Ötven éve hűséges a Vígszínházhoz

Délután háromra megtelt a kispesti KMO színházterme. Ezen a délutánon a művelődési házban a Körúti Színház Katyi című előadása és társulata „vendégeskedett”. Az inas szerepében az eredeti látásmódú, fanyar humorú, a groteszk és a tragikomikum nagymestere, számos film és színdarab főszereplője, többek között Pierre Richard, Dustin Hoffman, Sherlock Holmes, a Harry Potter filmekben Piton professzor magyar hangját kölcsönző Tahi Tóth László állt a közönség elé, aki néhány héttel ezelőtt, január 23-án ünnepelte születésnapját.

Kérésére, ami nem hiúságból fakad, írásunkban eltekintünk az ünnepelt évek számának pontos megjelölésétől. Szinte megrettenek, ha leírva látom a számot – mondja az előadás elején, amikor válaszolt néhány kérdésünkre.

A kispestiek nevében is szeretnék boldog születésnapot kívánni! Volt nagy ünneplés?

Igen, bár én szívem szerint titokban tartottam volna. Nem akartam büszkélkedni vele, mert ez nem egy dicsőség, teljesítmény. Nem is szeretem hangoztatni. Kicsit „szégyellem” is, hogy már ennyi idős vagyok, ha választhatnék, nem szeretnék ennyi idős lenni! És egyszerűen nem is tudom, hogyan kell viselkedni ebben az életkorban! Szinte megrettenek, ha leírva látom a számot! Egy vigasztal, hogy mindezek ellenére nem olyan az életem, mint hasonló korú embernek.

Sokat dolgozik, innen Kispestről is esti előadásra megy a Vígszínházba, ahol a Popfesztivál 40 van éppen műsoron.

Szerencsére olyan az életem és a pályám, mintha jóval fiatalabb lennék. Sokat dolgozom és nagyon jókat játszom! Szeretem csinálni, és még mindig jóleső izgalmat okoz! Esténként fellépek a Sylviában, a Popfesztivál 40-ben, a Játék a kastélyban és az Álomkommandóban.

Egy dolog van, amiben kímélnem kell magam, az pedig a tenisz, mert ha megsérülnék, az a munkám rovására menne. Nagyok kell vigyáznom, olykor vissza is fogom magam! De majd nyáron „nekiugrom” az intenzívebb játéknak és bepótolom, amiről mostanában le kellett mondanom.

1966 óta tagja a Vígszínháznak. Ilyen hűséges típus, vagy a színház volt hűséges magához?

Éppen mostanában gondolkodtam arról, hogy ez nem is olyan dicsőséges dolog. Az is valamiféle gyávaság, ha egy helyben marad az ember, nem mer elmenni, újítani. De minek is kívánkoztam volna el, hiszen jó játszótársaim voltak, vannak, nem vágyódtam el onnan. Van egy 10-15 színészből álló „gárda”, akik ugyanolyan „régiek” a színházban, hűségesek és kitartóak, mint én. Estéről estére magas minőségben, odaadással dolgoznak, ezért sincs semmi okom arra, hogy továbbálljak. Idén lesz ötven éve, hogy színésznövendékként először beléptem a Vígszínház épületébe.

És a Hattyúdal?

Az egy felhőtlen vendégjáték. Tavaly decemberben mutatta be a József Attila Színház a Hattyúdalt. Ezt a darabot a Verebes István, akivel már több alkalommal is együtt dolgoztam, találta ki úgy, hogy a Republic együttes dalaira igazítva írta át, talán kicsit nekem is az eredeti Dobozy Imre darabot, és bízta rám az öreg tamburás, a csavargó szerepét, amelyet a nagy sikerű filmben annak idején Páger Antal alakított. Nagy öröm és megtiszteltetés ez nekem. A darab közben sokszor gondolok az együttes frontemberére, Cipőre, és az utolsó jelenetben igyekszem mindig úgy játszani, hogy a közönség is őrá emlékezzen.

Új tervek?

Talán a Hattyúdal sikerének is köszönhetően a Republic együttes meghívott egy koncertjére. Egészen különös hangulatú, talán kicsit zajos feladat egy rockzenekarral fellépni! Furcsa lesz, de nagyon emlékeztet majd azokra az időkre, amikor a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról előadásán ugyancsak hangos ováció fogadott bennünket a nézőtérről. De azért ne felejtsük el, hogy akkoriban a fiatalok a Vígszínházban láthattak először musicalt Magyarországon.