A kispesti mentőállomás-vezető: Becklné Nemes Tímea

A Kincses Sziget-Kispesti Gyermek Bolhapiac egy korábbi rendezvényén a Kispesti Mentőállomás munkatársai adtak ízelítőt munkájukból, mutatták be az életmentés fogásait, az esetkocsi műszereit, avatták be a gyerekeket szakmájuk titkaiba. A mentőállomás fiatal vezetőjét, Nemes Tímeát arról is kérdeztük, miért fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban megtanulják az elsősegélynyújtást, a mentőhívás helyes szabályait és mindazt, amivel mások életét is megmenthetik. A kispesti mentős abban hisz, hogy az ilyen és ehhez hasonló találkozások után a gyerekek nem rezzennek majd össze a szirénázó mentőautó láttán, és helyén lesz a szívük, az eszük, ha segíteni kell.

A gyerekeknek nagyon tetszettek a bemutatók. Szinte barátként fogadták a mentősöket. Valóban ennyire fontos a személyes kapcsolat?

Igen, hiszen a gyerekek már nagyon korai életkorban találkozhatnak a mentőssel, a mentővel. Elesnek az óvodában, az iskolában, fulladnak otthon éjszaka, vagy valamitől szenvednek és akkor érkezik egy idegen, aki megpróbálja orvosolni a bajt. Ha azonban láttak már „élő” mentőst, mentőautót, felszerelést közelről, nem idegenkednek, félnek annyira. De a kerületben két olyan esetre is emlékszem az elmúlt évben, ahol a kisgyerek hívott a felnőtthöz segítséget, mert volt az iskolában egy olyan foglalkozáson, ahol a mentő helyes hívásáról volt szó. Ezért itt az állomáson dolgozó valamennyi kolléga, akik zömében szülők is, szabadidejüket is feláldozva szívesen mennek rendezvényekre bemutatókat, iskolákba előadásokat tartani.

Milyen saját programokat szerveznek?

Korábban már tartottunk nyitott napot a mentőállomáson, amikor meg lehetett nézni, milyen körülmények között, hogyan dolgozunk. Az elmúlt évben négy általános iskolában, egy középiskolában tartottunk elsősegélynyújtást. Egész kicsi gyerekeknek is lehet erről már mesélni, a legfiatalabbak éppen harmadikosok voltak. Egy kis résztvevőnk olyan kicsinyke és erőtlen volt, hogy szinte alig tudta az ambubabának a mellkasát megnyomni, de neki azt tanítottuk meg, hogy felnőtt segítségét kérve, miként tudja a nála erősebbnek, de tájékozatlanabbnak megmutatni, mit kell tenni elsősegélyképpen.

Milyen Kispest mentős szemmel?

A mentőállomáson itt dolgozók élete nagyon mozgalmas és nehéz, elsősorban nem a kispesti terület miatt. Rendszeresen innen az állomásról indulnak a kocsit a IX., a X., a XVII., a XVIII., a XX. és a XXIII. kerületekbe is, így szinte soha sincs megállás.

Kispest mentős szempontból békés, jól gondozott. Nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki rossz szociális helyzet miatt szorul a segítségünkre. A helyi orvosi ügyeletet együttműködés szempontjából csak dicsérni tudom. A beteghez való eljutást viszont sokszor megnehezíti, főként a lakótelepi, magas házas környezetben, a parkoló gépkocsik és a lakók biztonsága érdekében kialakított lezárások, a megépített sorompók. Helyismeret nélkül sajnos sokszor kell visszafordulni, új utakat keresni ezekben az utcákban, és ez mind, mind idő, amit a betegtől veszünk el. Hasonló gondokkal küzdenek a tűzoltóság és a rendőrség munkatársai is.

Mióta vezeti az állomást, és hány munkatárssal dolgozik?

Legelőször is le kell, hogy szögezzem: ritka jó állomásunk van! Remek a csapatszellem, jók a munkatársak, mindenki nagyon szereti a munkáját. Kispesten több mint hat éve dolgozom, és majd másfél éve vezetem az állomást, ami közel 55 munkatárssal működik. A létszám nagy része gépkocsivezető és mentőápoló, valamint három orvoskolléga és négy mentőtiszt. Nappal öt, éjszaka három mentőautó fut.