A kispesti gasztrokibic

Öt éve már a kerületben él Sági Szilárd, a Hal a tortán vendégváró valóság-show gasztrokibice, aki azért költözött Kispestre, mert itt sok a zöldterület, jó a közlekedés, nagy a nyugalom. Mivel a KAC-pálya tőszomszédságában vásárolta új otthonát, reggeli ébresztőként ott rója futva a köröket, és közben azon töri a fejét, mi mindent tehetne azért, hogy a mai gyerekek ne utálják annyira menzakosztot. A 28 „bográcsos” Kispesti Gulyásfőző és Sportversenyen zsűrijében aktív szerepet vállaló ítészt kispesti terveiről is kérdeztük.

Honnan az elnevezés: gasztrokibic?

Az elnevezést én találtam ki magamról, magamnak! Egy meghallgatáson „sztár-séfet” kerestek, de engem találtak, a gasztrokibicet. Minthogy húsz évet a vendéglátóiparban dolgoztam, van némi rálátásom a gasztronómiára. Gyakorlatilag én vagyok az, aki elmondja a véleményét, tanácsokat ad, vagy csupán beleokoskodik mások főzéstudományába.

A tervek szerint aktívan bekapcsolódik a Minta Menza programban?

Még nem akarok erről túl sok mindent elárulni, de valóban azt fontolgatom, hogy magyarázatot keresünk és találunk azokra a panaszokra, amelyekkel gyakran találkozunk, és a szakemberekkel közösen rájövünk arra, hogy mitől nem olyan a menza, amilyet mindenki várna, elfogadna. Az elsődleges cél az, hogy javítsunk a jelenlegi minőségen, és hogy új alapanyagokkal is bővítsük a jelenlegi kínálatot. Az igények és az elvárások magasak, de meggyőződésem, hogy a szülők és a gyerekek hozzáállásán is javítani kell.

Miért szívügye a menza?

Mint mindenki a környezetemben, én is közétkeztetés ételein, hangulatában nőttem fel. Igaz, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mi egy kis faluban éltünk. Ez azt jelentette, hogy a szomszéd néni volt a szakács, és sokan dolgoztak a konyhán még az asszonyok közül, ezért mindenki ismert mindenkit. Ők a szívüket, lelküket, és sokszor saját konyhakertjükből származó kiváló minőségű alapanyagokat is beletették az aznapi ételbe. Nekem csak jó emlékeim vannak a menzáról, ezért is szeretném, ha a mai gyerekek sem utálkozva gondolnának a közétkezésre.

Úgy tudjuk kedvenc időtöltése a vadászat. Talán vadhús is kerülhet a menzára?

Bár első hallásra ez elég „vad” ötletnek tűnik, de akár az is! Nyilván a vadhús ára a mai közétkeztetésben még szinte megfizethetetlen, de lehet, hogy megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amelyek ezt elérhetővé teszik. Sok minden szól a vadhús mellett, hiszen ez a legtermészetesebb és a legfinomabb húsok egyike. Mivel évek óta vadászom és nagyon szívesen eszem a vadból készített ételeket, azt szeretném, ha mások is megismerhetnék ezeket a különleges ízeket.