Merész András - A kispesti mesteredző már Rióra készül

Nem is lehetne méltóbb kezekben a magyar női vízilabda válogatott, mint Merész Andráséban, hiszen a mesteredző édesanyja az az Ördög Éva, aki a női vízilabdázást hazánkban 1982-ben meghonosította. Az aktív sportolást a fülét ért baleset miatt kényszerből abbahagyó Merész András 1999 óta egy kispesti, Petőfi utcai lakótelepi lakásból indul nap mint nap az edzésekre, a nemzetközi versenyekre.

A mester és a lányok gőzerővel készülnek a nyári kazanyi világbajnokságra, de a legfőbb cél, sikeresen szerepelni a riói olimpián. Merész Andrással edzés után a Margitszigeten beszélgettünk.

Ezek a lányok már mindent tudnak a vízilabdázásról, fegyelmezetten, rutinszerűen végzik az edzés penzumait. Miben változtak az elmúlt évekhez képest?

Az utóbbi négy évben edzeni már megtanultak. Sokkal komolyabban, mennyiségben és minőségben is többet edzenek vízben és szárazföldön egyaránt, mint korábban bármikor. A női vízilabdázás kilépett arra a profi porondra, amely a férfi vízilabdázást vagy más sportágakat jellemzi. Ezt a sportágat most „atléták játsszák”, így a lányoknak is a lehető legjobb atlétikai képességekkel kell rendelkeznie a sikerhez. Azt pedig csak nagyon nehéz munkával lehet megszerezni. Takács Orsi csapatkapitány mondta egyszer, hogy „ezt a csapatot a közösen végzett munka szenvedése tartja össze”!

Látható, hogy sok fiatalnak ad lehetőséget a kapitány....

Mostantól mindent riói szemüvegen keresztül nézünk, és ezért is adok lehetőséget ilyen sok fiatalnak. Igazság szerint valamilyen szinten már 2013 óta Rióra készül a válogatott, ezért is többnyire fiatalabbak kerülnek be a régiek helyére. A bő keretben nyolcan ifi-/juniorkorúak, akiknek a képességeik nagyon jók, a rutinjuk ugyan még hiányzik, de a jövőben, akár már jövőre is ők lehetnek a csapat meghatározó tagjai.

A tanulás és a sport, hogyan fér meg egymással a csapatban?

A lányok nemcsak csinosak, jól vízilabdáznak, hanem okosak is. A teljes női csapat, a középiskolásokat leszámítva, egyetemre jár, van aki már a második, harmadik diplomáját szerzi. Tulajdonképpen a női vízilabda arra is nagyon jó példa, hogy az a kevéske pénz, amit megkapnak a szakágban sportolók, ami sajnos összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint a férfiaké, mégis elegendő ahhoz, hogy a jövőjüket is építsék, tanuljanak. A világon, például Amerikában, ahol a női vízilabda nagyon népszerű, az egyetemeken jó néhány magyar játékos játszik különböző szintű ösztöndíjakért. Külföldön tanult és sportolt például a válogatott kapus Bolonyai Flóra, aki elemző matematikusként tért haza négy év tanulás után. Az amerikai egyetemeken ma már „vadásszák” a magyar játékosokat.

Mennyire népszerű itthon a sportág?

Annyira nem népszerű, mint amennyire én szeretném! Szerencsére a nagy a világversenyeket ma már közvetítik a televíziók, ami segíti a népszerűsítést. Ennek következtében engem szinte mindenhol felismernek, a lányokat kevésbé, hiszen ők nyakig a vízben mutatkoznak a képernyőn. De a viccet félretéve, reméljük, hogy az eredményeinkkel, a médiamegjelenéseinkkel szerzünk némi népszerűséget. 2012-höz képest azonban ugrásszerű a fejlődés, és büszkén mondhatjuk, hogy van már olyan szponzor, aki a szövetségen belül is kifejezetten a női válogatottat támogatja, ami külföldön is ritkaság. A női szakág indulása óta folyamatosan fejlődik, és ma már világszínvonalú.

Gondolta volna, hogy egyszer a magyar női válogatott kapitánya lesz?

Nem! Nekem akkor még az is furcsa volt, amikor édesanyám hazajött 1982-ben Hollandiából, és azt mondta, összehoz egy női vízilabda csapatot, és menjek le vele az uszodába, tartsak néhány alkalommal edzést. 2010-ig nem volt ez igazán napirenden, de amikor megkérdezték, hogy elvállalnám-e, édesanyámmal szembeni „kötelességnek” is éreztem, hogy ne mondjak nemet. Azóta csinálom, talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, nem is rosszul. Szépen stabilizálódott ennek a válogatottnak a helye a világelitben, mindig „négyben” végzünk a világversenyeken. Most már illene egyszer döntőt is játszanunk, és nem lennék nagyon boldogtalan, ha ez az olimpián történne meg!

Kispest és a vízilabdázás?

A nagyszülők közelsége miatt kerültünk Kispestre. Korábban gondoltam arra, hogy a Kertvárosba, vagy Wekerlére költözzünk, de ma már nem bánom, hogy itt maradtunk a lakótelepen. Vettem tavaly egy biciklit, mert Wekerlén vannak olyan utcák, amelyek nagyon tetszenek, és azokat a gyermekéveket idézik, amelyeket Szegeden nyaranta eltöltöttem. Nagyjából korábban is ismertem Kispestet, mert édesapám a Kistextben focizott valamikor, és amikor már az öregfiúk csapatában játszott, akkor én is sokat jártam ki vele a pályára. A kispesti uszodával pedig csak az a bajom, hogy nincs benne vízilabdázás. Az én fantáziámban egy külső medence képe sejlik fel, amelyben meghonosodik majd Kispesten is a vízilabdázás.