Száz éve van szobra Kossuthnak Kispesten

Száz évvel ezelőtt, 1911. június 11-én, hosszas előkészítés, pénzgyűjtés és helyszínkeresés után  parádés ünnepség keretében avatták fel a piac mellett álló Kossuth-szobrot, ami azóta is Kispest egyik jelképe. Erre az eseményre emlékeztek kedden a Bolyai iskola diákjai, a Kossuth Szövetség, Gajda Péter polgármester és az egykori szoborállító, Varjú Kálmán leszármazottja Varjú Vilma.

A Bolyai János Általános Iskola tanulóinak műsorával színesített centenáriumi megemlékezésen a köszöntöt Gajda Péter polgármester, az ünnepi beszédet pedig Gavlik István, a Kossuth Szövetség elnöke mondta.

A szoborállításról történő megemlékezés különösen fontos a kerület számára, hiszen a kispestiek mindig is elevenen őrizték 48' szellemiségét, dacára annak, hogy a település 1848-ban még csak nem is létezett. Ennek magyarázata, hogy a város alapítói között szép számmal akadtak 1848-49-es honvédek, így nem csoda, hogy 1911-ben országos esemény számba ment Kossuth Lajos kispesti szobrának ünnepélyes leleplezése. A helyi hatóságok mindent megtettek, hogy emeljék az esemény fényét. Zászlós felvonulást rendeztek, országgyűlési képviselőket hívtak meg, az ünnepi zenét az Operaház zenekara szolgáltatta. Látszólag minden úgy sikerült, ahogy azt eltervezték. Kevesen tudják azonban, hogy a Kossuth szobrát végül nem ott és nem akkor avatták fel, ahol és amikor azt eredetileg tervezeték. 

A szoborállítás ötlete először 1901-ben merült fel Herbacsek Bertalan kispesti fakereskedőben.  A munkálatok előkészítésére és a szükséges anyagi források előteremtésére szoborépítő bizottságot hoztak létre Varjú Kálmán, a Függetlenségi és 48-az Párt Kispest-szentlőrinci elnökének vezetésével. A kispestiek adományainak és a község által biztosított támogatásnak köszönhetően a pénz végül 1910-re gyűlt össze. A Hybl József által tervezett szobrot először a Templom téren, a későbbi Hősi emlékmű helyén kívánták felállítani, ám végül úgy döntöttek hogy a piac melletti téren lesz a legjobb helyen. Az ünnepélyes leleplezést is többször elhalasztották. A szobrot eredetileg 1910 októberében fel akarták avatni, ám ezt akkor a szobrász katonai szolgálata miatt elhalasztották 1911. március 15-re. Végül azonban az ünnepélyes átadóra csak 1911. június 11-én került sor. Az ünnepségen Varjú Kálmán a következő szavakkal köszöntötte:

„Kívánom, hogy e szobor örökké hirdetője legyen a hazafiság, a szabadság és függetlenség eszméjének".