2018. december 18., kedd, Auguszta

Szentmise és főhajtás a kerületi gyásznapon

Kispest
2017. július 01. szombat Írta: Csizmadia Viola

 

Dr. Jahn Ferenc emléktáblájának újbóli avatása után a Kispesti Újtemető izraelita parcellájában főhajtással, valamint a Nagyboldogasszony templomban szentmisével emlékeztek a mártír orvosra és az 1944. június 30-án Kispestről elhurcolt zsidó és cigány áldozatokra a kerületi gyásznapon (június 30.).

A Kispesti Újtemető izraelita parcellájában lévő emléktábla előtt Szonderik Gyula idézte fel emlékeit 1944. június 30-ról, amikor a magyar csendőrök több mint 3000 kispestit, csecsemőket, nagyobb gyerekeket, asszonyokat, munkaszolgálatra már alkalmatlan férfiakat – zsidókat és cigányokat – tereltek a marhavagonokba. Kötelességünk megemlékezni társainkról – hangsúlyozta – Kispest akkori lakosságának 5 százalékát kísérték a halálba.

Oláh József, az Ide tartozunk Egyesület képviseletében arról beszélt, hogy emberiség-ellenes cselekedet szégyenfoltja mindazon államoknak, amelyek, hagyták, hogy polgáraikat, elhurcolják, meghurcolják és fizikailag megsemmisítsék. Martin Niemöller teológus ismert gondolatait idézte: „Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.” Azt mondta, a német evangélikus lelkész mondatai ma is aktuálisak, hiszen „a félelemre épített kormányzati retorika ellenségképeket gyárt faji és ideológiai alapon, amelyek ékes bizonyítékai annak, hogy nem tanulunk a történelemből. A szélsőjobboldallal ma is sunyin összekacsint a hatalom, a hatalom megtartása érdekében, mint ahogyan Horthy is tette annak idején. Szobrokat, emlékműveket épít fel a hatalom a holokauszt áldozatainak emlékének meggyalázásaként. Reneszánszát éli a hortyzmus utáni vágyakozás, Horthy Miklós személyének relativizálása. Pengeélen táncolunk mindannyian, egyre közelebb kerülve a történelem szégyenfoltjához, amikor faji alapon semmisítettek meg embereket, mint ahogyan tették azt a kispesti holokauszt áldozataival is”. Idézte Eli Wieselt is: „Az élet ellentéte nem a halál, hanem a közöny.” Az emlékezés és az emlékeztetés felelősségét hangsúlyozta: „mert ez az örökségünk egy jobb, szabadabb és nyitottabb világ elérése érdekében” – fogalmazott.

A táblánál Szondrik Gyula (MEASZ), Losó Györgyné és Mohácsi Vilmosné (ROMFEL), Vinczek György és Teknős Ferenc (önkormányzat), valamint Jahn Ágnes és fia helyezte el az emlékezés virágait. A koszorúzás alatt Oberfrank Kuti István a Szól a kakas már című zsidó népdalt és a régi cigány himnuszt játszott el hegedűn.

A koszorúzás után Vinczek György a zsidó hitközség tagjának, Gergely Nándornak a visszaemlékezéséből olvasott fel: „Június 29-én Kispestre érkezik egy század lovas csendőr, egy század gyalog csendőr, két század rendőr. Körülveszik a várost, mert kitudódott, hogy sokan beszöktek Budapestre. Június 29-én délután fogollyá nyilvánítják a csillagos házban lévőket. Másnap, június 30-án reggel 8 órára menetkésznek kell lenniük. Vihetnek magukkal 20 kg élelmiszert és 2 rend ruhát. És másnap, június 30-án mint rablógyilkosokat, fényes nappal az utca közepén szinte megrokkanva a batyu alatt, szuronyos kíséret mellett hajtanak ki az állomásra. Marhavagonokba terelik őket, amely 8 órán keresztül várakozik az indulásra. Monoron 12-13 ezer ember a szabad ég alatt nyer elhelyezést. Monorról július 7-8-án vitték el az ott lévőket a haláltáborba.”

A kispesti gyásznapi megemlékezés szentmisével ért véget a Nagyboldogasszony Plébánia templomában. A szertartáson közreműködött Lakatos Diána operaénekes és Miczinger Ilona zongoraművész.

© 2008-2018 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.