Az olvasó írja

Tisztelt Szerkesztőség!

Tisztelettel megkérem Önöket, szíveskedjenek lapjukban közzétenni alábbi soraimat. Két hölgy nagyon csúnyán visszaélt a jóindulatommal, 42-44 év körüliek lehettek. Az egyik kb. 170 cm magas, kerek arcú,  hátul összefogva viselt világos-barna hajú, nyakában borsó nagyságú fehér gyöngysor. A másik, alacsony, fekete festett hajú roma hölgy, nagy divatos fekete táskával, amibe belefér sok lopott holmi, (váza, szobrocska, stb.). Fáradt voltam, amit ajtónyitáskor meg is mondtam nekik, de könyörögtek, hogy legalább wc-re engedjem be őket. Dolguk végeztével kérték hogy egy kis teát, vagy kávét adjak nekik, miközben már a nagyszobában voltak.

A nő mondta, hogy nagyon fáj a feje, nem tudnék-e adni valami gyógyszert, vittem be vizet és gyógyszert is, amit bevett. Míg a konyhában voltam, kihasználták az alkalmat, és a kis-szekrényem fiókjából az ott őrzött családi ékszereket, és a havi 50 ezer Ft. kosztpénzem ellopták amit csak gyors távozásuk után, jóval később vettem észre. Azóta lelkibeteg vagyok, hogy miért engedtem be őket! Ezek szív,- és lélek nélküli gonosz, hazug és munkakerülők. Azt kívánom nekik, egész életükben érezzenek olyan fájdalmat mint amit nekem okoztak. Nézzék el nekem, hogy pontos címet nem írok, mert nagyon szégyellem magam, hogy ilyen buta voltam , 84 éves fejemmel mindig azon voltam, hogyan tudok másoknak segíteni, és ezt ilyen gonosz emberek galád módon használják ki. Becsületben megöregedtem, szeret a környezetemben mindenki, de nem tudják, hogy így rászedtek. Mások okulására, és egy kis lelki vigaszra vágyva írtam mindezt.

Tisztelettel:
egyedül élő kispesti olvasójuk (Irányi társasházból)

Mivel az idős Hölgy szerkesztőségünk részére telefonszámát megadta, megkerestük. Húsvét előtti napon - Nagypénteken - érkezett levele, mely szerkesztőségünk tagjait is „megérintette”, hiszen alig volt olyan lapunk, melyben idős -főleg egyedülálló- kispesti olvasóink figyelmét ne hívtuk volna fel a sajnálatos módon elharapódzott hasonló esetek megelőzésére! Azt a bizonyos lelki vigaszt próbáltuk nyújtani beszélgetésünk során, ami ugyan jóleső érzéssel töltötte el Olvasónkat, de családi értékeit sajnos nem tudjuk pótolni. Mindannyiukat kérjük, idegeneket még jóakaratból se engedjenek be otthonaikba! Vigyázzanak magukra, sok a gyarló embertársunk.