Erőss Zsolt a világ teteje után Kispesten

Egy álmos, esős szombati napon tartott előadást az Üllői úti Szabó Ervin könyvtárban Erőss Zsolt, akit a zord idő ellenére is rengeteg érdeklődő várt. Pozitív gondolkodásáról már az első percekben tanúbizonyságot tett, amikor elmondta, örül annak, hogy nem 8000 méter felett csúcsra kellett indulnia csak Kispestre...

Az elismert hegymászó mozgóképes bemutatót tartott korábbi sikereiről, például arról, ahogyan meghódította a Mount Everestet. Megtudtuk, hogy a Himalája lényegében egy „Európányi” terület, amely hatalmas hegyekkel van borítva. A legmagasabb csúcsok közül 18 amelyik 8000 méter fölé nyúlik, ezek közül már számosat sikerült Erőss Zsoltnak is megmásznia. A sportoló élményszerűen mesélte el, hogy miként építik ki az alaptáborokat, hogyan verik fel sátraikat a gleccserek által odahordott törmelékeken a morénán. Még az is érdeklődéssel figyelte a beszámolót, aki még életében nem aludt sátorban.

Erőss elmondta azt is, hogy az emberi szervezet nehezen viseli a több ezer méteres magasságot, itt nem igazán vagyunk életképesek, sőt az oxigénhiány miatt még az emésztésünk is csak korlátozottan működik. Ilyenkor a felhalmozott tartalékait éli fel a szervezet. Testüket folyamatosan szoktatják hozzá a zord körülményekhez, épp ezért többször járják meg az alaptábor és a magashegyi tábor közötti távot. Így akklimatizálódnak a zord oxigénhiányos környezetben. A gázégőn felmelegített hóból nyerik a vizet, amellyel részben pótolni tudják az elvesztett folyadékot tea, vagy leves formájában.

Az oxigénhiány óriási fizikai megterhelést jelent. Erőss tapasztalatai szerint a legkeményebb mászásai idején, akár 15 kilót is fogyott néhány nap alatt. A hőmérsékletekre is természetesen a szélsőségesség a jellemző. A hegygerincen lehet plusz harminc fokos hőmérséklet, amikor süt a nap és nem fúj a szél, de pillanatok alatt átválthat a klíma mínusz húsz fokos hidegre is. Vihar idején a szelek 150-200 km/órát is elérhetik. Ez akkora erejű, hogy már az embert is elsodorja. Azt mondja, ilyenkor jobb „lekúszni” a hegyről…

A hegymászó-felszerelés természetesen csak a legszükségesebbeket tartalmazza, de így is 20-25 kilós terhet kell cipelni a vállalkozó szelleműeknek. A hátizsákjukban sátor, főzőfelszerelés, és némi hegymászó felszerelés is kerül. A videofelvételek segítségével Erőss Zsolt bemutatta azt is, hogyan kell átkelni néhány fém létra segítségével a 12 méter széles ún. jégeséseken, amelyek sokszor 100 méternyi mélység felett ívelnek át. Ezeket a létrákat a teherhordó serpák viszik fel a hegygerincre. Az ő szolgáltatásaikat a kereskedelmi expedíciókon résztvevők veszik igénybe. Rengeteg pénzért cserébe így a gyengébb fizikumú, vagy gyengébb felkészültségű hegymászók is képesek meghódítani a Mount Everest csúcsát, persze csak oxigénpalackok segítségével. Erőss

„Mindent jól kell irányítani, még a szerencsét is.”

Zsolt eddig 9, ahogy ő fogalmazott magas hegyet mászott meg, de sem oxigént nem használt, sem serpák segítségét nem vette igénybe.

A kereskedelmi mászás egyébként az első, 1978-as csúcshódítás óta nagyon népszerű lett. Az elmúlt években az vált jellemzővé, hogy oxigénnel évente már akár. 500-an is meghódítják a Föld legmagasabb hegycsúcsát.

A sportember óriási erejéről és kitartásáról tett tanúbizonyságot, amikor balesetéről beszélt. Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy térd alatt amputálni kellett a jobb lábát. Zsolt beszámolt az ezt követő rehabilitációjáról is. Csak elképzelni tudjuk, hogy milyen emberfeletti küzdelmet vívott saját testével annak érdekében, hogy ismét sportolhasson és minél teljesebb életet élhessen. Tudatosan edzett, gyógytornákra járt, minden előírt mozgást túlteljesített hogy minél előbb felépüljön. Ebben az időszakban gyakran látogatta meg őt Szendrő Szabolcs hegymászó, aki gyerekként vesztette el a lábát és csak 30 évesen kezdte meg hegymászó karrierjét. Erőss úgy érzi, ha nem lett volna Szabolcs, sokkal nehezebb lett volna a felépülése.

Felcsatolható műlábával hódította meg idén a 8517 méter magas Lhoce csúcsot, ezzel óriási tekintélyt szerzett nem csak itthon, de szerte a világban, sőt még a teherhordó serpák között is. Az időjárás ennél a mászásnál sem volt kegyes hozzájuk. Egy melléjük szegődött felkészületlenebb spanyol csapatból többeket ki kellett kellett, de volt olyan is, aki a fagyások miatt orvosi segítségre szorult. Erőss Zsolt ezt a csúcsot is legyőzte, ezzel bizonyítva, hogy balesetét követően is képes ott folytatni, ahol abbahagyta. Saját küzdelméről, felépüléséről film is készült, amelyet szerte az országban ezekben a hetekben mutatnak be a mozikban. A film címe: A hópárduc talpra áll.

Úgy tűnik, a kitartásáról ismert sportoló valóban talpra állt, mivel elmondása szerint, amikor nem mászik, akkor kiadványokat szerkeszt, előadásokat tart, de telente újra túrákat vezet, sőt síoktatóként is dolgozik. Idén télen azt tervezi, hogy három éves kislányát síelni tanítja majd. Már most megkezdte a tavaszi expedíciójának előkészítését.

A küzdeni tudás mintaképe

A hegymászóknál végzetes lehet egy-egy hiba, mit javasol, hogyan lehet elkerülni a komolyabb baleseteket?

Amikor először voltam ilyen helyzetben, éreztem, hogy nem figyelek annyira, kiesik a kezemből a felszerelés, tudtam, hogy itt most azért félni kell, mert még egy hiba és akkor vége a dolognak. Ezt a fokozott koncentrációt meg is lehet tanulni. Az ember ilyenkor inkább lassabban megy, körültekintőbb. Ám ha felértünk a csúcsra, az is csak azt jelenti, hogy már nem nő tovább a kockázat, de a visszaút sem veszélytelen. Igazán megkönnyebbülni csak lent a hegy lábánál tudunk, hogy ezt akkor mi most túléltük.

Miből nyer erőt? Az Ön helyében már sokan rég feladták volna...

Az embernek tudnia kell a céljait jól kiválasztani, hogy képes legyen irányítani sikereit. Öszszességében a hegymászás számomra nagyon motiválóan hat. Az motivál ami jó nehéz, vagy szinte lehetetlen. Egy-egy nehezebb csúcs esetében végig benne van az ember gondolkodásában, hogy ezt bizony túl kell élni. A serpák azt mondják, ha náluk valaki elveszít egy végtagot, akkor az életét veszti el. Szerintem ilyenkor az a legfontosabb, hogy minél többet visszakapjon az ember régi életéből. Nekem most fejlődni kell, hogy újra nehezebb mászásokat is be tudjak vállalni. A hegymászásban sem sikerülhet mindig minden, ezért tudni kell feladni is, csakúgy ahogy a mindennapi életben. Ha ezt valaki nem tudja megtenni, akkor elég hamar vége lenne a dolognak. A hegymászásnál mások a tétek, mint a hétköznapokban. Mindig is úgy gondoltam, ha el tudom viselni, hogy mellettem haltak meg a barátaim, akkor azt is el kell viselnem, hogy velem is bármi történhet.

Mit szeret leginkább a hegymászásban?

Ez egy olyan feladat, aminek szeretünk megfelelni. Az embernek szüksége van kihívásokra, feladatokra. A természeti környezetben mindig adódnak ezek a kihívások. Engem vonz a víz, a búvárkodás is, szerintem ilyen az ember természete. Jó esetben ezt ki is tudja valamilyen szinten élni. Én meg túl jó eset vagyok. Rengeteg küzdés van egy-egy mászásban, ez az egész rendkívül kiélezett dolog, épp ezért hatalmas megkönnyebbülés felérni a csúcsra. Jó ezt az élményt megosztani másokkal. Csúcsra menni az egy valami, de ha csak ez számítana, akkor már rég felvonók lennének a nagyobb hegyek gerincén. A csúcsmászáshoz jól kell tudni taktikázni, mindent jól kell irányítani, még a szerencsét is. Az elismert hegymászó mozgóképes bemutatót tartott korábbi sikereiről, például arról, ahogyan meghódította a Mount Everestet.