Hernádi Paula: Ferenczy Noémi-díjas zománcművész

Az egri tanárképző főiskola rajz-földrajz szakos tanáraként végző Hernádi Paula néhány évnyi általános iskolai tanítás után, ahol sikeresen megpróbált ideális helyzetet teremteni a rajzoktatásnak, a gyerekeknek pedig kedvet a festéshez és a rajzoláshoz, egyre inkább a művészet felé fordul. Kiegészítő diplomát szerez a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán.

Gyermekei nevelése mellett új utakat kereső, a maga műfajában, kezdetben a tollrajzban, később számítógépes grafikában is kiemelkedőt alkotó művész különösen büszke arra, hogy 2010-ben Ferenczy-díjban részesült, tűzzománc-technikában nyújtott magas színvonalú munkásságáért. Kispestet örökre a szívébe záró grafikusművész most ezekből a színeiben letisztult zománcalkotásokból ad ízelítőt a Kispesti Városházán Épülés című kiállításával, amely május 25-ig látható.

Miért a zománcozás?

Alapvetően festészettel indultam, művésszé grafikusként váltam. Első mesterem Szlávik Lajos festőművész volt, nála ismertem meg Kátai Mihály és Morelli Edit művészeket, akiket láttam zománcozni, és kíváncsi lettem erre a technikára. Mikor Kispestre kerültem, megismertem Fajka János zománcművészt, az ő önzetlen szakmai támogatásával ismertem meg mélyebben ezt a különleges technikát.

Nehezen megtanulható technika a zománcozás?

Ennek a technikának is megvannak a jellegzetes nehézségei, például az, hogy a színek nem keverhetőek, vagy az, hogy nem olyan színűek a zománcok, mint amilyenné kiégnek, és nehezen, vagy egyáltalán nem javíthatóak. Ennek ellenére rabul ejt sok művészt, mert kimeríthetetlenül gazdag lehetőséget kínál. Éveken keresztül felgyülemlett tapasztalat kell ahhoz, hogy úrrá legyünk az anyagon és a mű ne a színességével és fényességével, hanem művészi értékével hasson. Nem is gondoljuk, hogy azok a harmonikus, gazdag tónusú kompozíciók, milyen technikai bravúrral születnek meg. A gazdag színárnyalatok eléréséhez olyan vékonyan kerülnek egymásra a színek, hogy átdereng az alatta lévő. Ezeket a képeket, nagyobb méretük miatt, már nem ecsettel, hanem szórópisztollyal fújom.

Hol lehet ma alapanyaghoz jutni, van még ma Magyarországon zománcműhely?

Magyarországon a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely a legmegfelelőbb hely a technika elsajátítására. Ez a műhely tavaly ünnepelte negyvenéves fennállását. Alapanyagokat külföldről hoznak művészellátók vagy gyártanak művészi célra a kecskeméti műhelyben is. A lábasok gyártásáról híres Bonyhádi Zománcművek anyagai is alkalmasak művészi munkák megvalósítására. Budafokon korábban volt egy gyár, ahol 10 éven keresztül művésztelepet rendeztek. A gyárban kályhák, zuhanytálcák készültek, az élénk színek kivételével széles volt a színskála. Itt kísérleteztem, és itt kezdtem nagyméretű képeket égetni.

Ipar-, vagy képzőművészet a zománcozás?

Morvay László, aki több mint húsz évvel ezelőtt megalapította a Tűzzománcművészek Magyar Társaságát (TMT), hivatalosan tisztázni akarta ezt a kérdést. Ennek eredményeként az iparművészetbe, az ötvös tagozatba sorolták. Szomorúságunkra nem lett külön műfajként elismerve, pedig én is és sok kollégám képeket készítünk, nem ötvöstárgyakat. A festő szakosztály viszont a fém alapanyag miatt nem fogadja be. Manapság, amikor annyi új műfaj alakul, például a komputer-grafika, videó, installáció, papírművészet, művészkönyv stb., ez is lehetne önálló műfaj.

Miért ilyen nagy méretben dolgozik?

Beleszerettem a nagyméretű képek készítésébe, és a pisztollyal való képalkotásba a budafoki gyárban. A zománc időtálló, tisztítható, fertőtleníthető, bírja a hideget és meleget alkalmas külső térbe is. Például vidám színekből készített képek akár óvodát, iskolát, uszodát, kórházat is díszíthetnének. Ezért kollégáimmal készültünk arra, hogy közintézményekben is helyet kaphassanak a tűzzománc alkotások. Mutatóban van egy „Hernádi tűzzománc” a Bolyai iskolában, ami önmagában is egy művészeti bravúr, mert portrét ugyancsak nehéz tűzzománcból készíteni.

Mennyire népszerű műfaj? Fiatalok választják-e ezt?

A technika nehézsége és drága anyagigénye miatt kevesebben tudják kipróbálni, de kedvelt és népszerű a zománc. A TMT-nek 45 művésztagja van. Szeretnénk, ha minél több fiatal jönne közénk. Van remény, hogy lesznek ifjú tehetségek, akik megszeretik, és még idejében megtanulják tőlünk a zománcozást. Muszáj is, mert mi már elég idősek vagyunk.

Egy ideje nem él Kispesten...

Az élet hozta úgy, hogy 35 év után a gyerekek kirepültek, nekem pedig most Piliscsabán van műhelyem. De lélekben mindig kispesti maradok, hiszen sok barátom és művésztársam él itt. Szerencsére ez a kiállítás is, melyre felkértek, bizonyítja, hogy visszavárnak. Köszönöm a lehetőséget, és szeretettel ajánlom a kispesti polgárok figyelmébe.