Almási Judit mentálhigiénés segítő szakember, szeniorörömtánc-oktató

Különösen mozgalmas, testet és lelket frissen tartó témája volt a Kispesti Alzheimer

Café ren dezvénysorozat tizenegyedik találkozójának a Halásztanya étteremben.

Almási Judit mentálhigiénés segítő szakember és szeniortánc-oktató a szenior örömtánc rejtelmeibe kalauzolta el a résztvevőket, akik nem sokáig kérették magukat, szívesen kipróbálták a társasági tánc egyik formáját, az „ülőtáncot” is, és személyesen megtapasztalhatták, hogy már ilyen rövid idő alatt is milyen jó hatással van a szervezetre. A szakembert az örömtánc történetéről, élet- és lélektani jelentőségéről faggattuk.

Mit takar az örömtánc kifejezés, honnan ered, mely országokban van hagyománya?

Ezt a táncstílust külföldön többnyire szeniortáncnak nevezik, Magyarországon „szenior örömtáncnak” hívjuk, ezzel is megkülönböztetve a hagyományos szenior társastánctól. Németországban a neve ErlebniSTanz (élménytánc). Az elnevezésben a tánc filozófiája is megjelenik, azaz itt mindenki a maga örömére táncol, a saját képességeinek megfelelően. Nincs megmérettetés, nincs teljesítménykényszer. Módszertanát Németországban alkották meg az 1970-es években, majd rohamosan elterjedt Európa számos országában. 2019 májusában, a Norvégiában megtartott 15. kongresszuson Magyarország a Nemzetközi Szeniortánc Szövetség (ISDC) teljes körű tagja lett a korábbi 14 tagország mellett (Ausztria, Belgium, Brazília, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Lettország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Dél-Tirol, Norvégia, Svájc, Svédország).

Miben más ez, mint a társastánc? A foglalkozásokra párosan kell menni, vagy előfordul „szerepcsere”?

Nem férfi és nő táncol együtt, hanem akár nő a nővel is alkothat egy-egy párt, hiszen nem a hagyományos átkaroló társastánctartásban táncolunk. Nincs vezető és követő, mindenki a saját lépéseiért felel. Nem lépéseket és figurákat tanulunk meg, amelyek aztán egy zenés táncesten szabadon variálhatóak, hanem minden zenére egyedi koreográfia készül, s ezeket a táncórákon közösen tanuljuk meg és gyakoroljuk. Táncórákra egyedül is lehet jönni, mindig az adott alkalmon résztvevők döntik el, hogy ki melyik pozícióban táncol. Sőt, ajánlott időnként a pozíciócsere is! Ez a változatosság különösen fejleszti a testtudatosságot, mozgáskoordinációt és a térbeli tájékozódóképességet. A szenior örömtáncórákon az egyes zeneszámokra készült egyedi koreográfiákat tanuljuk meg. A párok a formációs táncokhoz hasonlatosan a kör ívén vagy négyszög alakzatban állnak fel, s a koreográfiákba beépítetten partnercserék is történnek.

Kiknek ajánlják az örömtáncot?

Elsősorban az érettebb korosztály, az 50 éven felettiek számára kifejlesztett módszer, de bátran ajánlom mindazoknak, akik szeretnek táncolni, szeretik a társaságot, és egy kevésbé intenzív mozgásformára vágynak. Tudok hazai példáról, ahol túlsúlyos fiatalok mozgásterápiájában alkalmazzák a szeniortáncot.

Ha valakinek a párja nem szeretne vagy nem tud menni, egyedül is eljárhat?

Egyedül is lehet jönni, mindig az adott alkalmon résztvevők táncolnak együtt párban, vagy a kontratáncokban és square-táncokban hat- vagy nyolcfős csoportokban. A blokktáncok (line dance) és a körtáncok pedig nem igényelnek párt, itt mindenki ugyanazt a lépéskombinációt táncolja egy nagy körben kézen fogva vagy a térben egy meghatározott alakzatban.

Mi van akkor, ha mondjuk betegség miatt kimarad néhány óra?

Természetesen a rendszeres gyakorlásnak érzékelhető eredménye van, az új táncokat gyorsabban tanulják meg a törzstagok, de egy-egy hiányzás nem okoz fennakadást a folyamatban. Az órák a szó klasszikus értelmében nem épülnek egymásra. A lépések és figurák nagyon egyszerűek, a hétköznapi mozgáshoz hasonlatosak, rövid idő alatt elsajátíthatók.

Mennyire fontos a társadalmi hatása ezeknek a találkozásoknak?

Az időskort a növekvő kapcsolati veszteségek jellemzik, sokan vesztik el társukat, rokonaikat, barátaikat, a nyugdíjba vonulással munkatársaikat. Az időskorral járó egyik legfontosabb nehézség a magány. A szeniortáncklubok lehetőséget teremtenek új társas kapcsolatok kialakítására, másokkal közösen végzett szabadidős program gyakorlására, élményszerzésre, ami jelentősen növeli az életminőséget.

Miért a tánc az a mozgásforma, amely ilyen jó hatással van az emberre?

A táncolás amellett, hogy kitűnő szórakoztató szabadidős tevékenység, komplex egészségvédő program. Jótékonyan hat a testre, lélekre és szellemre egyaránt. Mint kíméletes sporttevékenység, növeli az állóképességet, erősíti az izmokat, serkenti a keringést és a légzést, javítja a testtartást, az egyensúlyérzéket és a mozgáskoordinációt. A szervezetünk táncolás közben immunerősítő, fájdalomcsillapító, stresszoldó és hangulatjavító biokémiai anyagokat termel. A lépések memorizálása mint tanulási folyamat, segít a szellemet frissen tartani, javítja az emlékezőképességet.

Sokan a fájdalomra hivatkoznak, amiért semmiféle mozgást nem végeznek. Mi van a tánc esetében?

A köznyelven „boldogsághormonnak” nevezett endorfint szervezetünk nagy mennyiségben termeli táncolás közben. Ez egy erősen fájdalomcsillapító hatású, morfiumhoz hasonló fehérje, amely a fájdalomcsillapítás mellett az öröm és nyugalom érzését is befolyásolja. Tánc közben gyorsan megfeledkezünk a kisebb mozgásszervi fájdalmainkról, s ahogyan bemelegednek az izmaink, megnő a folyadéktermelés az ízületeinkben, egyre könnyebbé válik a mozgásunk is, örömteli és eredményes lesz a tevékenységünk.

Szépít-e, fiatalít-e az örömtánc?

Kronológiai korunk, azaz a megélt éveink száma gyakran nem azonos a biológiai korunkkal – testünk állapota, teljesítőképessége – és a pszichológiai korunkkal, vagyis, hogy hány évesnek érezzük magunkat. A rendszeres aktivitás és az erős, megtartó kapcsolati háló, esetünkben a rendszeres táncolás, a táncklubokban kiépülő barátságok mind segítenek abban, hogy korosztályunk átlagánál fiatalabbnak és fittebbnek érezzük magunkat. A kiegyensúlyozott lelkiállapot a külső megjelenésünkben is tükröződik. Úgyhogy bizton állíthatjuk, hogy a tánc „szépít”!

Vannak-e hatásvizsgálatok, tudományos tapasztalatok?

A tánc pozitív élettani hatását több száz tudományos vizsgálattal alátámasztották. A kutatások irányultak többek között a fiziológiás hatásokra, a pszichoterápiás hatásmechanizmusra, az agy működésére. A neurodegeneratív megbetegedések, így a demencia kutatásában is fontos szerepet kapott a tánc terápiás alkalmazásának vizsgálata. A New York-i Albert Einstein Orvosi Kollégium kutatói 21 éves kísérletük alapján igazolták, hogy az időskori szellemi hanyatlás (demenciaszindróma) kockázatát más aktivitásokkal szemben (golfozás, biciklizés, úszás, keresztrejtvényfejtés) legnagyobb mértékben, 76 százalékban a rendszeres táncolás csökkentette.

A kispesti Alzheimer Caféban az ülőtáncot is kipróbálták. Mi az az ülőtánc?

A szeniortáncnak létezik egy különálló ága mozgásukban korlátozottaknak és/vagy szellemi hanyatlással élőknek, a szeniortánc plusz. A fülbemászó dallamokra, az adott korosztály számára ismert és kedvelt slágerekre készült egyszerű koreográfiákat ülve végeztethetik a résztvevőkkel. A mozgást eszközökkel, például színes kendőkkel, ritmushangszerekkel segítjük, ezekkel serkentjük az aktivitást, növeljük a mozgástartományt, javítjuk a mozdulatok kivitelezésének pontosságát. A demenciával élő idős személyek gondozásában nagyon fontos szerepet kap a rendszeres foglalkoztatás. Ezen tevékenységek terápiás hatásúak, javítják a fiziológiás és pszichés állapotot, lassítják a leépülési folyamatot, elősegítik az önellátó képesség minél tovább való fenntartását. Az ülőtáncban a könnyítés, hogy széken ülve mozgunk, tehát nem állunk fel és nem lépkedünk, de a kéz és láb, akár a fej és törzs mozdulatai is az adott koreográfia szerint kötötten zenére, ritmusra történnek.

Szeretik a demenciával élők ezt a mozgásformát?

Tapasztalataink szerint ez az egyik legkedveltebb aktivitás, amibe a demenciával élő személyek is könnyen bevonódnak. A szellemi hanyatlás egyik vezető tünete a rövid távú memória romlása. A hosszú távú memória, ezen belül is a zenei memória marad a legtovább érintetlen. Fiatalkorban kedvelt dallamok hallgatásával előhívhatók a régi emlékek, a régi táncestek hangulata és az ehhez kötődő mozgásanyag. A fiatalkorban rögzült mozgásos és érzelmi élményanyag az ún. implicit memóriában rögzült, a bevésődés körülményeit utánzó ingerekkel felidézhető.

Ha valaki szeretne Budapesten, Kispesten örömtáncolni, hol próbálkozhat?

Magyarországon 2017-ben képezték az első szeniorörömtánc-oktatókat. Ma 130 oktató tart 150 helyszínen, Budapest minden kerületében és országszerte örömtáncórákat. Pontos információ a helyszínekről a szeniortanc.hu weboldalon található.