Hazám-díjat kapott Harasztÿ István‭

A XXI.század Társaság Hazám-díját idén többek között Fischer Iván zeneszerző,‭ ‬karmester,‭ ‬Kornai János közgazdász és Marton Éva operaénekes mellett a kispesti kinetikus szobrász- és festőművész Harasztÿ István,‭ ‬Édeske kapta.‭ ‬A kitüntetés apropóján a műteremmel szorosan egybenőtt otthonában látogattuk meg az áradó szeretetéről is közismert művészt,‭ ‬aki kendőzetlenül őszintén beszél mindig magáról és a napi politikáról. Aprólékos precizitással mutatja meg műhelyének zegzugait,‭ ‬rejtett kincseit,‭ ‬művészbarátaitól kapott vagy vásárolt‭ munkáiból álló és nagy becsben tartott magán‬gyűjteményét,‭ s ‬azokat a gondosan felcímkézett, réges-régen összegyűjtögetett, „hátha jó lesz valamire“ alkatrészekkel teli dobozokat,‭ ‬amelyekben bármikor,‭ ‬bármit megtalál,‭ ‬ha alkotni támad kedve. Egy alkotása a Kispesti Városháza aulájában állandóan látható.

Először is gratulálunk a Hazám-díjhoz‭!

‎Ez az első olyan díjam, amit azoktól kaptam, akikkel egy úton haladok, akiket szeretek, ezért is vagyok rá nagyon büszke! Magyarországon senki nincs, akinek megvan a Kassák- és a Hazám-díja is. Ami ebben különös, hogy a Kassák Lajos-díj (1975) az akkori ellenzék, a Hazám-díj  pedig a mai ellenzék elismerése. De van nekem Munkácsy- (1988) és Kossuth-díjam (2000) is. A Kossuth-díjat még a Fidesztől kaptam, igaz, hogy Göncz Árpád köztársasági elnöktől vehettem át.

‭Aktívan figyeli a napi politikai életet, mindenről van véleménye, ami a művein is leplezetlenül látszik.

‎Vannak barátaim, akik azt mondják nekem, hogyan tudtam így megváltozni? Pedig ez nem igaz, nem én változtam. Annak idején mindenki tudta rólam, hogy ellenzéki vagyok,  és az „elmúlt nyolc évet“ leszámítva egész életemben az is voltam. Kispesten engem hosszú évekig letagadtak, „ilyen nevű művész Kispesten nincs“ - mondták egyszer Évának, a feleségemnek. Kiállítási lehetőséget még úgy sem kaphattam, ha fizettem volna a helyért, még kibérelni sem engedték a kiállítótermet. Aczél György ugyan nem haragudott rám, de különösebben nem voltam a szíve csücske. Mi a Kádár-rendszer végén ösztöndíjjal egy évet Nyugat-Berlinben éltünk. Onnan jöttünk haza boldogan, tervekkel teli, hogy rendszerváltás lesz Magyarországon. De hamar kiderült, hogy bizony ez nem az, amire mindenki vágyott. Mostanság pedig annyi tüske van bennem, hogy inkább festek, mert az hamarabb elkészül, mint egy szobor. Nem győzöm csinálni azokat a képeket, amelyekben kifejezem, hogy mennyire helytelen és mennyire rossz az, amiben most élünk. (Ez évi albuma Új munkáim 2013 a túlélés évében címet kapta. A Szerk.) Remélem, hamarosan lesz kedvem és időm újra szobrokat is csinálni.

Honnan a becenév, Édeske?

‎1969-ben  szakkört vezettem a Kispesti Ifjúgárda Művelődési Házban, amikor kiállítást szerveztek az Angyalföldön a Kassák Művelődési Házban, ahová engem is meghívtak. A megnyitón csupa ismeretlen arcokat láttam, mindenki mondott nekem valami szépet, biztatót, én meg valami kedveset akartam nekik válaszolni, de mivel nem ismertem őket, ezért hol Édeskémnek, Aranyoskámnak, meg mindenfélének szólítottam meg őket. Mígnem egyszer valaki engem is úgy szólított meg, hogy „Édeske drága“! Ennek hamar híre ment, a drága lekopott, az Édeske meg maradt, és hamar el is terjedt. Oly annyira, hogy egy másik alkalommal a Mozgás 70 kiállítás megnyitóján a kiállítók neveinek felsorolásakor Németh Lajos művészettörténész engem spontán módon Édeske Istvánnak mutatott be, a jelenlévők legnagyobb örömére.

És a két pont az ipszilonon?

Anyám szerint, aki nagyon büszke volt a származására, ez a két pont a kétszeres nemesi rangra utal. De az egyszerű magyarázata, amit mi a feleségemmel inkább valószínűsítünk, hogy a „t“ után következő „y“-t, így lehetett legkönnyebben megkülönböztetni a „ty"-től. Az anyám, a nagyapám és az apám is így írta, ez maradt rám, én is így tanultam meg leírni a nevemet.

Igaz, hogy a "hot dog" magyarországi meghonosításában aktívan közreműködött?

‎Amikor a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalatnál dolgoztam, ahol az egyik közvetlen főnököm Boross Péter, a későbbi  miniszterelnök volt, akkor találták ki a vállalatnál, hogy Magyarországon meg kellene honosítani a "hot dogot. Egy olyan eszköz tervezése volt a feladatom, amellyel a hotdog kiflit fel lehet melegíteni. Így született meg az a fűtőszálas, tehénszarvhoz is hasonlítható tüske, amit szinte mindenki ismer és amellyel a magyar „görbe“ kifli is megmelegíthető. A siker sem maradt el, mert először a Boráros téren, majd még húsz helyen kezdték el árulni a magyar "hot dogot". Újításért pedig nekem akkoriban járt vagy húsz ezer forint és egy plakett oklevéllel emlékbe.