Ötéves kora óta szinte minden a kerülethez köti

A negyvenes éveinek elején járó ifjabb Csonka Gábor hegedűművész hetente kétszer Hatvanba autózik, ahol már hat éve tanít a Kocsis Albert Zeneiskolában. Aztán szalad egyik koncertről, a másikra, itthon és külföldön. Gyakran fellép a kispesti Szabó Ervin könyvtár rendezvényein, iskolai programokon, legutóbb pedig az önkormányzat Zöld Kispestért Díj átadóján láthattuk. A mindig mosolygós és szerény fiatalember most sokat gyakorol, hiszen júliusban Pakson ismét Al di Meolával koncertezik.

Félállásban Hatvanban tanít a Zeneiskolában, szívesen tanulnak a gyerekek hegedülni?

Örömmel mondhatom, hogy igen! Bár a hegedű kezdetben nem egy „család- és szomszédbarát“ hangszer, de én arra törekszem az előkészítő gyakorlatok során, hogy mire hegedű és a vonó a gyerek kezébe kerül, addigra ezek a mozgások már beépülnek, így a gyereknek szép hangokat sikerül kicsalogatnia a hangszerből. Jelenleg 13 tanítványom van, közülük egy óvodás.

Miért éppen a hegedűt választotta, hiszen az édesapja híres klarinétművész?

Zenész családban nőttem föl. Mindkét nagyapám prímás volt. Annak ellenére, hogy a papám elismert klarinétos, én mégis a hegedűt választottam. Kiskoromban láttam a televízióban valakit, hegedűn játszott és frakkot viselt, ez az, mondtam, ilyen szeretnék lenni. Bár a tradicionális cigányzene is közel áll hozzám, mégis a klasszikus zene volt az, ami megérintett, ezért azt kezdtem el tanulni. Apám (idősebb Csonka Gábor) támogatta törekvésemet, mert látta, hogy szívesen csinálom, és neki és nem zenész édesanyámnak is ez volt a legfontosabb.

Ilyen egyszerű lenne?

Majdnem. Ötévesen az első hegedűtanárom Banyák Nándor volt, aztán hatévesen Kispestre kerültem Szatmári László hegedűművészhez. Bármilyen meglepő, de nem mindenhol nézték jó szemmel, hogy hegedülni tanulok, ami olykor a tanulás rovására is ment. Néhány iskolaváltás után kerületem a Berzsenyi iskolába, ahol minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy tanuljak, gyakoroljak. Már 1983-ban harmadik lettem az országos Koncz János hegedűversenyen, így szinte egyenes út vezetett a Zeneakadémia Előkészítő Tagozatára, ahová 1986-ban vettek fel a Kiemelt Tehetségek Osztályába, így lettem a ma már Kossuth-díjas Szenthelyi Miklós hegedűművész tanítványa. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanultam, ahol 1996-ban diplomáztam.

Több együttesben is játszik...

Olyan dolgokat vállalok el, amelyek érdekesek, izgalmasak, vagy újszerű feladatot jelentenek legyen az a koncertteremben, könyvtárban, vagy akár szokatlan helyszínen és közönségnek. Mostanában a legtöbbet Corelli Consorttal, a By Heart Quartettel és a Capella Savaria együttessel játszom. Ez utóbbi zenekar koncertjein barokk zene csendül fel korhű hangszereken. És hogy a kortárs zene se maradjon ki, kiruccanásképpen Szirtes Edina Mókussal játszom együtt és a világzenével ismerkedem.

És hogyan került Al di Meola közelébe?

A közös történtünk 2004-ben kezdődött. Azóta időnként vissza-visszatérő vendégei vagyunk a koncertjein. Elkísértük őt Japánba, Söulba, Eisenstadtba, Veszprémbe. Néhány napon belül kezdődnek a próbák, mert júniusban egy európai turnékörútra indulunk, amelynek egyik állomása Pakson, a Nemzetközi Gasztroblues Fesztiválon lesz július elején.