankjavító üzemet hoztak létre a gyár épületeiben.
A háború után az export már 1946-ban újraindult, a gyárat azonban 1948-ban az elsők között államosították. A sokak által ismert Vörös Csillag Traktorgyár nevet ezután, 1951-ben kapta. Ekkor jött létre az itt készült termékek „Dutra” védjegye is itt fejlesztett traktorok és dömperek nevéből, amelyek közül a leghíresebb a számos külföldi versenyen első díjat nyert összkerékmeghajtásos D4K típusú traktor volt, aminek kifejlesztéséért Korbuly János, főmérnök és Rhórer Emil főkonstruktőr Kossuth-díjat kapott.
Az önálló, Kispesten fejlesztett traktorok gyártása végül 1973-ban fejeződött be. Innentől kezdve a gyár a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár budapesti gyáregységeként működött tovább.