Advent a nyugalom, az elmélkedés, az adakozás, a megnyugvás és a várakozás időszaka. De az idén sem egészen úgy telik ez a várakozás, mint ahogy szeretnénk.
Az elmúlt években a covid-járvány már két télen is megakasztotta a karácsonyi készülődés és az ünnepnapok menetét, hiszen a teljes bezárkózás miatt sokáig nem találkozhattunk személyesen egymással, rokonokkal, ismerősökkel, barátokkal. Ilyen veszély most nem fenyegetett bennünket, tehát joggal számíthattunk arra, hogy végre helyre áll a régi rend, felszabadultan készülődhetünk. Sajnos nem így lett.
Milyen is akkor ez az idei várakozás?
Nyugtalan.
Bizonytalan.
Spórolós.
Szorongós.
Spájzolós.
Fázós.
Gondokkal teli.
Különösen a célegyenesben lett azzá, amikor hétről, hétre, sőt, sokszor már napról napra drágább a boltokban minden, szinte követhetetlenek az árak, az energia ára is megfizethetetlen. Sokaknak mostanság sok mindenről már le kell mondania, mások is meggondolják, miből mennyit tesznek a kosárba. Komoly változások, átalakítások előtt állunk az egészségügyben, a szociális ellátásban. Forr a világ…
De nincs nyugalom a közoktatásban sem, egyre rosszabbak a körülmények, a feltételek. Soha nem látott összefogással állnak ki a szülők, a diákok a pedagógusokért, a magyar közoktatás helyzetének, feltételeinek mihamarabbi jobbításáért, mert most már gyerekeink jövője a tét.
A felszabadult ünnepvárás helyett most leginkább arra várunk, hogy mielőbb legyen benzin a benzinkutakon, hogy karácsonykor szorongás nélkül meg tudjuk látogatni vidéki rokonainkat is, még idejében be tudjunk vásárolni, legyen cukor, tej, liszt, tojás a boltokban, ünnepi étel az asztalokon, ajándék, legalább a gyerekeknek a karácsonyfa alatt, meleg a lakásokban, nyugalom és béke a szívekben, az oktatási és szociális intézményekben, az utcán, a munkahelyeken.
A lehetőségekhez képest békés ünnepeket kívánunk olvasóinknak!
