Bardócz Milán: Kispesti óvodás Magyarország legfiatalabb ralisa

Édesanyja szomorúságára csak nagyon keveset eszik, de kedvence a bab- és a gulyásleves, ami után ugyancsak jól esik a nutellás és kakaós palacsinta. Jelenleg iskola-előkészítőre jár, karatézik, a Honvéd igazolt U7-es futballjátékosa, mellesleg pedig a Fradiban úszik. Unatkozni nincs ideje, hiszen néhány hónapja Magyarország legfiatalabb raliversenyzője, a 32 éve aktívan ralizó Radó István aprócska tanítványa. Kedvéért edzője meghosszabbította a pedálokat, felemelte a kormányt és kisméretű sportülést tett abba a 150 lóerős Subaru Imprezába, amellyel közösen edzenek és indulnak a versenyeken. Mindehhez Milán mindösszesen hét éves és nagycsoportos óvodás.

Kora délután Dunaharasztiba, a Kaltenecker szervizbe autózunk. Az anyósülésen gyermekülésben ülve, néha-néha hátrasandít, méreget és figyel. Útközben az autókereskedő édesapa elmeséli, kisfia gyakran bejárt hozzá a kereskedésbe, majd ötévesen kapott egy játékszimulátort, meg hogy Milán nagypapája, Molnár Ferenc is autóversenyző volt a '70-es években, így talán nem véletlen az autók iránti vonzalom.

Az autóműhelyben már várják őt. A „Milán-verda” készítője, a ralit 15 éve itthon és külföldön is tanító versenyző, Radó István rendkívüli pedagógiai érzékkel beszél a kis legényhez, aki még szokja az interjú-adással járó felhajtást, és mellé guggoló apja fejének simogatásában keres biztonságot.

Mester és tanítványa január óta most második versenyükre készülnek, ahol Milán lesz a pilóta, Radó István pedig segíti a munkáját. Az edző szerint fejlődésük folyamatos, így nem korai az új, csaknem 350 lóerős igazi versenyautó megépítése sem, hiszen óriási reményeket fűznek közös munkájuk későbbi sikeréhez. Optimizmusát Milán megszállottságával magyarázza, mert a kisfiú imádja az autókat és a sportot, könnyen tanul, érti mit mond neki és kér tőle az edzéseken, pontosan végrehajtja az utasításokat. Mivel még gyerek, játéknak tekinti az autózást, ami azért is jó, mert így nincs semmi kényszer. „Nagy kihívás és megmérettetés nekem is, hogy Magyarországon először ralipilótát nevelhetek ilyen fiatal életkortól. Nagyon remélem, hogy később az élmezőnyben fog autózni. Igazi versenyzőt szeretnék faragni belőle, olyat, aki nem nagyképű” – vázolja fel a remélt jövőt, majd külön kiemeli Milán sport iránti alázatát, ami komolyan befolyásolta közös munkájuk indulását. „A szemében látszik, hogy szereti, amit csinálunk. Várja a versenyeket, de szívesen van az autó közelében is, mert nemcsak a pedálok nyomogatásában, a kormány tekerésében vesz részt, hanem aktív az autó szerelésében is, érdekli, mitől működik, vagy éppen miért nem megy járgánya.”

Rövid ralibemutatóra kimegyünk a helyi piactérre. Induláskor, amikor beül az autóba, megváltozik a tekintete, komolyan veszi, amit csinál: beköti magát, rutinosan belenéz a visszapillantó tükörbe, és indít. Kint a téren lassít, gyorsít, csikorgó kerékkel, porfelhőben jobbra, balra kanyarog.

Majd kikászálódik, kicsit téblából az autó és apja körül. „Nem mindig ilyen mintagyerek és halk szavú, igazi kis bohóc – nyugtat meg az édesapa, bár az óvónénik sem panaszkodnak rá sohasem.

Hazafelé az autóban megnézi a róla készült mozgóképeket, játszik egy kicsit az okos telefonra feltett játékkal, és alkudozni kezd. Elfáradtam! – súgta apja fülébe, aki megértően elengedi aznapra a délutáni úszóedzést. Mégis csak hét éves!