Mészáros Gábor - Beteljesülő álmok

A hétéves kora óta sportoló, húszas éveinek végén járó fiatalember táncos karrierjét 2011-ben egy véletlen baleset csaknem derékba törte. Néhány év kihagyás után újra versenyez, sőt, megalakítja és vezeti a B-Cool Dance Team Sportegyesület. Táncospárjával indul hazai és nemzetközi versenyeken, és a gyerekcsapattal közösen gyakran kapnak felkérést önkormányzati és jótékonysági rendezvényeken való részvételre.

Legutóbb saját villámcsődületet (flashmobot) szerveztek a gyerekek világnapján, és bemutatkoztak a Kispest Sportjáért díjátadón is. Az egyesületbe várnak minden kisgyereket 5-17 éves korig, aki kedvet érez a tánchoz, legyen nyakigláb, kicsit dundi, alacsony vagy nyurga.

Lassan beteljesülnek gyermekkori álmai?

Igen! Csuda jó dolgok történnek mostanában az egyesülettel és velem! Itt van mindjárt ez a terem, amelyet ugyancsak kedvezményesen bérlünk az önkormányzattól minden hónapban, ami azért nagyon fontos, mert így megteremtődött az önálló bázisunk is. Amikor kicsi voltam, a XIII. kerületi Gyerekházba jártunk táncolni. Ott volt olyan védett közösség, ahol ellenőrzött körülmények között, de mégis szabadon lehettünk délutánonként. Ezt szerettem volna megteremteni Kispesten is, és itt, ebben az Üllői úti teremben ez munkatársammal, Fenyvesi Tímeával karöltve most sikerült.

Elég gyorsan sikerült berendezkedni...

Ahogy mondani szokták, ez nem jöhetett volna létre az önkormányzat és a lelkes szülői gárda segítsége nélkül. De nemcsak ebben voltak nagyon aktívak a gyerekek szülei, hanem minden másban is. A fellépőruhák beszerzése, a szerepléseken és a versenyeken való részvétel is sok-sok önkéntes munkájának és felajánlásának eredménye. Hálás vagyok nekik érte. Az is különösen kedves gesztus, ahogy Kertész Csaba alpolgármester személyesen is érdeklődik munkánk iránt, minden nagyobb rendezvényünkön részt vesz, versenyeinken szurkol nekünk.

Egész életét, minden napjait kitölti az egyesület...

Bizony kitöltik napjaimat az egyesülettel kapcsolatos teendők, az edzések és a folyamatos szervezés. Új bázisunkon sem szakítottunk korábbi gyakorlatunkkal. Nálunk egyetlen kisgyerek sem maradhat ki a csoportból azért, mert nincs, aki elhozza az edzésre, ezért délutánonként a bázis iskolából, az Eötvösből, ahonnan a tagjaink 80-90 százaléka érkezik (mások a Bolyaiból, a Puskásból), két-három időpontban átkísérjük tanítványainkat. A gyerekek itt soha nincsenek egyedül, mert vagy szülő, vagy egy munkatársam, vigyáz rájuk. Van olyan táncosunk, aki egész délutánját itt tölti, ezért úgy alakítottuk ki a várót, hogy akár még az aznapi leckét is meg tudják itt írni. Az is előfordul, hogy a szülők még alkalmi tanulószobát, korrepetálást is tartanak. Nagyon szeretnénk, ha a gyerekek az edzéseken túl is kötődnének a csoporthoz, a közösséghez. Úgy gondolom, hogy jó úton haladunk.

És mikor jut ideje edzésre, egyéni felkészülésre?

Amikor az utolsó csoporttal is befejeztem a munkát, gyakran este nyolc után. Állandó táncpartneremmel, Lengyel Bonitával, az akrobatikus rock and roll csúcskategóriájában „felnőtt A”-ban versenyzünk, így rendkívül sok gyakorlásra, edzésre van szükségünk ahhoz, hogy megálljuk a helyünket mind a hazai, mind pedig a nemzetközi porondon.