A tiszteletbeli kispesti: Bebe

Abebe Dániel, művésznevén Bebe, a Back II Black együttes apai ágon etióp származású frontembere, énekese. Évről évre ő a kispesti Városünnep nagyszínpadi programjainak házigazdája. Fáradhatatlanul jön-megy, tesz-vesz, harsányan, jókedvűen fogadja fellépő művészbarátait, ha kell, eltévedt kisgyerek szüleit keresteti rendíthetetlenül, ha pedig a műsorrend úgy kívánja, a hangulat kedvéért akár még mókázik is a színpadon.

Összeszámolta már, mióta vezeti a kispesti Városünnep rendezvényét?
Éppen most a program előtt kezdtük el számlálni a KMO igazgatónőjével, Gábor Ilonával, hogy ez a hetedik Városünnep, és én most ötödik alkalommal állok házigazdaként a színpadon. Először még fellépőként vettem részt a Back II Black együttessel, majd aztán műsorvezetőként hívtak vissza a művelődési ház munkatársai.

Óriási lelkesedéssel vezeti a műsort reggeltől estig...
Nekem ebben több töltet van, mint egy sima műsorvezetés! Engem baráti szálak fűznek ide, szinte a magaménak érzem a rendezvényt. Óriási szerelem ez, és remélem, hogy sokáig így lesz! Szinte már tiszteletbeli kispestinek számítok!

Úgy hallani, hogy szólókarrierbe kezd!
Igen, úgy érzem, most jött el a pillanat, hogy elkezdjem egyengetni saját zenei karrieremet. Nagyon sokat köszönhetek a Back II Black zenekarnak, mert az együttes tagjaként alakíthattam ki, hogy „Bebe legyek”, de úgy érzem, hogy vannak még bennem tartalékok, amelyek nincsenek kiaknázva, vagy nem férnek bele az együttes profiljába, mégis valamilyen módon meg kellene mutatni a színpadon is. Ilyen például a rockzene, amely nagyon izgat. Ennek szellemében újra indult most az életem. Más zenekarral is fellépek majd, nem keverve az eddigieket az újdonságokkal. Tervezek saját dalokat természetesen, és lesznek majd önálló koncertjeim is. Sok munka vár rám.

És mi lesz a Back II Black együttessel?
Itt is szeretném hangsúlyozni: a zenekar nem szűnik meg, továbbra is muzsikálunk együtt, csak az én életemnek lesz egy másik, egy párhuzamos síkja, amit én szeretnék mindenképpen kialakítani és továbbvinni.

Mit szól ehhez Béla?
Béla, aki az én polgári foglalkozású, „teljesen civil”, jogtanácsos feleségem, egyébként Kata, természetesen ebben is támogat.

Azt beszélik, ha bővül a család, akkor ön marad otthon a gyerekkel...
Mi megbeszéltük, hogyha gyerekünk lesz, akkor én maradok otthon a kisbabánkkal. A feleségem munkája sokkal kötöttebb, mint az enyém, így ez a kézenfekvő megoldás. Az én életemben a hétvégék a munkanapok, így magától értetődő, hogy hét közben én vigyázok majd a kicsire.
Ez nem egy ördögtől való dolog! Ráadásul imádom a gyerekeket!