Wekerle a második hazám

Sétálunk és beszélgetünk Rubold Ödön, Jászai-díjas színművésszel a Duna-parti Nemzeti Színház szoborkertjében. Az őszi langymelegben gyermekin örül az esőtől frissen zöldülő fűnek, a vízesésnek, és azt kéri, Sinkovits Imre szobrához mindenképpen sétáljunk el, mert a színészóriás meghatározó szerepet töltött be életében. Mint meséli, három évig egy színházi öltözőn osztoztak az akkori Nemzeti Színházban, soha nem felejti tanításait, emberi-szakmai példamutatását. Az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Rubold Ödönre ugyancsak érdekes és nehéz feladat vár, és most nem is elsősorban a színpadon: nem színészi munkára szerződött a színházhoz, ő lesz az ifjúsági programok koordinátora.

Színészként szokatlan feladatot vállalt magára....

Ha a fiatalokról van szó, akkor én rögtön hadra fogható vagyok. Ezért is gondoltam úgy, hogy a színészi játék mellett megpróbálok segíteni a színháznak abban, hogy minél több gyerek és fiatal találja meg a színházba járásban, az előadásokban az örömét. Az első komolyabb feladatom pedig az lesz, hogy minden hónapban egy úgynevezett Kölyöknapot szervezzek 6-12 éveseknek a színházban. Ezen kívül, Dunaújváros után, ahol évek óta fut már ez a program, a Nemzetiben is be kell indítanom az Ádámok és Évák Ünnepét. Itt a város középiskoláinak játékra jelentkező színjátszói mutatkoznak majd be a színpadon egy díszelőadásban.

Gyakran látták mostanában Békéscsabán, Szarvason, Dunaújvárosban...

A tavalyi évre jellemző volt, hogy sokat és sokfelé megfordultam, ugyancsak sűrű volt az életem. Az egyik helyen tanítottam, fiatalokkal foglalkoztam, a másikon rendeztem, a harmadikon pedig játszottam. De az utóbbi időben a nyarak is mozgalmasan teltek, mert Élő Irodalom Egyesületünkkel azt tervezzük, hogy a magyar irodalom tantárgyhoz elsőtől a gimnázium végéig digitális munkafüzetet állítunk össze. Saját forrásból az ötödikeseknek szólót már elkészítettük, amit két nyáron, egy picinyke faluban, Okányban, fejlesztő tábor keretében 70-70 kisgyerekkel ki is próbáltunk. De idén már harmadik alkalommal jártam Székelyföldön, ahol versmondóversenyt nyert magyarországi középiskolásokkal foglalkoztunk, és ezen kívül még egy színjátszó tábort is vezettem fiataloknak. Óriási élményt nyújtottak, lelki feltöltődést adtak ezek a programok, és megszámlálhatatlan tehetséggel találkoztam! Nincs okom a panaszra!

Saját gyerekei is felnőttek lassan. Hogy vannak az ikrek?

Most érettségiztek mindketten. A lányom az ELTE Bölcsészettudományi Karára jár majd magyar szakra, és gyönyörűen énekel. A fiam a Corvinus Egyetemen pénz- és számvitelt fog tanulni, ő pedig gitározik, zongorázik, énekel, saját zenekara van. Úgy látszik, mindketten örököltek művészi hajlamot! Nagyon nagy felszabadulás van bennem, hogy jó úton tudhatom a gyerekeimet, és rettenetesen büszke vagyok mindkettőjükre!

És Wekerle?

Wekerle a második hazám, itt élek már 1989 óta ebben a régi pékségből még a háború után átalakított négylakásos társasházban, ide születtek, és itt nőttek fel a gyerekeim. Most, hogy a családban változások történnek, és ebből a lakásból egy kisebbe kell költöznöm, nagyon remélem, hogy sikerül találni helyben egy megfelelő másik ingatlant. Semmiképpen sem szeretnék elköltözni onnan! Szeretném, ha a gyerekeim továbbra is Wekerlére jöhetnének hozzám, és az őket mindig váró nagymamájukhoz!