2021. január 16., szombat, Gusztáv

Lukács János, a világjáró kispesti cigány jazz-zongorista, korrepetitor

Kispest
2020. november 29. vasárnap Írta: Varga Ibolya

 

Tavasszal a koronavírus hazaparancsolta a tengerjáró hajóról. Azóta egy biztonsági cégen keresztül a NASA-nak dolgozik, tagja a Romák Felzárkóztatásáért Egyesületének, de rendszeresen tanít jazz-zongorázni, énekelni érdeklődő amatőröket és gyakorlott profi zenészeket is.

Most azon töri a fejét, hogy talán búcsút int a tengereknek, óceánoknak, a luxuskabinoknak, nemzetközi zenekaroknak, és itthon marad, bár számára jelenleg komoly fejtörést okoz, miként tanítja majd online énekelni tanítványait. Lukács Jánossal arról is beszélgettünk, milyen is a cigány celebek világa ma Magyarországon.

Nyakunkon a második hullám! Úgy néz ki, hogy oda az idegenforgalom világszerte! Mikor tud, vagy akar visszamenni a tengerre?

Komoly fejtörést okoz ez most nekem. Ha egyedülálló lennék, könnyebben döntenék a visszamenetelen. Meg aztán maximum öt évig tudom ezt csinálni ilyen lendülettel. Másfelől szívesen maradnék már itthon. Ennek az életnek a bizonytalansága, már nem való nekem. Azt pedig, amit most a vírus adott, azaz hogy taníthatok, biztos munkahelyem is van, nem szeretném feladni. Próbálkozom több mindennel. Tagja vagyok a Romák Felzárkóztatásáért Egyesületnek, lehet, hogy ott vállalok majd többet a romák felzárkóztatásáért. De még nem tudom! Több szempontból, de legfőképpen anyagilag tanulságosak az itthoni viszonyok. Akár honnan nézzük, uniós tagságunk ellenére sem sikerült kilépnünk még az itthoni világcégnél sem a kelet-, közép-európai blokkból…

Itthon nem akar zenélni?

Elkeserítő, de sajnos nem éri meg! Sőt, megalázó, felháborító fellépti díjakért tudnánk csak itthon zenélni. Ebből is látszik, mivé züllesztették le ezt a korábban nagyon is megbecsült szakmát. Azt szokták mondani, hogy „luxus cikknek” számítunk, mert a mi zenénk egy rétegzene, ezért ezt a minőséget, tudást itthon is meg kéne fizetni. Visszaemlékezve a gyerekkoromra, valamikor a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években nagy becsületünk volt. Amit mi tudtunk, arra volt kereslet, és megbecsülték a munkánkat! Ma a médiában olyan zeneileg képzetlen cigány-celebek, sokszor csak ripacsok jelennek meg, amit bizony cigányként és zenészként is, ki kérek magamnak! Ez a világ elviszi a valódi művészetet a gagyi felé, ami a cigányok esetében még drámaibb, mert nem segíti a felzárkózást! Eltűntek a médiából az igazán jó zenekarok, zenészek, a korábbi jó példák. Remek zenészeink kisebb klubokban játszanak, sokszor éheznek, ezért inkább külföldre mennek, ott még megbecsülik őket. A rangos külföldi jazz-versenyeket zsinórban cigány származású magyarok nyerik, amiről itthon egy szó sem esik a médiában!

Kispesten is nyomon követhetőek, komoly hagyományokkal élnek, éltek a sikeres zenész cigány dinasztiák…

A zenész cigányságról, amelynek tagjai már szinte teljesen asszimilálódtak, ismerik a magyar cigányságot világszerte. Az autentikus cigány muzsikán kívül mi már tanultunk más stílusban, műfajokban muzsikálni. A mi családunk zenész hagyományai, egyik unokatestvérem családfakutatása szerint is legalább Mária Terézia idejéig vezethetőek vissza. Olyan képviselőkkel büszkélkedhet, mint például üknagyapám, Lukács Károly, akinek már az 1900-as évek elején saját lemeze volt, és 17 tagú zenekarával az Andrássy úton játszott. Cifra György Kispesten kezdett egy kocsmában zenélni, zongorázni, mint csodagyerek 12 évesen! De Pege Aladár, a nagybőgős-virtuóz, akiről, ha minden jól megy, a főváros támogatásával akár még utcát is elnevezhetünk hamarosan. Édesapám, aki a svájci szimfonikusok kamara zenekarának volt a tagja, mint nagybőgős, de emellett cigányzenész volt, utoljára itt játszott a Halásztanya Étteremben Sárközi Bélával! Nagyon sokáig együtt zenélt Mezei Kálmán bátyámmal, aki a Belügyminisztérium Szimfonikusoknak volt koncertmestere, majd több mint húsz évig a Margitsziget Nagyszállóban játszottak együtt. Nem titok, hogy ezzel azért sokkal jobban lehetett keresni, mint a Belügyminisztérium zenekarában. És itt van a Losó család, akinek képviselője Losó Györgyné, a Melinda, aki vezeti a Kispesti Cigányok Felzárkóztatásáért Egyesületet, akihez legalább negyven éves barátság, ismeretség köt, és akinek szinte minden felmenője, rokona, férje ismert kispesti muzsikus cigány volt.

Ezért lesz „kötelező” a zene az életében?

Annak ellenére, hogy sok-sok muzsikus volt a családban, közöttük nevelkedtem, nőttem fel, láttam őket élni, zenélni, tőlük kaptam a példát, a mintát az élethez, és meghatározó volt a mindennapi életünkben a zene, apám is bejárta a világot, a szüleim nem erőltették, hogy mindenáron azt kell tanulnom. Senki sem tudja miért, de a családi emlékek szerint már 6 évesen kijelentettem, hogy zongorista leszek.

Nem unalmas hosszú hónapokon át ugyanott lenni, ugyanazt csinálni, ugyanazokkal összezárva lenni?

Zenésznek szuper! Ez egy hatcsillagos szálloda a vízen! Ha a kötöttségét és a fegyelmét nézem, akkor a katonasághoz hasonlítanám. Bár keveset tudok a katonaságról, mert ott is a Belügyminisztérium Big Bandjében zongoráztam, de rend és fegyelem mindenhol, mert különben nem működik. Itt is minden hierarchikus, így aki a rangsor végén van, mondjuk a konyhában, az étteremben, a szobákban napi 12-14 órákat is dolgoznak, annak bizony nehéz az élete. Mi „szórakoztatók”, például a zenészek, a táncosok, technikusok, ha lehet mondani már tiszti rangban vagyunk, így arany életünk van! Mi szabadon mozoghatunk a hajón, bárhol ehetünk, ihatunk, folyamatosan a vendégek között vagyunk. Legutóbb a kapitány mellett laktam egy gyönyörű kabinban, ahol még saját segítőm is volt, aki takarított rám.

Melyik hajótársaságoknál dolgozott? Merre jártak?

A Holland America Line-on 2007-2009. között, a P&O Cruise line-on 2009-2011. között, és a leghosszabban a Princess Cruise line-on 2011-től 2020 márciusig, onnan jöttem haza tavasszal. Bejártam a Föld 80 százalékát. A Princess Cruise line-nàl sikerült STCW-t, hajós biztonsági vizsgát is tennem.

Kedvenc úti cél?

Honolulu! Egy kis Amerika a természetben. Pláne este, amikor ki van világítva. Szerencsére, ha áll a hajó, sokat látunk a helyi nevezetességekből is. Kilencedszer azért már Honolulu is olyan, mint Kispest!

Akkor azért erre is rá lehet unni?

Ezt nem nevezném megunásnak! Ilyen hosszú utakon azért nagyon hiányzik a család, nem annyira felhőtlen, legyen bármilyen szép is a tenger, csillogó az utazás.

Mennyire becsülték a tudásukat, szerették a zenekart a hajón?

Más nemzetekkel szemben, akik csak saját zenéjüket játsszák, mi magyarok általában szinte minden nép zenéjéből ismerünk néhány népszerű dallamot, így bármilyen nemzetiségű utasok angol, olasz, francia voltak a hajón, soha nem jöttünk zavarba, bármikor tudtunk kedveskedni nekik a jazz mellett hazai dallamokkal, de ha kellett, akár tánczenét is tudtunk játszani. Ennek bizony minden kapitány nagyon örült, így lettünk mi „Jolly Joker zenekar”, amelynek tagja az öcsém is, aki remek zenész, gitáros.

Mitől lett befutó az itthoni állásinterjún a NASA-nál?

Ezt is a zenélésnek, a Moulin Rouge-nak köszönhetem. Egy ottani ismerősöm foglalkozik már évek óta recepciósok szervezésével világcégeknek. A tanítás mellett még belefér egy ügyeleti rendszerben működő állás, amelynek a munkanyelve az angol. A hajón a különböző nemzetek képviselői bizony gyakran szlengekben, vagy éppen akcentussal beszélnek, amit a nyelviskolában nem igazán tanítanak, nekem pedig ennek megértése a gyakorlatból elég jól megy. Egyébként az amerikai angolt beszélem, ezért már az első londoni telefonos állásinterjún is ugyancsak megőrültek nekem. Sokan fogadásokat kötöttek, hogy meddig bírom én ezt a kötöttséget, a 24 órázást, de egész jól megszoktam már.

Gyerekek?

Jancsika, a kisebbik fiam, némi kitérők után most a Kispesti Deák Gimnázium tanulója nyelvtagozaton, németet tanul. Most már megtalálta a helyét, nagyon büszke vagyok rá is. A nagyobbik fiam, Dávid, kint született Németországban, ott éltünk, dolgoztunk az anyukájával, aki énekesnő. Én 2000 hazajöttem, de ők ott maradtak, így az ő élete ahhoz az országhoz kötődik. Ott járt egyetemre, végzett pszichológus, ledoktorált, és ott dolgozik.

Gyerekei zenélnek?

A legnagyobb szívfájdalmamra, egyik sem zenél hivatásszerűen… Dávidnak még volt egy kis rockzenekara, de azon kívül, hogy külsőségekben követte a műfajt, komolyabban nem kezdett el zenélni. A kisebbikben sokáig nagyon bíztunk, volt hozzá tehetsége is. A feleségem legnagyobb bánatára, akinek az élete a világhírű zenész Lakatos családhoz kapcsolódik, így lett volna a gyereknek kitől tanulnia, többek között Lakatos Róberttől, Lakatos Tónitól, de ott volt az unokatestvér, Cséki Kálmán, a szenzációs jazz-zongorista is, de egy jó indulás után, az alma messze esett a fájától… Ebben persze az is közrejátszott, hogy abban az időszakban nem sokat voltam itthon, utaztam a világban, így nem is tudtam segíteni neki abban, hogy komolyan foglalkozzon zenei tanulmányaival. Volt olyan év, hogy csupán 26 napot voltam itthon. Így a feleségem, az édesanyám és a nagymama felügyelte őt.

Akkor a többiek álltak helyt itthon a családban?

Ebből a szempontból konzervatív módon, a cigány tradícióknak megfelelően éltünk. Ki, ki tette a dolgát a családban, nekem elsősorban a pénzkeresés maradt. Zenéltem 1990-ben Ungár György zenekarában, majd a Berlin Étteremben 1990-1992-ig. Utoljára a Moulin Rouge-ban, még Vermes János igazgatása alatt 2001-2007 között dolgoztam Magyarországon, kezdetben mint zenekarvezető, 2003-tól pedig mint zenei vezető. Itt dolgoztunk együtt Mága Zoltánnak is. Később találtunk egy angol ügynököt, akivel azóta is együtt dolgozunk, ebből 13. éve külföldön.

Újra, meg újra előjönnek a cigánysággal kapcsolatos általános vélekedések, sztereotípiák. Mintha mi sem változott volna az évtizedek alatt!

Egyszerűen azt kell mondanom, hogy rossz vezetőket választ a cigányság önmaga képviseletére. Hiába vannak értelmes, okos, tenni vágyó emberek, ők már oda jutottak, hogy szégyellik cigányságukat, mert a jelenleg előretolt, a médiában szereplő képviselők alaposan lejárattak bennünket. Olyanok vannak vezetői posztokon, akik nem oda valók, tanulatlanok, nem jól képviselnek bennünket, nem tudják elfogadtatni a cigányság értékeit a többségi társadalommal. Hiányos a műveltségük, de sokkal fontosabb ennél, hogy hiányzik a józan eszük, rossz a gondolkodásuk, nincsenek terveik, elképzeléseik a felzárkóztatásról, a beilleszkedésről, így nem igazán tudnak képviselni bennünket!

A nemzetiségi önkormányzatok erre jöttek volna létre…

A cigányság legalább olyan sokrétű, mint a többségi társadalom. Itt a kerületben is két részre szakadtak a cigányok. Elsősorban ezért, mert másképpen látják a világot, másképpen gondolják a cigányság boldogulását, felzárkóztatását, életét, megbecsülését, másképpen élik a mindennapjait, mást tartanak fontosnak az életben. A cigányság kiemelkedő értékeit kellene jobban bemutatni.

Tényleg a tanulás az egyik kitörési pont ebből a helyzetből?

Igen. A sport és a tanulás! Szerencsémre jó volt az otthoni családi háttér, mindenki ösztönzött a tanulásra, így nekem nem volt gondom ezzel. Hiába cigányoztak le annak idején, a tanulással bizonyítottam. Csepelre jártam általános iskolába, ahol angolul is tanultunk, így, amikor átkerültem a XVIII. kerületi Steimetz Miklós gimnáziumba, már nem okozott gondot a nyelvtanulás, ahol szaktanári dicsérettel végeztem a nevelési fakultációt is, a konzervatóriumban jazz akadémiát végeztem a nyolcvanas évek végén. Általános iskolai cigány származású társaim mostanában az egyik közösségi oldalon vallották be, hogy felnéztek rám ezért. De nagy volt a család respektje is, mert édesapám a zenélés miatt sokat volt külföldön, világot járt embernek számított. Az ókori történelmet apám képeslapjairól tanultuk az általános iskolában.

Hallgatnivaló: https://www.youtube.com/watch?v=UfAPuTp7z7c
Lukács Károly és zenekara - A-dúr kesergő Budapest 1906. 08. 15. FAVORITE RECORD Hungary szerző: Csermák Antal - kuruc kesergő

 

© 2008-2021 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.