Földi Róbert úszóoktató

A gyerekek körében ugyancsak népszerű 35 éves oktató, akit mindenki csak Robi bácsinak szólít, három évvel ezelőtt a baba-mama úszás „újraélesztésére” került a Kispesti Uszodába.

Idén nyárig, a magyarországi úszó világbajnokság utánig csak kevesen tudták róla, hogy a 400 méteres gyorsúszás országos szenior úszórekordja fűződik nevéhez, illetve a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) masters világversenyeinek is állandó résztvevője évek óta. Felesége, a szintén „szenior”, szinkronúszó és edző, Felföldi Andrea, kétéves kislányuk pedig vakmerő vízimádó, aki már 10 másodpercig is kibírja egy levegővel a víz alatt!

Egész napját a vízben tölti?

Lényegében igen. Mivel napközben óvodás, alsós és felsős csoportok jönnek az uszodába órára, szinte mindig a vízben vagyok. Azért vannak „száraz időszakok” is, hiszen a nagyobbak, a felnőttek nem igénylik mindig a vízben való jelenlétemet, ők már „távirányítással” is működnek.

Ezek szerint nem a pálya széléről bekiabáló oktató?

Valóban. A legkisebbeknek szüksége van még arra a biztonságra, amit nyújthatok a vízben, nem lehet őket magukra hagyni. Mivel ezek a gyerekek nem azért jönnek az uszodába, hogy világrekordokat döntsenek, nem is jó oktatói magatartás a kiabálás, meg nem is áll hozzám ez közel. Valószínű, hogy azért sem választottam azt, hogy mesteredző legyek versenyzők mellett. Nekem az a lényeg, fontos, hogy a gyerekek vidáman jöjjenek be az uszodába. Mert emlékszem még arra, hogy a pokolba kívántuk az edzéseket! Ezért sokat beszélgetek velük a suliról és minden másról, ami nekik fontos.

Ötéves volt, amikor versenyszerűen úszni kezdett. Simán ment a vízhez szoktatás?

Nem mondhatnám! Szüleim két alkalommal próbáltak meg levinni az uszodába, de mindkét alkalommal hangos vége lett. Sehogy sem akartam edzésre járni, mígnem a harmadik kísérlet után, mindha mi sem történt volna korábban, jól éreztem magam a medencében. Jól ment az úszás, míg nem 2001-ben egy vállbetegség miatt a versenyzői álmok félbeszakadtak, engem a „másodvonalba” soroltak. De valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy visszakerültem a medence szélére. Jó ez így, hiszen akárhol voltam, hiányzott a klór illata!

Ebből kiindulva, mit tud tanácsolni a szülőknek, ha úszóversenyzőt akarnak nevelni gyermekeikből?

A versenysportot 5-7 éves korban már el kell kezdeni, mert később olyan lemaradásban lesznek a gyerekek mind úszástechnikában, mind állóképességben, hogy azt ugyancsak nehéz behozni, felkapaszkodni az élmezőnyhöz.

Jó szívvel tudja-e ajánlani a versenysportolást? Mi kell ahhoz, hogy valakiből sikeres sporttoló legyen?

Tapasztalatból is tudjuk jól, hogy nem elég csupán a tehetség, a jó testfelépítés, elhivatottság, elszántság nélkül nem fog sikerülni. Gondoljunk csak bele, hogy délelőtt, délután, sokszor még hétvégeken is kell edzésre járni annak, aki valamilyen szinten eredményt akar elérni, ez rengeteg áldozattal, lemondással jár. És persze elengedhetetlen az áldozatos szülői háttér, hiszen ha esik, ha fúj, télen, nyáron 6-8 éves korban viszik-hozzák őket, mert ebben az életkorban még nem engedik el egyedül edzésre menni a gyerekeket.

A Kispesti Uszodában is bukkannak fel tehetséges gyerekek?

Előfordul, hogy találkozunk olyan kisgyerekkel, akinek nagyobb affinitása, tehetsége van az úszáshoz. Százból 1-2 gyerekre lehet azt mondani, hogy belőle lehetne úszót nevelni. Ilyenkor szoktuk a szülőknek jelezni, hogy talán érdemes lenne egy rendes úszószakosztályban szerencsét próbálni. De erőltetni, kényszeríteni nem lehet senkit sem.

Mikor kezdik szervezetten az úszástanulást a kispesti gyerekek?

A tanterv előírja, hogy 3-4 osztályban testnevelésóra keretében kell járni 9 órát szervezett oktatásra. Ugyanez ismétlődik majd 5-6. osztályban. És mivel mindig differenciáltan oktatunk, így optimális esetben mindenki megtanulhat úszni ezen alkalmak alatt.

Vannak, akik kibújnak az oktatás alól?

Előfordul bizony, hogy különféle hihető és elfogadható okot keresnek és felmentést kérnek az úszás alól. A lányoknál a téli hajszárítással járó nehézségek szerepelnek a legfőbb okok között, de sokan nagyon félnek attól, hogy megfáznak, vagy valamilyen betegséget, fertőzést szednek össze az uszoda vizében. Az a tapasztalatom, hogy a szülők az okok keresésében engedékenyebbek ebben az esetben, könnyebben mondanak igent és adnak igazolást, ha a gyereke nem szeretne úszni. Ilyenkor kint ülnek a parton, jó esetben nézik a többieket, pedig az úszás az egyik legjobb sportág vékonynak, túlsúlyosnak, valamilyen mozgásszervi betegségben szenvedőnek. De nagyon jó csak egyszerűen lebegve pihenni a vízben, vagy átmozgatni minden végtagot, izmokat, kímélve az ízületeket. Itt még a sérülést is el lehet kerülni. Sőt, a tüdőkapacitásukat is a legjobban itt fejleszthetnék.

Újra van baba-mama úszás is!

Igen! Akkor és azért kerültem az uszodába, amikor újra megkezdődtek ezek a foglalkozások. Ide a babák, a kötelező oltások megkapása után már 3-4 hónaposan jönnek. Egyre népszerűbb a kismamák és a családok körében. A kezdeti heti néhány baba után ma már öt órát is tartunk egymás után szombatonként sok-sok résztvevővel.

Milyen óvintézkedésekre van szükség a még nem szobatiszta babáknál?

Szerencsére az ipar is igazodott az igényekhez, így már lehet kapni direkt olyan pelenkát, amelyet vízben lehet biztonságosan használni. Ezek úgy 80 százalékosan védenek, ezért szoktunk még kérni úgynevezett „gumibugyit”.

Szeretik a babák a vizet?

Gyereke válogatja! Van, akinek ha csak a lábujja vizet ér, már hangosan tiltakozik, míg mások ki sem akarnak jönni a vízből. Ezt semmiképpen nem szabad erőltetni! Itt nem úszni tanítjuk a gyerekeket, hanem ez inkább az együtt töltött idő a szülővel, a mamával, sok esetben a papával, miközben hozzászoknak a vízhez, javul az egyensúlyérzékük, a koncentrációjuk, nő a tüdőkapacitásuk.

És a felnőttek?

A felnőttek, akik gyermekkorban nem tanultak meg úszni, gyakran azért jönnek hozzánk, mert megváltozott egészségügyi állapotuk miatt javasolja nekik az orvos az életmódváltást, a mozgást, és a legegyszerűbbnek még mindig az úszást találják. A felnőtteknél is igaz, hogy ez az egyik legkíméletesebb mozgásforma, ami mindent fejleszt egyszerre, mozgékonyságot, állóképességet.

Mikor és hol jut idő a versenyekre való felkészülésre?

Szerencsére itt az uszodában van arra lehetőség, hogy az órák előtt, után saját felkészülési programomat is elvégezzem. Vannak olyan napszakok, amikor ezt nyugodtan megtehetem.

Milyen versenyre készül most?

Az idei világbajnokság után jócskán pihenőre fogta mindenki, így csak nehezen megy a felkészülés az országos versenyekre. Most inkább a rövidebb távokra koncentrálok, az 50 méteres mell- és pillangóúszásra. De hosszabb távon gondolkodva, ha kapok családi felhatalmazást, akkor talán elindulok 2018 szeptemberében a szenior Európa-bajnokságon Hollandiában, és 2019-ben pedig világbajnokság Dél-Koreában.

Miben más a „szenior-úszás” a versenysporttól?

Itt nem a „top-forma” a lényeg, mert az egész filozófiája és üzenete az egészséges életmód köré épül. Egész más egy ilyen verseny hangulata, nem annyira a teljesítményre van kiélezve, nem kell minden áron legyűrni az ellenfelet! Mindenre van idő! Nem kényszeríti semmi a versenyzőket arra, hogy erőn felül teljesítsenek, hiszen ha nem sikerül egy-egy verseny, majd jön a következő! Ebből nem lehet az életkor miatt „kikopni”, mert 25 éves kortól lesz az ember szenior versenyző egészen addig, amíg ki tud mászni a medencéből! Ezek a versenyek már jobban hasonlítanak egy családi eseményre, sok sportolót a hozzátartozói is elkísérnek. Van, hogy házaspárok indulnak váltóban, az unokák meg a medence szélén szurkolnak a nagyszülőknek. Egyik kedvencem az úgynevezett mix-váltó, ahol két nő és két férfi indul. Ebben a számban tavaly bronzérmesek lettünk Londonban az Európa-bajnokságon.