Kispesten a vándor-színész Papp János

Októbertől a Kispesti Munkásotthonban is folytatja nagy vándorlásait bemutató zenés, verses, képekkel illusztrált sorozatát Papp János, a Centrál Színház társulatának tagja, aki nem először jár Kispesten. Bár „falusi gyerek nem kirándul”, mégis a Somogytarnócán született, majd a pesti Színművészeti Főiskolán tanuló 18 éves fiatal színésznövendéknek ugyancsak hiányozni kezd a gyaloglás, hamar fölfedezi magának a Budai-hegyeket. Később is „hívja az út”, így évente egy-egy 600-900 kilométeres túra rendszeresen szerepel a naptárában. A  napokban tért haza Írországból.

Még frissek az írországi élmények....

Igen, mert augusztus végén érkeztem haza. 11 nap alatt csaknem 300 kilométert gyalogoltam parttól partig, Dublintól Portmagee-ig. Ez nem tűnik soknak, de előtte nem sokkal a feleségemmel és az unokámmal, aki 11 éves június végén már közösen legyalogoltunk 300 kilométert két hét alatt.

Ebből is élménybeszámoló, és talán könyv is lesz?

Azt tervezem, hogy az előzőekhez hasonlóan élményeimet, kalandjaimat, tapasztalataimat most is leírom, összerendezem. Ez lesz a nyolcadik ilyen színes beszámoló. Már a címét is tudom: „600 kilométer - 100 Guinness”, mert ennyi sört ittam meg a túrán. Ha minden a tervek szerint halad, hamarosan kikerekedik ezekből egy könyv is.

Manapság mintha divat lenne az El Caminon részt venni....

Pedig ez a kilencszáz kilométer sportteljesítményként is igazi kihívás, pláne, ha napi 30 kilométert halad az ember. A túra elején megkérdezik a résztvevőktől, hogy miért vágtak neki az útnak. De bármi is volt a motiváció, az út végére kiderül, hogy ez a zarándokút „mindent tud”.

Magyarország is bővelkedik szebbnél szebb kirándulóhelyekben, mégis inkább a külföldi túrákat választjuk, vajon miért?

Magyarországon manapság mostohagyerek a túrázás, pedig gyönyörű az ország, nagyszerűek az itt élő emberek. Valahogy még sincs meg ennek a kultúrája, az infrastruktúrája, ami élvezhetővé teszi a gyaloglást, a kirándulást. Pedig nem volt ez így korábban, turistaházak, kulcsosházak, menedékházak várták a túrázókat. Idén száz éves a Magyar Természetjáró Szövetség, amelynek központi ünnepségén,szeptember 21-én Dobogókőn is vállaltam feladatot. Én a magam lehetőségeivel igyekszem segíteni a mozgalmat, részt veszek a túraútvonalak kijavításában, a túrajelek felfestésében is. Egyházashetye és Nikla között Berzsenyi Dániel tiszteletére, „bölcsőtől a sírig” kijelöltem és többször végigjártam, csapatokat is vezetve egy gyalogtúra útvonalat. Jó lenne, ha a köztudatba kerülne, ha évente végigjárhatnám! De hát az idő…!

És a színház?

Szerencsére nem panaszkodhatom. A Centrál Színházzal most jártunk Nyíregyházán a Vidor fesztiválon, ahol óriási sikerrel játszottuk az Illatszertár című előadást, amelyet a fesztivál szervezői választottak be a legszórakoztatóbb előadások közé. Októberben 24-én jövök ide Kispestre, ahol „Ha menni kell El Camino” címmel az El Caminon szerzett élményeimről tartok zenével, versekkel, képekkel illusztrált előadást. Gazdag évad elé nézünk, ha minden jól alakul hat bemutató vár rám. Már megkezdődtek a próbái a „Függönyt fel!” című darabnak is.

Ezen kívül novembertől folytatódik a Centrál Színházban az immár nyolc részből álló „AVándor-színész mesél” című előadássorozat, és ezzel párhuzamosan fotókiállítás nyílik a képeimből a színház aulájában.