Huszák János: Támogatókra vár a kispesti diszkoszvető bajnok

Csupa mosoly fiatalember jön elém udvariasan a Puskás Stadion tőszomszédságában lévő, ugyancsak puritán edzőteremben, ahol 1972 óta a magyar atlétikai dobócsapat is készül a kontinens- és világversenyekre. Öröme nem meglepő, hiszen a napokban hirdették ki a válogatott keretet a Koreában, Gwangjuban, július elején kezdődő Universiade atlétikai versenyeire.

A 23. életévében járó, a Ferencvárosi Torna Clubban sportoló, 2007 óta magyar válogatott, 13-szoros dobóbajnok (junior, ifjúsági, felnőtt) Huszák János tudatosan és megfontoltan, lépésről lépésre halad előre a maga számára kijelölt úton, hiszen nincs miért kapkodnia, mert mint mondja, sportágában ő még ebben az életkorban fiatalnak számít.

Ma reggelre megváltoztatta facebook-oldalán a borítóképet, ezen elégedettnek látszik...

Igen, igen..., az egyetemisták, főiskolások országos bajnokságát nyertem meg a hét végén. Ez azért is fontos volt, mert ez volt a feltétele a koreai Universiadénak, a korosztály világbajnokságának is. De elég jól kezdődött az év, hiszen a Téli Dobó Országos Bajnokságot 61 méter 30 centiméterrel, (plusz 2 méteres egyéni csúccsal) nyertem meg, a márciusi téli dobó Európa-kupán Portugáliában 59 méter 25 centimétert dobtam.

Miért diszkosz, hiszen van ennél mozgalmasabb sportág is?

Nem tudnám az okát megmondani, hiszen a családban sincs senki, aki atletizált volna, igaz a szüleim mindketten sportoltak. Amikor elkezdtem 2004-ben az atlétikát, valójában kalapácsvető szerettem volna lenni, de a fővárosban erre nem volt lehetőség, maradt „a súlylökés, a diszkoszvetés és a gerelyhajítás”, és kieséses alapon a diszkoszt választottam.

Példakép?

Az edzőm, Varga Sándor fia, Varga Roland, aki a mentorom és egyben barátom is. Most kint él Horvátországban, edzősködik, valamint a riói olimpiára készül. Edzéstervem kialakításával kapcsolatban, valamint egyéb szakmai kérdésekkel bármikor fordulhatok hozzá. A napi edzéseket edzőm, Varga Sándor vezetésével végzem. Róla még azt érdemes tudni, hogy a tízpróbázó olimpikon, Zsivóczky Attila nevelőedzője volt, úgyhogy igazán jó kezekben vagyok!

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó dobóatléta legyen?

Mindennek az alapja a dobás, az erőnlét és a kitartás. A dobóknak az erő, a gyorsaság, valamint a technika összehangolása a legfontosabb. Az edzéstervben ugyancsak sok a súlyzózás, a futás. Itt a Puskás Stadionban a konditerem mellett lépcsőzésre is igazán sok lehetőség adódik. A gyakorló dobószer is nehezebb, mint a versenyeken használt eszköz. Mi úgy mondjuk, hogy a téli alapozó időszakban „mennyiségi munkát” végzünk inkább. Ahogy jön a tavasz, a nyár, úgy „könnyülünk”, gyorsulunk és célunk a csúcsforma elérése. Joggal kérdezhetné most meg, hogy ehhez az intenzív munkához, mennyi kalóriát kell bevinni a szervezetbe? Az evéssel régebben szinte semmit nem foglalkoztak, míg manapság egyéni étkezési tervet kapunk, a megfelelő vitamin-, ásványianyag-pótlásban dietetikus is segít nekünk. A dobóatléta nem a saját súlyával dolgozik, mint például a magasugrók. Nekem „csak” egy két kilós diszkoszt kell eldobnom minél messzebb. Azért persze jó, ha meglévő testtömeg izom inkább, és nem zsírfelesleg.

Mi a cél?

Mindig csak kisebb célokat tűzök ki magam elé, még akkor is, ha néha nagyokat gondolok. Igyekszem lépésről, lépésre előrehaladni. Az idei Universiadé után jövőre lesz a felnőtt Európa-bajnokság, és természetesen legfőbb célom a riói olimpia.

Munka és tanulás?

Tulajdonképpen az atlétika az életem! Hetente hat alkalommal edzek, és két éve már heti háromszor képességfejlesztő, sportágra felkészítő edzést tartok 8-12 éveseknek, sőt már versenyeztetem is őket. Így hétvégeken, ha nem ők versenyeznek, akkor én. Büszke vagyok, mert az egyik tanítványom a napokban egy nemzetközi versenyen harmadik lett magasugrásban. De nagy öröm nekem az is, hogy amikor elkezdtem velük foglalkozni, akkor csupán négyen voltak, ma már 21 kisgyerek jár le az edzésekre. Érettségi után atlétikaedzői OKJ-s tanfolyamot végeztem. Most a Testnevelési Egyetemre járok rekreáció szakra, de levelező tagozatra, mert a tanulás már csak így fért bele a mindennapokba. Sajnos az edzések mellett más munkát nem tudok elvállalni, pedig jó lenne, ha egyre inkább anyagilag önállóan tudnék magamról, a versenyzésről gondoskodni. De már az is segítene, ha könnyebben tudnék mozogni az edzőterem, a tanítás és az egyetem között, mert a tömegközlekedés nagyon sok hasznos időt és energiát vesz el a hétköznapokon.

Ezúton is köszönöm a Kispesti Önkormányzattól kapott támogatásokat, valamint szüleimnek, akik az élsportolói tevékenységem kezdete óta mellettem állnak, és lehetőségeikhez mérten maximálisan támogatnak.