2020. augusztus 08., szombat, László

Csóka Éva Antónia, Csóka Éva Antónia, a Magyar Vöröskereszt Budapesti Szervezetének Ady Endre úti telephelyének megbízott vezetője

Kispest
2020. június 15. hétfő Írta: Varga Ibolya

 

Zömében kispestiek térnek be ellátásért az Ady Endre útra, ahol nappal 60 rászorultnak van lehetősége étkezni, fürdeni, megpihenni, mosni, telefonálni, míg éjszakára krízisidőszakban 28, azon kívül 19 fedél nélkülinek adnak szállást - meséli Csóka Éva Antónia, a Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezet Nappali Szociális Központ 2. sz. Ady Endre úti Telephelyének megbízott vezetője.

A veszélyhelyzet idején nem emelkedett számottevően az intézmény szolgáltatásait igénybe vevők száma, ám a nappali ellátásban megjelentek a nem hajléktalan, a szegénységben élő egyedülállók, a kisnyugdíjasok és a sokgyermekes családok is.

 

Miért és mikor dönti el egy fiatal nő, hogy elvállalja a kispesti hajléktalan nappali melegedő és éjszakai szállás vezetését?

2017-ben egy évre bíztak meg a kispesti telephely vezetésével. Az egy év letelte után meghosszabbították a megbízásomat. Központi döntés volt, korábban viszont már ügyeletesként a téli időszakokban dolgoztam az intézményben. Akkor ismertem meg a telephely akkori vezetőjét, Kökényesi Györgynét, Ágit, aki a kezdetekkor is nagy segítségemre volt. Az éjszakai szállás akkor még csak átmeneti jelleggel működött a telephelyünkön. Nagyon sokat dolgoztunk érte, hogy idén már elmondhassuk, egyéves lett az éjjeli menedékhelyünk.

Mi kell ehhez a munkához leginkább? Egyfajta vagányság? Empátia? Keménység?

Nagyon sok humor, önirónia, remek munkatársak és egy támogató önkormányzat. A szakmánk sajnos nem a sikerekről ismert. Kevés sikerélménye van a munkatársaknak, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a rekreációs lehetőségekre. Szakmai beszélgetéseket és csapatépítő programokat szervezünk a kollégák számára, hiszen legfontosabb munkaeszközük a személyiségünk. Csak úgy tudunk a szociális munka eszközeivel pozitív változásokat elérni, ha saját magunk is hiszünk abban, hogy megfelelően tudunk az ügyfeleinknek segítséget nyújtani.

Nem tipikus női foglalkozás, munkahelyi környezet ez. A csinos ruhákat, sminket el lehet felejteni?

El lehetne felejteni, de akkor magamat is elfelejteném. Szeretem a csinos ruhákat és a sminket én is, hiszen így vagyok önmagam. Nem azt mondanám, hogy nem tipikus női foglalkozás, hanem inkább, hogy ez nem tipikus foglalkozás. Nem a nemi identitásunk miatt fog valaki tisztelni minket, hanem azért, mert egyenrangú partnerként kezeljük őket. Női hajléktalan ügyfeleink is, bármilyen nehéz a sorsuk, igyekszenek a maguk módján, lehetőségeikhez képest csinosak lenni a hétköznapokban.

Szoktak önnek bókolni, udvarolni a szállóra járók?

Természetesen igen, de helyén kell kezelni ezeket a dolgokat. Vannak kedves gesztusok, de ezek nagyrészt inkább szólnak az ellátás színvonalának, mintsem nekem.

 

Nem félt még soha attól, hogy valamilyen fertőzést kap?

Igazából nem. A buszon, boltban, bárhol elkaphatok bármilyen fertőzést. Előítéletek vannak a hajléktalanszállókkal kapcsolatban, pedig az intézmények higiénés feltételeire ugyanolyan nagy hangsúlyt fektetünk, mint bármilyen más közintézményben.

Milyenek itt a körülmények a fővárosi intézményekhez képest?

Imádom a kispesti intézmény családi házas jellegét. A kertet, az épület belső elrendezését, a szobákat, és ezzel együtt a relatíve nem túl nagy befogadóképességet. Természetesen van még hova fejlődnünk, főleg az én elképzeléseimhez képest, de mindenképp sokkal otthonosabb és barátságosabb ez a telephely, mint a hasonló kapacitással rendelkező, általam ismert fővárosi intézmények.

Nyugalom van, vagy vannak néha balhék is?

Természetesen vannak, bármin össze tudnak veszni, ugyanúgy, mint mások otthon vagy a munkahelyen. Azoknak az ügyfeleinknek, akik az éjszakáikat is itt töltik, ez a telephely valósítja meg most leginkább az otthon fogalmát. Minden családban előfordulnak olykor viták, ez pont ugyanolyan, csak itt, a telephelyen kicsit nagyobb a család.

Azt mondják, a hajléktalanok azért nem mennek szállóra, mert ott megbetegszenek, lopnak egymástól...

Nálunk ez nem jellemző, de azt kell, hogy mondjam, ez egy nagyon furcsa helyzet. Minél inkább otthonosabbá tesszük az intézményünket, annál inkább jól érzik magukat a lakóink. Ez viszont együtt jár azzal is, hogy ugyan mindenkinek van zárható szekrénye, mégis elöl hagyják értéktárgyaikat, amelyeket igen, olykor eltulajdonítanak. Megbetegedésről még nem hallottam, de biztosan van ilyen is.

Mi a hajléktalanok legféltettebb kincse?

A személyes tárgyaik. Azok, amelyeket mindenhova magukkal tudnak vinni. Ez lehet egy fénykép, egy telefon, vagy akár egy borotva, cipő is.

Van, hogy valamiért hálásak az itt élők?

Minden ember más és más. Van, aki hálás ezért, amit teszünk érte, tőlünk kap. Célunk, természetesen ügyfeleink képességeit szem előtt tartva, a társadalmi visszailleszkedés folyamatának az elősegítése, amire a hajléktalanok különböző szinteken képesek. Mindenki hálás egy-egy olyan lépésért, ami előrébb viszi a kitűzött cél megvalósításában.

Van, hogy valakin nem lehet segíteni?

Természetesen van, de lényeges szempont, hogy intézményi ellátásról beszélünk vagy az utcai szociális munkáról. Egy intézményben, amennyiben nem együttműködő az ügyfél, és nem tartja be a házirendet, felfüggesztjük a szolgáltatás nyújtását részére. Nos, akkor újra az utcai szociális munkás kezd el vele foglalkozni…

Miért kerülnek hajléktalansorba az emberek?

Rosszul sikerült házasságok, válások, munkahelyvesztések, alkoholizmus. Minden ember más és más okok miatt került ebbe a helyzetbe, teljesen különböző életutakat látunk.

Sokan élnek az utcán Kispesten?

Szerencsére egyre kevesebben, bár az utca népének nem ez a szubjektív érzése. A KÖKI Terminálnál viszonylag elég nagy az átmenő forgalom, vannak hajléktalanok az Atatürk téren is. Nagyon változó, hogy honnan jönnek Kispestre. Akad olyan kliens is ott, aki csak egy-két napig tartózkodik Kispesten. Az éjjeli menedékhely működése óta jelentősen csökkent az életvitelszerűen utcán tartózkodó kispesti ügyfelek száma. Arról nem is beszélve, hogy ez már szabálysértésnek minősül.

Kispesten mennyire tolerálják a hajléktalanokat?

Kispesten szociálisan érzékeny és támogató önkormányzat segíti a munkánkat. Megoldásokat próbálnak keresni a problémákra, és valódi segítséget szeretnének nyújtani a reményvesztett embereknek. A vírushelyzet miatt inkább kiszélesedett azoknak az ügyfeleknek a köre, és nem csak a hajléktalanoké, akiknek segítséget kell biztosítanunk. Általánosságban elmondható, hogy a lakosság segítőkész a hajléktalan ügyfeleinkkel. Nyilván vannak szélsőséges vélemények is.

Hogyan vészelik át a hajléktalanok a vírusjárványt? Végeztek szűréseket?

A Fővárosi Önkormányzat által finanszírozott 19 darab PCR-tesztet és 34 gyorstesztet végeztünk. A tesztelés során az intézmény négy munkatársát is szűrtük. A PCR-tesztet azoknál a hajléktalanoknál végeztük el, akik az éjjeli menedékhelyen töltik éjszakáikat. A nappali melegedő ügyfélkörének a vércsepp alapján vizsgált gyorstesztet tettük lehetővé. Az ügyfelek tájékoztatásában segítségünkre voltak a Kispesti Rendészeti Központ munkatársai.

Hordanak szájmaszkot, fertőtlenítik a kezüket a hajléktalanok?

A negatív tesztekben bizonyára benne van az is, hogy vitamint rendszeresen biztosítunk az ellátottaknak, a felületek, az ajtók, az asztalok fertőtlenítéséről folyamatosan gondoskodunk az intézményben, a hajléktalanok szájmaszkot kaptak, kézfertőtlenítőt használnak. Aki ide bejön, automatikusan fertőtleníti a kezét. A hajléktalanok már megtanulták, hogy ez a rend, nem is kell nekik szólni ezért. Ha egyszer vége lesz ennek a járványnak, ezt a szokást jó lenne megtartani! De az is számíthat, hogy mind a nappali melegedőt, mind pedig az éjjeli menedékhelyet jellemzően azok az ismert hajléktalanok használják, akik már korábban is részesültek szolgáltatásainkban. Az utcai gondozószolgálat az ellátási területén továbbra is rendszeresen látogatja az általuk már ismert hajléktalanokat, figyelik egészségi állapotukat, és felhívják a figyelmüket arra, hogy egészségük és a fertőzések elkerülése érdekében kerüljék a csoportban való mozgást, együttlétet.

 

© 2008-2020 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.