Csipkeverés mesterfokon

„A tekintetnek mindig a párnán kell lenni!” - mondja Gervai Mária csipkeverő népi iparművész a csipkeverés alapszabályát, miközben rövid bemutatót tart a Wekerlefeszt idei rendezvényén a Wekerlei Kultúrházban.

Az eredeti foglalkozására nézve kertésztechnikus, majd csaknem 15 évig növénypreparátorként a Természettudományi Múzeumban dolgozó Gervai Máriát mindig foglalkoztatta a kézimunka, a szövés. A csipke szeretetét felnőttkori olvasmányélményének köszönheti, hiszen mint szó tetszik meg neki a csipkeverés. Kezdetben nem érti, hogy miként verik a csipkét, amikor egy fura alakú párnára rajzolt minták alapján, vékony fonallal készülnek a kézimunkák. Kíváncsisága addig hajtja, mígnem hirdetés útján keresett magának tanítómestert. A csaknem 85 éves komáromi csipkeverőasszony, Teri néni tanította meg őt a mesterség legfontosabb fogásaira.

Ma már tudja jól, és minden érdeklődőnek érdekességként elmeséli, hogy a csipkét azért „verik”, mert a készítéshez használt eszközök, a fonaltartó orsók munka közben összeverődnek és kocogó hangot adnak. Nem véletlen, hogy ezeket a népnyelv csengő fából (kemény fa) készült verőkének, máshol pedig botókának, klöplinek is nevezi. Egy-egy kisebb csipkéhez elég ezekből néhány, de bizony a bonyolultabb technikájúaknál százat is használnak. Ebből tehát könnyű kitalálni, hogy óriási figyelem, türelem és kézügyesség kell a csipkekészítéshez.

Mária mosolyogva meséli el a laikus érdeklődőknek azt is, hogy téved az, aki azt gondolja, hogy a világhírű halasi csipke is „veréssel” készül, mert annál bizony a varrott technikát használják a mesterek.

Mária manapság azt sajnálja, hogy a fiatalok kevésbé érdeklődnek a szakmai iránt, és csak nagyon ritkán viselnek magukon csipkét, pedig az iparművészek is keresik az új lehetőségeket a csipke népszerűsítésére például csipkefülbevalókkal, nyakláncokkal.

A szakma szeretetét különböző tanfolyamokon népszerűsítő Gervai Mária csaknem 15 évet dolgozott az egészségügyben is, ahol egy rehabilitációs betegfoglalkoztatóban sikeresen használta munkaterápiára a kézimunkát mentálhigiénés, drogos és depressziós fiataloknál.

És hogy a szemnek mennyire árt ez a mesterség? A negyven éve Kispesten, ebből csaknem húsz esztendőt Wekerlén élő csipkeverő mester nem panaszkodik, látása nem romlott az évek alatt, nyilván a megfelelő megvilágítás elengedhetetlen.