Hogy ebből mi lesz!?

Nem fordult elő az elmúlt húsz esztendőben, hogy ilyen bizonytalan körülmények között várnák a pedagógusok az előttük álló tanévet. Persze eddig is volt úgy, hogy a nyári szünetben nem készült el az iskola felújítása, vagy augusztus végén még hiányzott néhány tanár a tantestületből, vagy szeptember első napjaiban még nem volt meg minden a gyerekek tankönyvcsomagjában. De ilyen zűrzavaros kezdetre ember nem emlékszik ebben az országban.
A magyar köznevelés elmúlt húsz évében nem volt arra példa, hogy a rapid gyorsasággal államosított intézmények korábbi fenntartói, az önkormányzatok, ma már csak a villanykörtékért, a kapcsolókért, illetve a csapok működéséért felelnek, a szakmai munkát kizárólag a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) irányítja. Meg még az sem fordult elő, hogy intézmények élére úgy nevezi ki az oktatásért felelős államtitkár a vezetőket, hogy a helyi önkormányzatnak ebbe beleszólása nincs, és hogy az oktatásban dolgozók, mint a sakkbábuk, ide-oda áthelyezhetőek. Az pedig csak hab a tortán, hogy a pedagógusok úgy fordultak a tanévkezdési célegyenesbe, hogy a beígért tényleges pedagógus-életpályamodell, benne a bérek rendezésével továbbra is csak vízió marad, mert a most megvalósuló, 2017-ig elhúzódó, már csak foszló sebtapasz.
A szeptemberi tanévkezdés előtt néhány nappal, a törvényesen előírt július 31-i határidőn túl a „szakemberek“ ma még csak agyalnak azon, hogy mit tartalmazzon az a kollektív szerződés, amely az intézményeken dolgozó pedagógusok béren kívüli juttatásait is rögzíti, meg azt is, hogy a kötelezően előírt heti 32 órát milyen keretek között kell teljesíteniük, mennyi ideig kell majd a fizetésükért az intézményben tartózkodniuk. A különböző szakszervezetek ugyan felhívták a figyelmet arra, hogy mivel már csak egy munkáltatójuk van a pedagógusoknak, az pedig a KLIK, ezért minden egyes állami fenntartású iskolára az országban azonos feltételeket kell bevezetni. És arra már szinte senki sem lát esélyt, hogy a pedagógusok, a közszférában dolgozókhoz hasonlóan cafetéria-juttatást is kapjanak.
Álszent és képmutató az a kormánypárti felajánlás is, hogy a honatyák majd augusztus 26-27-én csupán azért szakítják meg szabadságukat, hogy rendkívüli ülésen döntsenek a pedagógusok béremelésével kapcsolatos törvényi változásokról, hiszen ez „kellően fontos“ kérdés. Ezek ismeretében ugye senki sem csodálkozik majd, hogy rosszkedvű, félrevezetett és bizonytalan pedagógusok állnak majd a katedrán a gyerekek és a szülők előtt szeptember elsején, akiknek már untig elege van abból, hogy évek óta visszaélnek hivatástudatával.