2021. június 20., vasárnap, Rafael

Vinczek György, Kispest szociális- és egészségügyeiért felelős alpolgármestere

Kispest
2021. március 04. csütörtök Írta: Varga Ibolya

 

Kispest erőtartalékai a civil közösségekben és az itt élők kreativitásában állnak – vélekedik Vinczek György alpolgármester, aki valójában kíváncsi ember, szívesen hallgatja meg más jó és szomorító történeteit, és ha tud, igyekszik megoldást keresni a bajokra. Így a Városházán gyakran hangzik el; „majd a vinczekgyuri megoldja”!

A járvány derekán, a kerületi egészségügyi ellátás átszervezésének és az intézményfejlesztések kellős közepében kérdeztük arról, milyen nehézségekkel kell szembenéznünk ebben az esztendőben, milyen lesz a helyi civilek, nemzetiségek élete.

Irodájának ajtaja mindig, mindenki előtt nyitva. Fontos ez?

Szerencsére olyan területeken dolgozom, amelyek minden kispestit érintenek. Engem szinte minden érdekel, kíváncsi ember vagyok, szívesen hallgatom meg mások történeteit, gondolatait, ötleteit. Munkánk alapja a kapcsolatépítés, de a hozzánk fordulók bizalmát csak akkor nyerhetjük el, ha ténylegesen tudunk is segíteni. Fontosnak tartom, hogy a kispestiek bízzanak bennünk, higgyék, érezzék, hogy odafigyelünk rájuk, foglalkozunk velük! Civilként, de városvezetőként is fontos, ha őszinte vagy, együttműködsz, meghallgatod a hozzád fordulókat, felfedezed a jó ötleteket, sőt tudod menedzselni is azt, vagy azokat, akik a javaslatokat hozzák. Kispest abban különbözik leginkább a többi kerülettől, hogy az intézményrendszerekben dolgozók, legyenek azok vezetők, vagy beosztottak, sokkal jobban együtt tudnak dolgozni, mint máshol. Van együttműködés, információáramlás, mások munkájának megbecsülése, örülnek annak, ha valaki, vagy valamelyik intézmény sikeres, vagy egy-egy jó kezdeményezése van. Fontos, hogy az eredményeinket fel- és elismerjük, megbecsüljük!

Elég időigényes az értő és támogató meghallgatás...

Igen, de megéri, mert nem túlzás, ha azt mondom, Kispest legnagyobb tartalékai a civilekben és a „kreatívokban” vannak. Ha nyitott szívvel és füllel vagyunk irányukban, annyi, de annyi jó ötlet, javaslat érkezik a társdalom különböző rétegeiben élőktől! Sokszor csak segíteni kell, hogy mindezt önállóan is megcsinálhassák, a többi szinte „megy magától”. Alapszabály viszont: ne vedd el a sikerélményüket, ne sajátítsd ki azt még akkor sem, ha szükség volt a segítségedre is a megvalósításhoz. Ilyen volt a járvány idején a maszkok gyártása is, amikor az óvodapedagógusok és az egészségügyiek közül néhányan kitalálták, maszkot fognak varrni, majd ezen felbuzdulva csatlakoztak később más civilek, legutóbb pedig a Helikon egyesület fejelte meg egy jótékonysági-művészeti ötlettel ezt! És mindig kell annyinak lennie a nagy kasszában, hogy a kezdeményezések elindulhassanak.

Van valódi fórum, találkozási hely, ahol az „agyak beindulnak”?

Évente több alkalommal találkozunk a civilszervezetek vezetőivel, de nyilván ez nem elég. A tényleges munkához intenzív kapcsolattartás, folyamatos párbeszéd szükséges önkormányzat és civilek, illetve a civilek és civilek között. Ezért is nagyon fontos, hogy ott legyünk velük a rendezvényeiken, programjaikon, találkozzunk, beszélgessünk. Ha elmegyek egy kiállításra, nem feltétlenül csak az adott program érdekel, hanem az is jó alkalom arra, hogy a Városháza falain kívül velem találkozzanak azok, akik valamit szeretnének tenni a kispestiekért, a városért, az itt lakókért, jó értelemben lobbizzanak egy-egy jó ügyért. Társadalmi összejöveteleken nem ritka, hogy már „konyhakész” ötleteket hoznak. Attól maradnak ők civilek, hogy nem a politika szolgálatában állnak, hanem önállóan kitalálnak, megcsinálnak egy-egy programot, és erre büszkék is.

Kertvárosi lakóként és képviselőként tud „civil fejjel” gondolkodni?

Nem mindig sikerül, de a döntéseimben igyekszem a realitásokhoz igazodni. Sajnos az itt élőkben hihetetlen mély nyomai vannak az előző évtizedek huzavonáinak. Az a baj, hogy, amikor képviselőként megyek a megbeszélésekre, akkor sokan „zsigeri ellenszenvből” fel sem tételezik a jó szándékot, azt, hogy a lakosság érdekeit is képviselhetem. Eleve az a hozzáállás, hogy már ez úgyis eldőlt. Pedig még semmi sem történt, semmi sem dőlt el. Mondok példát. Aktuális elképzelés a körzetemben lévő Méta-centrum fejlesztése, amelynél felvetődik, hogy lesz-e egyáltalán bármiféle előrelépés ebben. A jelenlegi tulajdonos szeretne valamit kezdeni ezzel a területtel, de tanulva a korábbi tapasztalatokból, az eddigiektől eltérő módon kezdtünk hozzá a fejlesztési elképzelések lakossági egyeztetéséhez. Korábban egyszerűen csak „le akarták nyomni” a társadalom torkán az egyébként még akár jó terveket, és nagyon csodálkoztak, milyen heves lakossági ellenállásba ütközött a kezdeményezés. Jelenleg az a helyzet, hogy a tulajdonos már az alapötletet megbeszéli a terület közelében élőkkel. Ez rettenetesen idő- és költségigényes munka, amit sajnos nem lehet megspórolni. Kertvárosi lakosként városvezetőként a saját bőrömön érzem az össze konfliktust, ismerem valamennyi ellenérvet. Most az a kérdés, képesek vagyunk-e a mélyen megbújó előítéleteinket leküzdeni, megpróbáljuk-e józan ésszel körüljárni az elénk tárt ötleteket, és fűződik-e érdekünk ahhoz, hogy azon a területen végre rend legyen. Vagy akarjuk-e, hogy épüljön négyszáz lakóparkszerű új lakás, ami követi a kertvárosi, sorházas jelleget, és hogy legyen-e lakótársunk néhány száz új család? De azt is át kell jól gondolnunk, hogy ez a beruházás mit jelenthet a Kertvárosnak? Esetleg lennének új szolgáltatások, kereskedelmi egységek? Mérlegelni kell, hogy a projekt folyományaként akár a területen lévő óvodáink is megújulhatnak, vagy ennek keretében felújíthatnánk-e a Temesvár utcát is?

A járvány harmadik hullámában járunk. Miként viselik a kispestiek?

Engem nagyon megrázott a járvány. El sem tudtam volna képzelni, hogy az életemben lesz egy ilyen furcsa időszak, amelyben ennyit kell változnom, alkalmazkodnom. Sok minden hiányzik most az életünkből. Itt kell elmondanom, hogy a járvány aktív időszakában naponta „szkájpolt” a Kispesti Operatív Törzs, amelynek munkavégzése nem túlzás, hogy példaértékű. Tagjai, legyenek rendőrök, önkormányzati, kormányzati tisztviselők, orvosok, szociális dolgozók, mindig „képben voltak, vannak” egy-egy szakterület történéseivel. Ez a folyamatos párbeszéd volt a záloga annak, hogy a kihívásokra eddig is gyorsan tudtunk reagálni, operatív döntéseket hozni. Hogy ez az átlag kispestiekben miként csapódott le, csak felületesen látjuk, hiszen nagyon kevés a találkozási pont, sokkal szűkebb, mint korábban volt. A félelem, a bizonytalanság különösen az idősek és a családok körében volt hatalmas. A fiatalabbak rugalmasabbak voltak, és nem is mindig vették komolyan a veszélyt mindaddig, míg a közvetlen környezetükben fel nem tűnt a kor, amikor a kortársak, a gyerekek is megbetegedtek, mert ezek hullámszerűen sokkolták a különböző korosztályokat is. Januárban viszonylag nyugalom volt, aztán az oltások megszervezésével, és a körülötte kialakult bizonytalanság és tájékozatlanság, fejetlenség következtében újra többen lettek bizonytalanok, tétovázók, ezért sem vagyunk ma nyugodtak. Egy biztos, az emberek ki vannak éhezve a közvetlen emberi és társasági kapcsolatokra.

Munkatársai megfeszítetten dolgoznak a szociális és az egészségügyi területeken.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan kollégáim vannak, akik az úgynevezett „békeidőkben” is gőzerővel dolgoznak. A mi rendszerünk egy hosszú távon stabilan működő szolgáltató rendszer. Nem kellett másképpen dolgoznunk, azon kívül, hogy be kellett tartani a járványügyi szabályokat, és új szabályokhoz kellett alkalmazkodnunk. Az volt a feladat, hogy védjük a dolgozókat is, vigyázzunk az egészségükre, fölöslegesen ne tegyük ki őket veszélynek, és adjunk meg minden eszközt ahhoz, hogy szakszerűen meg tudjanak birkózni az új feladatokkal. Teszteltük őket, már az első hullámban voltak védőeszközeik, és míg lehetett, nem zártuk be intézményeinket, nem függesztettük fel szolgáltatásainkat. Kispesten nem állt le teljesen az élet.

Annak ellenére, hogy most nehezek a körülmények, sok minden fejlődött ezen a területen. Mégis mintha nem mindenki örült volna például az új gyermekorvosi rendelőnek, az egészségügyi intézetben való átalakításoknak.

Az emberek ma már nem mindig hiszik el, hogy a politika jót akarhat. És ezt helyi szinten is nehéz elhitetni! Van úgy, hogy egyszer csak lehetőség lesz egy-egy fejlesztésre, és van úgy, hogy a kerület tervezi ezt. Így volt ez Kispesti Egészségügyi Intézet (KEI) esetében, amikor komolyan átgondolt terv alapján indult el az egynapos sebészet majd’ egymilliárdos fejlesztése, ám jött olyan lehetőség, amelyet kár lett volna elszalasztani. Ilyen spontán lehetőség volt a képdiagnosztikai labor (CT, MR) ideköltözése. Ezt csak akkor lehetett megvalósítani, ha a KEI épületében amúgy is rossz körülmények között dolgozó gyermek háziorvosok és a védőnők új helyet kapnak. Bár a házi gyermekorvosok sokszor panaszkodtak a rossz körülményekre, mégis a költözés lehetőségét nem fogadták jó szívvel, annak ellenére, hogy sokkal jobb körülmények közé kerültek. De ezt a „politikának” nem hitték el kezdetben, végig gyanakodtak, várták a fordulatot. Pedig már voltak tapasztalataik, hiszen a Berzsenyi utcai gyermekrendelő is a kezdeti nehézségek ellenére jól sikerült beruházás volt. Még többet egyeztettünk velük, még jobban figyeltünk az egyéni kívánságokra. Ez a mostani rendelő pedig még annál is jobb lett!

Sokan nehezményezték a KMO Művelődési Központ és a Wekerlei Kultúrház és Könyvtár összevonását. Megkapták-e a kormányzati átalakításokkal együtt járó közalkalmazotti státuszvesztés áraként megígért 6 százalékos béremelést a munkavállalók?

Sajnos a kerület korábban elfogadott költségvetéséből az állami megszorítások és elvonások miatt hiányzik 2,7 milliárd forint. A költségvetés csökkentése leginkább a kerület kulturális életét érinti. Ezt rendkívül sajnálom, mert azt gondolom, az emberi kapcsolatok, társadalmi együttműködés sokszor kiemeltebb feladat, mint például az utak tisztasága. Csaknem 250 milliót költünk az utcák takarítására, sőt 100 milliót az illegális szemétkupacok felszámolására, de ha az emberek jobban odafigyelnének, vigyáznának a környezetükre, akkor akár 20-30 százalékot meg tudnánk spórolni, ami viszont a helyi kultúra fejlesztésére, rendezvényekre, társadalmi kapcsolati helyek, események kialakítására bőven elegendő volna. Amikor már látszott, hogy a kerület költségvetését alaposan kurtítani kell, átgondoltuk az intézményhálózat átalakításának lehetőségeit. Így lett a gyermeklétszám drasztikus esése miatt egy bölcsődével kevesebb, és a két kulturális intézményből gazdaságilag, racionálisan egy. Fontos, hogy a wekerleieknek megmarad a szakmai prioritása. A béremelés fedezetét elvileg az állam garantálja, de ennek megelőlegezése a fenntartóé, így most készül a javaslat a visszamenőleg való emelés kifizetésére.

Egyéb területeken lesz-e megszorítás, spórolás?

Humán területen nem tervezünk intézménybezárásokat, létszámleépítést, de a tavalyihoz képest 20 százalékkal szerényebben gazdálkodunk. Csak reméljük, hogy ezzel is hatékonyan tudunk majd működni, de ez nem minden esetben rajtunk múlik majd, hiszen a terület szolgáltatásainak nagyobb részét külső cégek biztosítják, így, ha ők nem megfelelő minőségben, vagy túl drágán szolgáltatnak, borul ez előzetes terv, romlik a minőség. Erre nekünk kell majd jobban odafigyelni, és rákényszeríteni őket a minőségi munkára.

Az ukránokkal bővült 2019-ben a helyi nemzetiségi „kínálat” az önkormányzati választásokon…

Igen, így velük együtt, a Magyarországon bejegyzett 13 nemzetiségből tíznek (roma, horvát, román, szerb, bolgár, német, görög, ukrán, örmény, lengyel) vannak képviselői a kerületben. Milyen az élet, nem mindig fogadják szívesen őket, előfordul, hogy negatívan ítélik meg tevékenységüket, pedig minden közösségben vannak olyan programok, szolgáltatások, amelyet képesek a városnak nyújtani, amelytől színesebbé válhat a mi életünk is. Tudják-e például a kispestiek, hogy csupán azért van német nyelvoktatás anyanyelvi szinten az Erkel iskolában, a Deák gimnáziumban, illetve az Arany óvodában, mert a helyi német nemzetiségi közösség ezt fontosnak tartotta, kijárta, és megteremtette ennek feltételeit, támogatta kialakítását. Bár most elmarad az ide népszámlás, de az lesz az igazi nagy kihívás a nemzetiségek számára, hogy a kispestiek mennyire érzik majd fontosnak, hogy bevallják, tartoznak-e, és melyik nemzetiséghez, vagy szimpatizálnak egyikkel-másikkal. Mert ahhoz, hogy önálló nemzetiségi önkormányzatként is működhessenek, el kell nekik érni, hogy megfelelő létszámú képviselőjük éljen az adott településen. Minél színesebb ez a paletta, és ha tényleg dolgozni és tenni vágyó emberek vannak a közösségekben, akkor az önkormányzatnak elemi érdeke, „megtérülő beruházása”, támogatni ezt a tevékenységet is. Milyen jó lenne például, ha a testvérvárosi kapcsolatok keretében nemcsak a gyerekek utaznának, hanem ezek a nemzetiségek szerveznének közös országlátogatásokat úgy, mint ahogy az elmúlt években a kispesti szerb és a bolgár nemzetiségi önkormányzat tette.

 

© 2008-2021 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.