Hajléktalan ügyek a fővárosban és Kispesten

A napokban levélben és személyesen is megkerestek a Vak Bottyán utca lakói azzal a számomra is régóta ismert ténnyel, hogy az utcájuk mentén lévő kiserdőben több hajléktalan is él, és időnként ismeretlenek még mindig illegális hulladéklerakóként használják az erdőt. Arra kértek, találkozzunk a helyszínen, nézzük meg együtt az erdőt és keressünk megoldást a kialakult problémára. Természetesen nem mondtam nemet, és a múlt héten létrejött a közös erdőlátogatás.

Az ott élők elsősorban a hajléktalanok zavaró tevékenységére panaszkodtak, főleg arra, hogy szemetelnek és időnként kábelt égetnek. Azt azonban viszonylagos megnyugvással konstatáltuk, hogy a kiserdő bevásárlóközpont felőli nagyobb része, már rendben van, mióta az erdő tulajdonosa kipucolta a tulajdonát és segédkezett a Vöröskereszttel közösen az ott élő közel 60 hajléktalannak, hogy ne ott kelljen élniük. Az erőd másik, Határ út felőli része azonban valóban koszos, szemetes - bár kétségtelen, hogy akkora mennyiség, mint tavaly, már nem gyűlt össze - mégsem mondhatjuk, hogy rendezett erdő képét mutatná. Az is kiderült, hogy ha jóval kevesebben is, mint korábban, de most is élnek a kiserdőben különböző sufnikban, bodegákban emberek. Mint a helyszínen megtudtam, ők Szabolcs megyéből, a nyolcadik kerületből, Ferencvárosból költöztek ide, itt találtak fedelet maguknak. Annak azért örültem, hogy a 10-15 ember közül, kispesti csak egy akadt, merthogy ez is azt bizonyítja, hogy a helyi szociális ellátó rendszer azért jól működik. Nem a kerület hibája tehát, hogy itt így kell élniük. Azt is tudni kell, hogy a kiserdő ugyan Kispest határában fekszik, de nem az önkormányzat a tulajdonos, így annak tisztán tartása, is elsősorban a magántulajdonos feladata lenne. Mindenesetre, amiben mi tudunk intézkedni, azt azonnal megtesszük. Felkértem a szakirodáinkat, hogy lépjünk az erdő fizikai elkerítésében úgy, hogy oda teherautóval, gépkocsival ne lehessen szemetet bevinni. A hajléktalanokkal megállapodtunk, hogy a saját szemetüket saját maguk fogják az erdőben összeszedni, amit mi egy odatelepített konténerrel elszállítunk. Arról is megállapodtunk a helyi Vöröskereszttel és a kerület anyagi támogatását is élvező Misszió Alapítvánnyal, hogy amint azt korában is tették, segítséget nyújtanak annak a 10-15 hajléktalannak abban, hogy ne kelljen az erdőben élniük. Sziszifuszi munka lesz, de egyszer már sikerült. Mostanában fogadja majd el a Fővárosi Közgyűlés azt a rendeletét, amely szinte egész Budapest területén tiltani fogja a hajléktalan létet. Magyarán, büntethető szabálysértés lesz életvitelszerűen az utcán élni. Szinte egész Kispesten is így lesz majd. Azt hiszem, teljesen jogos elvárás az adófizetők részéről, hogy mindenki funkciójának megfelelően használja a közterületeket, játszótereket, helyi parkokat. Én is fontosnak tartom, hogy olyan kirívó esetekben, amikor egy-egy szerencsétlen embertársunk mondjuk WC-ként használja az utcát intézkedhessen a rendőr, vagy a közterület-felügyelő, mert egyébként sem normális dolog az, hogy a XXI. században utcán, netán erdőben kell élniük magyar állampolgároknak. A történetben azonban itt nem állhatunk meg. Segítséget, kiutat is kell nyújtani nekik. Ez sokszor nagyon nehéz, aprólékos munka, nincs csodaszer egyértelmű recept. A gazdaság talpra állítása mellett fontos, hogy az önkormányzatok és az állam szociális ellátórendszere képes legyen valamennyi ma még hajléktalan embertársunknak kiutat mutatni. A tiltáson és büntetésen túl ezen is dolgozni kell minden felelős vezetőnek.