Ilyen volt az év

Ilyenkor év vége felé általában az ember visszatekint az adott esztendőre, milyen kellemes és milyen kevésbé sikeres, vidám dolgok történtek vele a munkájában, magánéletében. Én is ezt szoktam tenni a Karácsony és az Új év közeledtével. Furcsa és nehéz éven vagyunk túl az önkormányzatnál. Furcsa, mert Kispesten az elmúlt évtizedekben nem nagyon fordult elő, hogy a választók által felhatalmazott vezető mögött nincs egyértelmű testületi többség. Ezt a szokatlan helyzetet kellett megoldanunk az elmúlt évben.

Azt hiszem több kevesebb sikerrel át is tudtunk lendülni a nehézségeinken, bár voltak kellemetlen pillanatok. Ilyen volt például, amikor testületi többség hiányában a fideszes képviselők alkalmi koalíciót kötöttek az LMP-vel, (mely később tartós kapcsolattá alakult), s megszüntették a száz éves múltra visszatekintő kerületi lapot a ‚‚Kispestet”. Vagy amikor szintén ez az alkalmi társulás - ki tudja milyen indokok által vezérelve - küldött el olyan vezetőket a kerületi intézmények éléről, akik egyébként jól és sikeresen tették a dolgukat az elmúlt években. Ilyen volt a Közpark kft. vezetője, vagy az uszoda igazgatója. Ez utóbbi esetben különösen furcsa volt, hogy valószínűleg csak azért döntöttek a váltás mellett, hogy Tarnai Richárd képviselő úr szomszédjának legyen egy vezető állása itt Kispesten.

Minden bizonnyal nehéz ezt a helyzetet megszokni a kispestieknek, nehéz a városvezetőknek, de nehéz azoknak a képviselőknek is, akik azt gondolják, hogy mindent megtehetnek, mert picit többen vannak. Nyilván nekik is rá kellett jönniük, hogy azért mindent mégsem lehet. Ezért aztán úgy tűnik, az utóbbi időben sikerült olyan együttműködést kialakítani a két nagy képviselőcsoport és a városháza vezetése között, mely bizakodásra adhat okot. Ez azt jelentheti, hogy továbbra is a kerület és az itt élők érdeke az első, s csak utána jöhetnek a pártszempontok. Mindenképpen ezt kell szem előtt tartanunk, ha az ország gazdasági problé-

mái miatt szűkülő lehetőségeink közepette eredményeket akarunk elérni. Olyan kisebbeket-nagyobbakat, melyre azért idén is volt példa, igaz jórészt, még az előző testület döntéseinek köszönhetően. Átadtunk így műfüves pályákat, megújult gondozási központot, csontsűrűségmérőt az egészségügyi intézetben, és egy vadonatúj szociális intézmény is megépült uniós támogatásból, mely hamarosan megnyithatja kapuit. Bízom benne, hogy a következő években is inkább a sikereiről, az együttműködő, Kispestért dolgozni is hajlandó képviselőkről és hivatali munkatársakról beszélhetünk majd és soha nem lépünk az esztergomi, sehová sem vezető útra.