2018. november 17., szombat, Hortenzia és Gergő

Valami szívderítőt kellene írni....

Kispest
2014. december 13. szombat Írta: a Szerk.

 

...hiszen néhány nap, és itt a karácsony! De mit? Órák óta üres a monitor előttem az íróasztalon.

Írjak arról, hogy egyes felmérések szerint a magyar családok átlagosan százezer forintot költenek ajándékokra az év végén? Átlagosan! Jó-jó, de a Kovácséknak a négy gyerekkel a fenyőfát is a szomszédok „dobják” össze, a fa alá meg talán majd a Vöröskereszttől hoznak valami ajándékot. Százezer, de honnan, miből, amikor egyes felmérések szerint több mint négymillió magyar, s minden harmadik gyerek él súlyos nélkülözésben. A legszegényebbek és a leggazdagabbak munkajövedelme között 16-szoros a különbség, és a legkevesebbet kereső kétmillió ember jövedelme az elmúlt négy évben folyamatosan csökkent.

Pedagógusok mesélik, hogy a gyerekek ma már nem csak, hogy reggeli nélkül mennek az iskolába, óvodába, hanem csak akkor esznek, ha az intézményben töltik a napot. Hétvégeken pedig alig várják, hogy kezdődjön a hét, hogy újra legyen meleg étel, tízórai, uzsonna. Erre mondja a kereszténydemokrata Harrach Péter, hogy a „múltkor láttam egy érdekes kimutatást, egy felmérést, melyben az szerepel, hogy a gyermekek egy része nem azért megy be reggeli nélkül az iskolába, mert a szülők nem tudják neki előkészíteni vagy csomagolni, hanem egyszerűen nem éhes”, azaz szerinte ez életforma.

Ejnye, ejnye, képviselő úr! Ez lenne az együtt érző keresztény szeretet?

Vagy írjak arról, hogy úgy fordulunk az új esztendőbe, hogy majd félmillió devizahiteles a mai napig nem tudja, mi lesz a sorsa, jól jár-e egyáltalán hitelének forintosításával, vagy még rosszabb lesz a helyzete, mint eddig volt.

Vagy azt írjam meg, hogy a megtakarításaiért a négy éve makacsul és kitartóan küzdő hatvanezer még megmaradt magánnyugdíj-pénztári tag alig 200 milliárd vagyonára is fáj az állam foga. Pedig ez már csak töredéke annak 3000 milliárdnak, amelyet a kormány az elmúlt négy évben lenyúlt és eltapsolt.

Vagy írjak arról, miért bosszant, hogy a magyar politikai elit nem, vagy pökhendi módon válaszol a vagyonosodásukat firtató, az Armani öltönyök kabátujja alól ki-kivillanó, több milliót érő karórákra, a helyettünk feltett újságírói kérdésekre.

Vagy hogy a kilátástalan helyzet elől menekülve a fiatalok egy része külföldön vállal munkát, vagy már eleve úgy kezdi meg tanulmányait, hogy nem is akar itthon munkába állni, eleve külföldre készül. Egyes felmérések szerint ezek száma eléri már a hatszázezret! Ők talán már az ünnepekre sem térnek vissza...

Valami szívderítőt akartam írni, hiszen néhány nap, és itt a karácsony!

© 2008-2018 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.