2018. november 14., szerda, Aliz

Ökölbe szorul a kezem...

Kispest
2015. február 14. szombat Írta: a Szerk.

...és görcsbe rándul a gyomrom, amikor azt hallom, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, miközben alig tudjuk áthámozni magunkat a Határ úti aluljáróban a hajléktalanok, a zugárusok, a koldusok, a szegények gyűrűjén. Vagy nem telik el úgy nap, hogy valaki ne szólítana le bennünket a KöKi-ben ilyen, olyan mesével, csak azért, hogy néhány százast lenyúljanak tőlünk. És nincs az sem rendben, hogy bizony főhet az önkormányzat feje, a jövőben honnan pótol bizonyos segélyeket, támogatásokat (méltányossági gyógyszer, lakhatási támogatást és ápolási díjat), amelyeket az állam egy tollvonással megszüntetett.

Ökölbe szorul a kezem és görcsbe rándul a gyomrom, amikor Orbán a kihelyezett frakcióülésen Mezőkövesden azt mondta párttársainak és azt üzente nekem, hogy „be kell reteszelni Magyarország ajtaját.”. És akkor mi lesz? Itt maradunk elszigetelten vele, egy fedél alatt? Se ki, se be, „senki sem megy sehová”? És akkor hogyan tanul majd Orbán Ráhel 15 milliós tandíjért turisztikát egy svájci magánegyetemen? Vagy neki majd továbbra is lehet, neki jár, míg itthon a középiskolák, gimnáziumok bezárásáról vizionálnak, és a népnek szól az „egy szakma többet ér, mint egy rossz diploma” mantra, hiszen a 16 éves kori iskolakötelezettség is csak az idő előtt munkanélkülivé válást segíti. És ezzel összefüggésben jó, ha tudjuk, hogy a 9 osztályos általános iskolai modell esetleges hazai bevezetése sem a tanulást szolgálná, sokkal inkább a középiskolák, gimnáziumok folyamatos elsorvasztását, az elitképzés beindítását, a tanulás kiváltságként kezelését.

Ökölbe szorul a kezem és görcsbe rándul a gyomrom, amikor azt olvasom, hogy azt mondja a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke: az elmúlt hat évben naponta három orvos és két nővér távozott külföldre Magyarországról, és nem is akarnak visszajönni. Bele se merek gondolni, hogy ez mit jelent majd az ellátásban.

És mi a megoldás? Építsünk egy új kórházat Budapesten, a többit vonjuk össze, racionalizáljuk az ellátást – mondja a fideszes kórus. Arról a majd 350-600 ezer magyarról pedig már szó sem esik, akik az elmúlt években hagyták el otthonukat, családjukat, az életüket, a múltjukat, és kezdtek gazdasági menekültként máshol új életet, próbálnak szerencsét. A folyamatnak nincs vége, hiszen a fiatalok többsége, már tanulmányai közben arra készül, hogy bizonyítvánnyal, diplomával a kezében „húz is el” innen! Mindeközben pedig a magyar kormány feje kirohanást intéz a hozzánk érkező gazdasági bevándorlók ellen, mert hát „a gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani.”

Ökölbe szorul a kezem és görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ez a „hazugságcunami”, a népbutítás, a kisemmizés 2018-ig tart még.

Illusztráció forrás: nol.hu/Marabu

© 2008-2018 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.