2018. november 14., szerda, Aliz

A fáradhatatlan játékmester: Novák Péter

Kispest
2014. december 12. péntek Írta: varga ibolya

Ha kell, akkor műsort vezet, ha kell, akkor zenét szerez és szöveget ír, ha kell, akkor színházban lép fel és énekel, ha kell, akkor rendez, mint legutóbb is a Figaro házasságát a Kolozsvári Magyar Operában. Novák Pétert most egy olyan rendhagyó, interaktív gyermekelőadáson értük utol a KMO-ban, ahol a közönség és a ritmus volt a főszereplő.

Az előadás mottója akár az is lehetne: csendben maradni tilos, zajongani szabad! A filigrán és mozgékony Titi és a mackós, ám annál szórakoztatóbb Tá ugyancsak hamar a gyerekek kedvence és barátja lett Kultúrpart „Kalandra fel Ritmusországba” előadásán.

Nincs magának elég baja, élteti a Kultúrpart Egyesületet, játszik, rendez különféle színházakban? És még egy ilyen mozgalmas, rendhagyó előadás terheit is a nyakába veszi?

Elég bajom” azért van, mert a világ olyan irányba halad, ami számomra nem szimpatikus. Azt gondolom, hogy minden a pedagógiával és a szocializációval kezdődik. Azt tapasztaltam, hogy ami az én számomra gyermekkoromtól, neveltetésemtől fogva természetes, az mások számára nem az. Míg felnövünk, időközben valamit mindig elveszítünk a felelősséggel, a morállal, a mások tiszteletével és minden egyébbel kapcsolatban. Hiszem, hogy az értékrend megtartásának a kulcsa a kultúrában, vagy annak ismeretével van összefüggésben. Mert, ha az ember ismeri a zene- és a drámairodalmat, a különböző társművészeteket, akkor előbb vagy utóbb az erkölcsi kérdések is fontossá válnak. Így aztán, ennyi színház, színpadi vállalás, munka és tapasztalás után egyértelmű döntés volt, hogy forduljunk a gyerekközönség felé.

Honnan az előadás ötlete?

Az édesanyám (Foltin Jolán Kossuth-díjas koreográfus – a Szerk.), akinek nyilván elévülhetetlen érdemei vannak az én nevelésemben is, találta ki az előadás alapgondolatát. Az ő ötlete volt az, hogy legyen két táncos szereplő, az egyik a Titi, a másik pedig a Tá. Ebből alakult ki zenész- és táncostársaimmal a nagy közös munka, egy asszociációs játék, amelynek végeredményeként létrejött az előadás. Mindannyiunknak nagy élmény volt már a próbafolyamat is. A lelkesedés pedig viszi magával az előadásokat országszerte és a határon túlra is.

Mely korosztályoknak szánják leginkább?

Ez egy kicsi gyerekeknek szóló előadás, így nem nagy szavakkal és fogalmakkal dobálódzunk, mint például a környezetvédelem, az esélyegyenlőség, mégis mindezek és minden, ami a gyerekeket a hétköznapokban is érinti, finoman és burkoltan megjelennek. Például Tamkó Sirató Károly versein keresztül a közérthetően mesélünk a családi, a baráti kapcsolatokról, konfliktusokról, de előkerül a környezetvédelem is. Közösen megtanuljuk, hogy mi mindenből születhet zene, és hogy együtt énekelni, táncolni, zenélni nagyon jó. Remélem, hogy ezek az előadások olyan élményt adnak, hogy a gyerekek más előadásokra is elmennek, és lassan színházlátogatóvá válnak.

Mi a tapasztalat, ez az izgő-mozgó, számítógép mellett felnövő generáció, miként fogadja az előadást?

Az izgő-mozgó generációnak az a dolga, hogy izgő-mozgó legyen. Ennek ellenére a várt interakciók mindig létrejönnek, a gyerekek jól reagálnak. És biztos, hogy jó az élmény, mert azt tapasztalom, hogy boldogok, felszabadultan bekiabálnak, részt vesznek a játékban. Bízom abban, hogy olyan benyomások érik őket, hogyha hazamennek, akkor a színházról már gondolnak „valamit”. Vagy legalábbis, ha legközelebb fölmerül a pedagógusokban, hogy a gyerekekkel színházba menjenek, ne mindenféle prekoncepció legyen a fejükben, hanem visszaemlékeznek majd arra, hogy az egy olyan hely, ahol egyszer már jól érezték magukat „bolond” felnőttek társaságában.

© 2008-2018 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.