Görög Ibolya, protokollszakértő

Görög Ibolya protokoll-tanácsadó, számos könyv szerzője rutinos előadó, aki lendületes előadásmódjával korosztálytól függetlenül mindenkit magával ragad, és szellemes stílusával adja át évtizedek tapasztalatait. Munkája egyben hivatása is, amelyet tiszteletreméltó hozzáértéssel, lelkesedéssel és szenvedéllyel végez.

Nyitottságát, színes előadásmódját a kispestiek is megtapasztalhatták a KMO-ban tartott IV. Kispesti Üzleti Találkozón, ahol Magyarország „protokoll-nagyasszonya” nemcsak az üzleti, de a mindennapi életet érintő viselkedési szokásokról, szabályokról is beszélt.

Mit tart a legfontosabbnak, amire kiemelt figyelmet kell fordítania egy vállalkozónak? Mit érdemes a tárgyalópartnereknél jobban szemügyre venni?

Reggelig tudnám sorolni! A legfontosabb üzenet az igényesség, a korrektség. Ez azért fontos, mert ma az a korszellem, hogy „laza vagyok”, „legyél laza” – de akkor a termék minősége is laza, ahogyan a szállítási határidő is. A korrektség egyik apró jele például, hogy az üzleti levél elegánsan van tördelve, nincsenek benne helyesírási hibák. A másik, hogy a férfi cipője csillogóan tiszta. Hogy az üzletasszony dekoltázsa nem tart a hasáig. Hogy a cég tárgyalóhelyiségében friss a levegő. Hogy tárgyalás közben nem veszi fel a mobilját, sőt, ki sem rakja az asztalra.

Mit árulhatnak el a vállalkozóról, milyen üzenetet közvetítenek ezek?

Nagyon fontos az első benyomás. A legfontosabb az, hogy megjelenésben, viselkedésben is azt mutassa a vállalkozó, amit magáról és a vállalkozásáról el szeretne hitetni. Tehát, ha profizmust szeretne sugározni, nem engedheti meg magának a késést, a rendetlen vagy éppen a túl sokat mutató öltözéket. Ha például valaki egy francia üzletemberrel ül le tárgyalni keresztberakott lábbal, kilátszó „bokahusival”, hanyagul megkötött nyakkendővel, ami alatt talán még az ing sincs rendesen begombolva, a francia feláll, és elmegy haza. Olyan sok mindent látott, hogy már a termékben sem hisz. A vállalkozó a termékét képviseli. Tudjuk, hogy a közlés tartalmának mindössze 7 százalékát adják a szavak, a többi a hangnem, a vizuális információ és a testbeszéd. Ugyanez fordítva is igaz. Ha nekem akarnak eladni valamit, de késve, hanyagul felöltözve és összeszedetlenül érkezik a tárgyalópartner, még ha eredetileg érdekelt is a termék, már bizalmatlanabb vagyok. Viszont, ha igényesen, felkészülten érkezik az üzletkötő, arra tereli a szót, ami bennünket érdekel, hajlamosabbak vagyunk jobb színben látni a termékét.

Minden vállalkozó a sikerre törekszik. Ön mit gondol a sikerről, az oda vezető útról, a hitelességről?

Ahhoz, hogy egy vállalkozó sikeres legyen, a minőségi terméken vagy a minőségi szolgáltatáson kívül – ezek az alapok! – hitelesen kell képviselnie a cégét. Legyen energikus, de ne tolakodó. Legyen szívélyes, de nem kedélyeskedő. Legyen udvarias, ismerje a társadalmi érintkezés szabályait. Ez utóbbit ugyanis mindenki ismeri, az is, aki nem tartja be. Ha rásütik, hogy „bunkó”, akkor hiába jó a terméke, kényelmetlen lesz vele szóba állni. A hitelesség, a korrektség talán legfontosabb jele, hogy pontos, nem késik. Az idő tisztelete egyre fontosabb, mert nagyon felgyorsult az életünk. Pár percet se késsen egy tárgyalásról. Mert aki várakozik, egyre idegesebb lesz, és biztos, hogy nem fog a másik javára dönteni. Ha mégis valami közbejön, forgalom vagy más akadály, akkor oda kell telefonálni, hogy ne várjanak hiába.

Az üzleti, de a hétköznapi életben is fontos a kapcsolatfelvétel...

Bár manapság szinte teljesen elterjedt, de az általános tegeződés nem biztos, hogy mindig jó. Azzal van jogunk tegeződni, akivel társadalmilag azonos szerepet töltünk be (Együtt őriztünk libát?). Csak azért, mert egyidősek vagyunk, az üzleti életben nem javaslom a tegeződést. A szabály egyébként az, hogy azonos neműeknél az idősebb kezdheti, férfi-nő viszonylatban viszont kizárólag a nő. Üzletfelet azonnal ne tegezzünk le. Nem beszélve arról – és ezt mindenki rosszalja – ha a boltba belépve a fiatal előadónő lesziázza a vásárlót. Ha olyan céges honlapot olvasok, amelyik tegeződve szólít meg, be is csukom, ez nem nekem szól. A névjegykártya pedig nem szóróanyag, azt kézbe kell adni, és nem szórni világban.

Mennyire tarjuk fontosnak manapság az udvariasságot és az illemszabályok betartását a hétköznapokban?

Az emberek pontosan ismerik az együttélés szabályait, nincs ezzel gond! Legfeljebb nem tartják be. Azért életveszély, ha valaki valamit nem tart be, mert azonnal elítélik, leszólják. A legegyszerűbb azt megnézni, hogy köszön-e az illető. Mert az a szabály, hogy aki belép, az köszön. És nem azért, hogy van-e, aki fogadja, hanem mert köszönni kell. A munkahelyi, vagy a lakóházakban a folyosókon, a boltba belépve, idegen helyre, liftbe belépve, köszönni kell egymásnak. Mert ha valaki ezt nem teszi, hamar ráragad például a munkahelyen, hogy „ő az új kolléga, aki sose köszön”. Ez nem igazán pozitív, valljuk be.

Milyen élethelyzetekben nem figyelünk annyira a viselkedésünkre, a protokollra, pedig kellene?

Együtt élünk ezen a földön, és hogy ne legyen káosz, kellenek közlekedési szabályok. Az emberek közötti kapcsolatokban ezek a szabályok a viselkedési normák. Ezeket minden közösség kialakítja saját magának. Ha ezeket nem tartjuk be, kirekesztődünk, üzleti életben óriási hendikeppel indulunk. Fontos betartani a találkozás szabályait – kézfogás, ki nyújt elsőnek, hova ültetem a vendéget, hogyan kínálom a kávét stb. Fontosak a non-verbális jelek, nem zárom össze a karjaimat a mellkasom előtt, nem rakom fel magasan keresztbe a lábamat stb. A ruházatom ápolt, elegáns, egyszerű. Nem mondok útszéli szavakat, igyekszem helyesen beszélni. A telefont nem használom, ha valakivel tárgyalok, mert aki ott van, ő a legfontosabb. Nem mindegy, hogy egy étteremben vagy fogadáson hogyan viselkedem. Hallottuk már azt a szörnyülködő megjegyzést, hogy „láttad te már enni???”

Mondana néhány kirívó „illembakit”?

A rágózás nagyon udvariatlan dolog. Mert aki beszél, nem eszik, és akihez beszélnek, annak sem illik közben valamit rágcsálni. Persze, tudjuk, hogy PH értéke van, meg „tisztíccccsa”, de alapvetően felháborító. Egyszer odajött hozzám egy fiatal újságíró, hogy mennyire örül, hogy lát, mennyire meg akart már ismerni – mondom, akkor miért rágózik? Nem viselem el. Ahogy rosszul viselem az utcán evést, a metróban két ülésen át terpeszkedő „vezérhímet”, de nem merem sorolni, mert azt mondják, hogy ronda öregasszony vagyok. Pedig csak igényes...

Mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, nem a helyzethez megfelelően viselkednek velünk?

Ha például hanyagul hátradől és tarkóra tett kézzel ül velünk szemben, el kell kezdeni nézni a hónalját, garantáltan leveszi a kezét, és rendesen ül majd a székben. Vagy ha túl hangosan, agresszívan beszélnek velünk, a szeme helyett nézzük a száját. Zavarba jön, nem érti, és máris normális hangnemre vált. Ha valaki úgy nyújt kezet nekünk, hogy fel sem néz az asztaltól, pár centivel a keze mellé kell nyújtani a sajátunkat, így keresni kezdi, hol van a kéz, amelyet meg akar fogni, felnéz ránk, és meg is van a szemkontaktus.

Az emberi viselkedésből, öltözködésből lehet-e következtetni egy egyén értékeire?

Az öltözködésnél nem az a lényeg, hogy mennyire drága és mennyire divatos – hanem, hogy elegáns! Az elegancia nem pénz kérdése, az elegancia bentről kifelé jövő rendező elv, Az elegáns ember nem késik, nem káromkodik, rend van az asztalán. Egy tiszta cipő, sima harisnya, szoknya, blúz és egy sál – már elegáns. Tiszta cipő, kellő hosszúságú nadrág, vasalt ing, ápolt arc – az is elegáns. Ha valaki arról híresül el, hogy naprakészen, állandóan a legfrissebb divatot követi, azzal nem beszélgetünk el Keynes gazdasági elméletéről, mert erre már neki nem maradt ideje. Ráadásul Erzsébet királynő mondta, ha nem szaladsz a divat után, nem tudsz kimenni belőle. Például egy hat centi vastag, tengermélység-mérős, sok millió forintos férfióra, az csak drága, de semmiképpen sem elegáns. Az elegáns óra lapos. Sok apró jelből áll össze, hogy valaki elegáns, vagy csak simán gazdag.

A választásokhoz közeledve újból előtérbe kerül a politikusok által képviselt minta. Ön szerint mennyire befolyásolja a magyar embereket a politikusok viselkedése, öltözködése, illetve mennyire szolgálnak követendő példaként?

Ha nem is direkt példaként tekintenek az emberek a politikusokra, hosszútávon viszont befolyásolja őket. Ha ott fönt lehet, akkor nekem is! Erre a legborzasztóbb példa az igénytelen, durva, közönséges beszéd. A politikusok és környezetük azért beszélnek útszéli módon, mert arra felfigyelnek az emberek. A másik, amire felfigyelnek, az a humor. De ahhoz intelligencia kell.

Hol találhatunk az elmondottakon kívül még leírt példákat?

Már négy könyvet írtam viselkedéskultúra és protokoll témában. A legújabb könyvem címe „Summa summárum”, a napokban került a boltokba. Én mindent megteszek, hogy terjesszem a kulturáltságot, ’99 ősze óta folyamatosan tartom az előadásaimat az országban, határon túl, külföldön is, szóval rajtam nem fog múlni, hogy emberibb módon, sikeresebben éljünk együtt.

Fotó: Bach Máté