Kispesten a mesemondó

Berecz András huncutul néz. Nem tudni mindig, mikor beszél komolyan, és mikor viccel. Megpödri, kunkorítja bajszát, és mintha már azon törné a fejét, hogy az őt érő élményeket, benyomásokat miként fogja beilleszteni a meséjébe. Nehéz és magányos műfaj az övé: afféle „népi stand-up”, amelynek ma ő ez egyik legjobb művelője. A magyar kultúra napján fellépés előtt válaszolt kérdéseinkre a KMO-ban.

Reneszánsza van a mesének, a mesélésnek.

Nem tudnám megmondani az okát pontosan, de így van ez mostanában. Ha viccesen akarnám a kérdést megközelíteni, akkor azt mondanám, hogy mert olcsó mulatság. Mivel a kultúrára kevés pénz jut, lámpással keresik a szervezők azt a produkciót, amellyel egy estét meg lehet tölteni, nem kerül sokba, de vonzza a közönséget, és ha az emberek szomorúan is jöttek el otthonról, vidáman mennek el. A vidámságra ma óriási szükség van! Az emberek annyira szeretnek, szeretnének felhőtlenül nevetni, hogy még az igazságtól is hanyatt-homlok elmenekülnek, csakhogy nevethessenek. Aki pedig a mai világban igazat akar mondani, nem ússza meg, hogy ne tréfába csomagolja. Aztán, hogy itt kacagnak, otthon pedig sírnak, az már a mi bajunk.

Az igazság sajnos nem mindig olyan vicces, mint a mese hangvétele. A mesére tehát szükség van, és nemcsak Magyarországon! Ma már nemzetközi mesemondó találkozókat is szerveznek, ahol a különféle nemzetekből érkezők, mondják el tolmács segítségével a meséiket, a történeteiket.

Le lehet fordítani egy magyar furfangosan kacskaringós mesét más nyelvre?

Természetesen egyik nemzet meséjét sem lehet egy az egyben más nyelvre lefordítani. De ha valakit igazán érdekel például, hogy a szerelemről egy bolíviai indián milyen történetet mond, akkor lemond arról, hogy pontos fordításban halhassa a szöveget. Önmagában is érdekes maga a mesemondó személye, gesztusai és azok a gondolatok, amelyeket elmond. Megsejteni az igazságot legalább olyan hátborzongató, mint tisztában lenni vele. Annál szebbet nem tudok elképzelni, mint amikor ismert mesetípusomat hallom egy nápolyi mesemondótól, és aki úgy játszik az érzéseinkkel, ahogy akar.

Gyerekeknek vagy felnőtteknek mesél szívesen?

Én inkább felnőtteknek mesélek. Ez áll hozzám közelebb. Néha azért előfordul, hogy gyerekeknek is mondok történeteket.

Mi kell a mesehallgatáshoz?

Lélekben is fel kell készülni a mesehallgatásra. A mese, kicsiszolt szavak összessége. Ha egyetlen szót is eleresztünk, kimaradunk a varázslatból!

Gyakori vendég itt Kispesten, műsorain mindig telt ház van...

Köszönet ezért a kispestieknek, na és persze a KMO munkatársainak. Maga az épület is olyan szép, hogy öröm ide jönni. Nem tudom, hogy csinálják, és hogy honnan „gereblyézik” össze a közönséget, de itt mindig igen jól bánnak énvelem!