Homoki Anikó üvegművész: Türelemre tanít az üveg…

Még a Homoki Anikó-Lach Sándor művészházaspárt is meglepte az az őszinte érdeklődés, amely az idei WekerleFest műhelylátogatási programját övezte, hiszen hamar megtelt érdeklődő „idegenekkel” a műhelylakás. A vendéglátók közül Homoki Anikóval, a Kispesti Helikon Kulturális Egyesület tagjával beszélgettünk az üveg sokszínűségéről.

Sokan voltak…

Nem is számítottunk ekkora érdeklődésre! Azt persze gondoltuk, hogy sokakat érdekelhet, hogyan élnek, dolgoznak a kispesti, wekerlei képzőművészek. Furcsa és különleges élmény volt, hiszen ez a mi otthonunk is egyben, viszonylag kicsi a hely, ahol dolgozunk, alkotunk, és számunkra ismeretleneket engedtünk be a magánszféránkba. Kíváncsiak voltunk arra, mi érdekli őket az életünkből, mert ha mi is ellátogatunk művészkollégáinkhoz, akkor bennünket is lenyűgöz az élettér, elvarázsolnak az alkotások, a műhely, a tárgyak látványa, hangulata. Szeretek én is másoknál nézelődni. A wekerlei kultúrház munkatársai pedig végtelen nagy szeretettel, körültekintéssel, odafigyeléssel és gondossággal szervezték a programot.

Mire voltak a vendégek kíváncsiak?

Bár rövid ideig voltak itt nálunk, de érdekelte őket az üveg, mint anyag, és az a technológia, a kemence, az eszközök, amellyel ezt meg lehet munkálni. Körbenézhettek a műhelyben és kipróbálhatták az üveg vágását is.

Miért éppen az üveget választotta alapanyagul?

A mai kortárs üvegművészet elég messze van a hétköznapi emberektől, felszínesen, vagy egyáltalán nem ismerik. Sok embernek csak az ablaküveg, egy palack, vagy a használati tárgyak jutnak az eszébe az üvegről, pedig ha a templomok üvegablakaira, az ólomüvegre, a tiffany-technikával készült lámpaernyőkre gondolunk, rögtön látszik, hogy milyen sokszínű, mai világunk talán legkorszerűbb anyagáról beszélünk. Azt szeretem az üvegben, hogy sohasem unalmas, feldolgozásában, alkalmazásába mindig van benne játék lehetősége. Az üveg szerintem egy nagyon finom, nagyon letisztult, a fény, legyen az természetes, vagy akár mesterséges, által a legtöbb arcát mutató anyag. Különbözőképpen megvilágítva csodálatos, és mindig más és más oldalát mutatja meg.

Nehéz vele bánni?

Az üvegművésznek mindig nagyon tudatosan kell végiggondolnia, mit, miért szeretne az üvegből, mint anyagból kihozni. Pontosan ki kell tudnia számolni, hogy mennyi alapanyagból, milyen hőfokon, milyen változásokon megy majd át az üveg. Amikor beteszem a kemencébe, akkor már van egy elképzelésem arról, hogy mit szeretnék viszontlátni.

Akkor ez több mint művészet! Matematika, fizika, kémia is?

Igen! Nagyon kell tudnom, mit enged meg nekem az anyag. Tervezéskor pontosan ismernem kell az üveg korlátait ahhoz, hogy ne érjen csalódás, amikor kiveszem a kemencéből. Az üvegfeldolgozási technológia egy nagyon bonyolult és összetett folyamat, művelet. Komoly szakmai tudás kell ahhoz, hogy valaki az üveggel, mint anyaggal bánni tudjon.

Sok kísérletezés hozza meg a kívánt eredményt?

Sok bizony. Szinte minden munkánál szükség van próbaégetésre, főleg a nagyobb méretű alkotások igénylik ezt, mert úgy látszik igazán, jól gondoltam-e. Pontos modellezésre van szükség ahhoz, hogy tökéletes legyen a végén minden.

Tehát a kemencének kulcsszerepe van!

Valóban. Az üveget kemencében 800 Celsius-fokon olvasztom, amikor is képlékeny állapotba kerül. A fusing (összeolvasztás, formára rogyasztás) technikánál a síküvegeket, rétegenként rakom egymásra, és ebből jön ki egy nagyon jópofa szín-, térbeli játéka az üvegnek. Máskor a casting (formába öntés) technikát alkalmazom, amikor egy zárt formát készítek, és ezt töltöm föl törmelék üveggel, amelyek szépen összeolvadnak. Miután kézzel ehhez nem lehet nyúlni, ezért minden esetben egy sablont, formát készítek, általában agyagból, mert az magasabb hőfokon égetődik ki, mint az üveg, ezzel adom meg a kívánt formát. Minden égetéskor pontosan ki kell várni a különböző fázisokat, nem lehet kapkodni, türelmetlenkedni, mert a felfűtéshez és a kihűléshez is sok, sok idő kell. Van bizony olyan üveg, ami 2-3 napig is a kemencében van, míg kiderül, mi lett belőle. Ez nagyon izgalmas folyamat, időszak, mert addig én sem látom. Végtelen türelem kell hozzá. Ki kell várni, míg az anyag szépen kihűl. Van olyan üveg, amit kétszer, háromszor is vissza kell tennem a kemencébe, mert először magasabb hőfokon fölveszi a formát, majd egy alacsonyabb hőmérsékleten színezem. Az üveggel való foglalkozás súrolja a képzőművészet és a szobrászat határát. Sok murális (fali/mennyezeti) munkám is van, de mostanában kimozdultam a térbe, így alkotásaim egy része sokkal plasztikusabb, amit a kemencében tudok megvalósítani.

Mitől Homoki egy Homoki-alkotás?

Ezt pontosan nem tudom meghatározni. Az biztos, hogy én nagyon szeretem az üvegnek a saját színét megtartani. Kevés színezést használok, szeretem a fényes és a matt felületek váltakozását, játékát, az üveg természetességét. Mindig az anyag, az üveg lelkét keresem. Az anyagnak a belsejében azt a titokzatosságot, a finomságot, amit magában rejt. Így próbálom önmagamat az anyaggal együtt megmutatni. Mostanában azzal kísérletezem, hogy túlégetem az üveget, ettől „megkövesedik”, azaz elveszíti fényességét, áttetszőségét.

Mióta használja az üveget alapanyagul?

Alig több mint 17 éve foglalkozom hivatásszerűen az üveggel. Alapvégzettségemet tekintve dekoratőr-grafikus vagyok. Már felnőtt fejjel tanultam meg az üvegtechnológiát és kísérleteztem ki a különböző technikákat, a kemencehasználatot, az üveg színezését, csiszolását. Kezdetben az agyaggal is próbálkoztam, de azt nem éreztem annyira magaménak, mígnem egy tiffany-képzésen szerettem meg az üveget és sajátítottam el az ólomüveg-készítés technikáját is, megtaláltam benne a saját stílusomat, formavilágomat, mégis úgy éreztem, hogy ez nekem túlságosan kötött, merev forma, ahol ólomkeretbe zárjuk azt az anyagot, amely ennél sokkal szabadabb dolgokat is engedne.

Honnan az alapanyag?

A feldolgozandó alapanyag, ami lehet sík- vagy kifejezetten az olvasztáshoz való törmeléküveg egy része a még meglévő üveggyárakból, például Ajkáról származik. Az üvegművészet nem tartozik a legolcsóbb alapanyagú művészeti ágak közé. Ráadásul az üveg súlya sokszor meghatározza, vagy éppen korlátozza a belőle készített tárgyakat, például egy emléktárgynál, díjnál bizony bele kell kalkulálni, hogy nehéz tartani mondjuk egy átadó ünnepsége.

Közeli és távoli tervek?

Önálló kiállításra most nem készülök, de októberben a Magyar Alkotó Művészeknek lesz egy nagyobb csoportos bemutatkozása, ahol új alkotásokkal jelentkezem. Ennek a kiállításnak idén a káosz és a rend lesz a tematikája. Előtte pedig a Magyar Üvegművészek Társaságának lesz tárlata szeptemberben.