2020. december 03., csütörtök, Ferenc

Moby Dick

Kispest
2020. október 21. szerda Írta: a Szerk.

 

Dódity Gabriella kormánypárti önkormányzati képviselő évek óta olyan, mint az ismert amerikai író, Herman Melville 1851-ben megjelent regényében, a Moby Dickben Ahab kapitány, a Pequod nevű bálnavadászhajó parancsnoka, aki legyőzött ellenségeinek csontjait szeretné trófeaként mihamarabb összegyűjteni, vizeket hasító hajójának orrára kitűzni, és azzal az álbüszkeséggel és öntudattal tovább hajózni, hogy uralkodni tud a természet felett.

Élete egyetlen vágya a nagy fehér bálna, Moby Dick elejtése és legyőzése. A cél az ellenség mindenáron való megsemmisítése, aminek eléréséhez neki semmi sem drága. Ebben a csatában minden eszköz, minden módszer, mindenkor, válogatás nélkül megengedett.

A kapitány bosszúvágytól megrészegülten üldözi a nagy vetélytársat, még a fél lábát is elveszíti, fanatizálja, és ha kell, gondolkodás nélkül feláldozza legénységét is a hosszan tartó ádáz küzdelemben. Esztelen eltökéltségének senki és semmi sem tud gátat szabni. Azzal sem foglalkozik, hogy a személyes bosszú helyett fontosabb lenne megmenteni a hajóját és legénységét.

Esküdt ellenségét, amely már számtalan sérülést hord a testén, mégsem sikerült elejtenie.

A mi kispesti Ahab kapitányunk megpróbálhatna a nagy vizeken is hajózni, körbenézni, hátha inkább ott találná meg az ellenséget, az igazi Moby Dicket.

Ő azonban csak a helyi vizekre merészkedik, céltudatosan forgolódik, ide-oda billeg a hajóban, ám haladás helyett csak csapkod az evezővel, vízbe szurkál a szigonyával, olykor kicsi, hencegő, nagyot mondó bohóchalak akadnak a horgára, amelyekről azt hiszi, végre fogott valamit, és nem ereszti, újra meg újra előveszi, büszkén nézegeti, mutogatja azokat.

Talán fél messzire kihajózni, szemét a horizont felé emelni, fülét a halláshoz alaposan kinyitni?

De ami még rosszabb, már maga is tudja; a nagy vizeken olyan dolgokat kellene meglátnia, olyan történésekkel kellene szembesülnie, amelyekkel nem akar, vagy talán már szégyellne is.

Ezért szemét lecsukja, fülét inkább bezárja, igazságérzetét, mérlegelését, morális érzékenységét csupán egy irányba, a kerület felé módosítgatja.

És eközben a valódi „nagy hal”, miután látja, hogy igazán nincs veszélyben, ténylegesen nem vadásznak rá, szemünk láttára úszkálhat zavartalanul az országnyi zavarosban…

 

© 2008-2020 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.