2019. december 11., szerda, Árpád és Árpádina

Büki Katalin és Dékánné Haas Zsuzsa, az elválaszthatatlan és sikeres napközis tábori tandem

Kispest
2019. szeptember 11. szerda Írta: Varga Ibolya

Véget ért az idei kilenc hetes táborozás az önkormányzat napközis táborában. A Kispesti Kóficok fantázianevű tábornak néhány éve nemcsak a neve újult meg, hanem a programjai, a hangulata és a nevelői csapata is. A változások egy része a táboroztatásban 2004 óta aktívan résztvevő Büki Katalinnak és az évekkel ezelőtt hozzá csatlakozó, a szabadidős programok szervezésében lehetetlent nem ismerő Dékán Haas Zsuzsának köszönhetőek.

Munkájuk szépségeiről és nehézségeiről hármasban beszélgettünk. Aki ismeri őket, tudhatja, hogy párhuzamos interjút készíteni velük nem lehetett könnyű feladat!

 

Összeszokott, jó kis csapat ez!

 

Kati: A beszélgetésre készülve gondolkodtam el azon, hány éve is dolgozunk így együtt! Megpróbáltam kiszámolni, nem sikerült, de az biztos, hogy legalább tíz éve már közösen vezetjük a tábort.

Zsuzsa: Nem tudom én sem pontosan. Legalább harminc éve ismerjük egymást, hiszen ő volt a lányom napközis tanító nénije!

K.: Ebből is követezik, hogy a mi kapcsolatunk egészen más! Viccesen azt szoktuk mondani, hogy a munkában „jó zsaru-rossz zsaru” kapcsolat a miénk! És ez remekül működik!

 

Milyen leosztásban?

Zs.: Nem tudom, de valahogy az az érzésem, hogy én vagyok a rossz zsaru!

 

Hogy került Zsuzsa a képbe, hiszen ő a fővárosi fenntartású Hungáriában dolgozik?

Zs.: Egy kollégánk keresett nyári munkalehetőséget, azért hívtam fel a Büki Katit. Mondta, jó, de gyere, te is! Természetesen, aki segítséget kért, az nem jött, maradtam én.

K.: Akkoriban még nem volt ilyen kényelmes az elhelyezésünk, és szinte mindent magam csináltam a táborban: szabadidőt szerveztem, pénzt szedtem, kollégákat irányítottam, mindent, amit kellett. Nagy terhet vett le a vállamról Zsuzsa, amikor hozzákezdett a szabadidős programok szervezéséhez.

 

Hány gyereket fogadtak egy-egy nap a táborban?

K.: Volt olyan év, amikor 220 körüli volt a létszán naponta. Ez azért nagyon sok! Idén 84 volt a legkevesebb és 174 volt a legtöbb a befizetett gyerekek száma.

Zs.: Ha tartani akarjuk a színvonalat és nem szeretnénk, hogy túlzsúfolt legyen a tábor, akkor a jelenlegi létszám még kezelhető, de azért ehhez a 170 gyerekhez már egy kicsit több pénz kellene…

K.: ... és néha néhány helyiséggel több is lehetne.

Zs.: Ez különösen akkor lenne jó, amikor ilyen nagyon meleg van, mint idén nyáron, mert a legnagyobb kánikulában nincs hová hűvösebb helyre húzódni a gyerekekkel.

Mennyi időt töltöttek a gyerekek a táborban? Volt olyan kisgyerek, aki egész nyáron táborozott?

K.: Mindig van!

Zs.: Az átlag 5-6 hét simán megvan sok kisgyereknél!

K.: A nyár elején egy-két hétig volt egy létszámdömping, mert a szülők, nagyszülők még nem mentek szabadságra. Egy relatívan nyugis időszak mindig a táborozás közepe, akkor szinte csak azok a gyerekek vannak ott, akik mind a kilenc hetet, de minimum 6-8 hetet biztosan velünk töltenek.

 

Hogyan élik meg a gyerekek, hogy ők egész nyáron itt vannak?

Zs.: Ma már nem szégyen a napközis táborban lenni! Van olyan kisgyerek, aki azért jön, mert jönni akar, mert itt érzi jól magát!

K.: Sokan vannak, akik már a barátokért, a programért jönnek, maradnak szívesen. De vannak, akiknek nincs semmi más megoldási lehetősége, csak ez, mert a szüleiknek folyamatosan dolgoznia kell.

 

Kiket várt a tábor?

K.: Jogszabály szerint a végezett elsőstől végzett nyolcadikig jöhetnek a gyerekek. Végzett hatodiktól fölfelé most már nagyon kevés gyerek jön.

Zs.: Kedvezményesen, hiszen a táborban csak az étkezésért kell fizetni, alapesetben csak azok a gyerekek jöhetnek, akik Kispestre járnak iskolába, vagy a kerületben laknak. Aki valamilyen szociális ok miatt az iskolában sem fizet az étkezésért, annak itt sem kell fizetnie, mert az önkormányzat ezt itt is támogatja. Emelt áron jöhetnek kerületen kívülről is, de a táborban ők is csak az étkezésért fizetnek.

Zs.: Mivel az önkormányzat nem kér pénz a kispesti gyerekektől, ezért nekünk is úgy kell megszervezni a szabadidős programokat, hogy beleférjünk a költségvetésünkbe.

Egyre jobb a híre a táborban folyó munkának. Ez azt is jelenti, hogy szívesen jönnek a pedagógusok is dolgozni?

Zs.: Kezdetben nem volt egyértelmű, milyen szempontok alapján válasszuk ki azokat, akik itt dolgoznak.

K.: Az iskolák döntő többsége úgy gondolja még ma is, hogy ezt a feladatot kötelezően a napközis pedagógusoknak kellene ellátnia, ezért is örülünk nagyon, ha csatlakozik hozzánk egy-egy tanító, tanár is!

Zs.: Nem beszélve arról, hogy az osztálytanítóknak, a szakos tanároknak is szüksége lenne arra a tapasztalatra, hogy megtanulják, milyen az, ha a gyerekeket nem csak csöngetéstől csöngetésig kell lekötni, figyelemmel kísérni. Itt nincs szünet, mindent nekünk kell megoldani. Ma már önkéntes alapon jönnek a kollégák, mert nem igazán a pénz motiválja őket! Van olyan kollégánk, aki egy másik kerületben kétszer többet kapna, mint nálunk, mégis hozzánk jön, mert itt érzi jól magát! Azon kevés, ha nem az egyetlen fővárosi kerület vagyunk, ahol sajátos módon szerveződik a tábori munka. Itt nem az egy kolléga és egy csoport a felállás, hanem a pedagógusok is olyan programokban való részvételt választanak, amihez kedvük van, és az oda csatlakozó gyerekek felügyeletét látják el. Ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek kallódnak, hanem így a pedagógusok szinte minden gyereket ismernek, ha kell, szemmel tartanak. Ez szervezés szempontjából sokkal nehezebb és összetettebb feladat. Óriási előnye, hogy nincs az iskolában megszokott, kötelezően előírt tevékenység, így enyhíteni tudjuk valamelyest „a nyári tábor is egy iskolában van, nincs különbség” érzést.

K.: Ez a megoldás hosszú évek alatt alakult ki. Azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek önjáróak, szervezik önmagukat és a társaikat is, irányítani kell csupán őket! Nem utolsó sorban kezd összeállni turnusonként egy-egy állandó kiváló felnőtt csapat, akik értik és tudják, mi a feladatuk. Akik pedig újonnan jönnek, jól beilleszkednek! Már ismerjük egymás ritmusát, munkastílusát, ha kell, egymáshoz lassulunk, ha kell, felpörgünk! Nagyon büszkék vagyunk és örülünk, hogy együtt dolgozunk táborvezetőként Zentai Ritával, Nachtmann Renátával és programszervezőként Nagy Gabriellával, valamint a Wekerlei Kultúrház munkatársaival.

Zs.: Nagyon kellene, hogy jöjjenek a nálunk fiatalabbak, hogy mielőbb beletanuljanak a napközis tábori életbe! De van remény! Előfordult már, hogy januárban jött egy email, amelyben, biztos, ami biztos, bejelentkezett valaki egy-egy nyári turnusra!

 

Ez azért nem könnyű feladat a pedagógusoknak sem!

Zs.: Így igaz! Akik közvetlen az évzáró után jönnek dolgozni, ki sem heverhették a tanévet és ilyenkor még sok a gyerek. A nyár közepén dolgozóknak beletenyerelünk a nyári szünetébe, akik pedig a végén jönnek, nincs idejük kipihenni az új tanév előtt a fáradalmakat.

 

 

Hány pedagógusra, munkatársra van szükség a zavartalan táboroztatáshoz?

K.: Minden turnusban van táborvezető, szabadidő-szervező, 10 pedagógus és két gyógypedagógus, akik kifejezetten a Móra gyógypedagógiai iskolából érkezettekkel foglalkoznak. Őket „aranyba” kéne foglalni, nem adnánk semmiért oda senkinek őket! Ez azért is fontos, mert a hozzájuk tartozó gyerekek integrálódnak a többiekhez, de ők mindig szívesen foglalkoznak a többi táborozóval is.

Zs.: Ami viszont gondot jelent, hogy a kollégák hivatalosan 8 órát dolgoznak. Reggel 6-8 óráig már, és 16-18 óráig még ügyelet van, amit szintén a kollégák biztosítanak a törzsidejükből. Ez azt jelenti, hogy ügyelet esetén előbb jönnek, és előbb mennek. Ennek viszont az a következménye, hogy a csúsztatásoknak köszönhetően 10-14 óra között van minden kolléga a táborozókkal, a többi időben egy-két ember hiányzik. Ez azért gond, mert a napközis tábor programjai több helyszínen zajlanak, hiszen minden nap vannak udvari és benti foglalkozások, de minden nap van úszás, hetente az egy-egy napos kiránduláshoz, ahol a negyven-ötven gyerekhez is legalább négyen kellenek, napi szinten vannak kimenős programok is, ahová szintén legalább két ember kell. De a napközis tábor adja a portást is a nyári időszakban. Ebből is látszik, hogy ez a tíz pedagógus nagyon kevés a nyugodt táboroztatáshoz.

Mennyire jó, hogy egy iskola adja a napközis tábor helyszínét?

Zs.: Ha a táborozást hagyományos értelemben nézem, akkor rossz, de az intézmények közül a Vass iskola a legideálisabb abból a szempontból, hogy közel vannak a társintézmények, a Kispesti Uszoda, a KMO és a tömegközlekedés, ha külső programra megyünk.

K.: Egyfelől nagyon köszönjük, hogy a Vass iskola évek óta biztosítja a helyet a tábornak. De! A gyerekek így iskolából iskolába mennek a vakáció idején. Sajnos ma nincs olyan helyszín a Kispesten, amely közlekedés és felszereltség szempontjából is megfelelő lenne. Se a Tichy Sportcentrum, se a Zoltán utcai sporttelep nem alkalmas erre a célra.

Zs.: Nem csak nekünk nem ideális ez a helyzet. Mindent segítséget megkapunk az intézmény vezetésétől, de az együtt éles mindig hordoz konfliktusokat is.

K.: A legkörültekintőbb viselkedés mellett is okozunk olykor károkat…

Zs.: Amit a nyári tábor ideje alatt leamortizálunk, azt a tanév elejére igyekeznek rendbe hozni, de mivel erre nagyon kevés ideje marad az önkormányzatnak, alig egy hét alatt kell rendet rakni az udvaron és a termekben, így ez nem mindig sikerül.

 

Milyen nevelési problémák jelentkeztek a táborozás során?

Zs.: Évek óta sokat küzdünk a szülőkkel és a gyerekekkel is a különféle elektronikus kütyük miatt. A szülők is azt gondolják, hogy mindig, minden percben el kell, hogy érjék gyerekeiket telefonon. Már a legkisebbek fülére is „rágyógyult” a okostelefon, kezükből ki sem kerül a tablet, az ájfon, okosóra. Leülnek a 220-as konnektor mellé és el sem mozdulnak onnan, nem akarnak sehová menni, nehezen indulnak meg egy-egy programra.

K.: Ezt már tavaly orvosoltuk, az idén pedig még határozottabban jártunk el: nem hozhattak töltőt a gyerekek a táborba, ameddig tartott az energia a készülékben, addig használhatták azt.

Zs.: Azt szoktuk javasolni a szülőknek, ne adjanak telefont a gyerekeknek, nincs szükség rá! Ha valami baj van, rajtunk keresztül tudnak kapcsolatot teremteni. Ha jól érzik magukat és programokon vannak, úgysem veszik fel a telefonokat!

Különleges nevelési és étkezési igényű gyerekeket is fogad a tábor?

Zs.: Mivel minden gyereknek jár az ellátás, jöhetnek a sajátos nevelést igénylő gyerekek is, de sok-sok kellemetlenségtől tudnánk megóvni a többi gyereket, a szülőket is, ha a táborozás nyugalma és a megfelelő pedagógusi felügyelet biztosítása érdekében az iskolák és a szülők is jobban odafigyelnének arra, hogy amikor a gyerekek beadják a jelentkezési lapjaikat, megfelelően tájékoztatnának bennünket a kisgyerek személyes állapotáról. Sajnos a szülők sem mindig mondják el, hogy a gyerek esetleg különleges bánásmódot igényel, mert például autista. A közeljövőben mindenképpen szükségünk lesz majd kifejezetten erre a célra alkalmazott egy-egy segítőre, gyógypedagógiai asszisztensre, akik ezekkel a gyerekekkel is tudnak majd foglalkozni.

K.: Jó lenne, ha ez is ugyanolyan természetes lenne, mint az, hogy a gyerek valamilyen ételallergiában szenved, vagy cukorbeteg, amit az adatlapon a szülők már feltüntetnek. Erre az ellátásuk során így figyelni tudunk.

 

Melyek voltak a legmenőbb programok az idén?

Zs.: Voltak családi-jellegű programok, mozilátogatás, hajókázás, de az igazán népszerűek azok voltak, amelyek valamiben különlegeseknek bizonyultak és a lealkudott árral is egy átlagos családnak megfizethetetlenek. Ilyen volt például az Inkák kiállítás, 3D Galéria, az Esztergomi Szuzuki KRESZtergom, az Elevenpark, csokigyár. A dorogi fürdőzés szinte minden héten volt. A heti buszos kirándulást a Wekerlei Kultúrház munkatársai próbálják velem mindig egyeztetve kitalálni, hová lenne érdemes menni. Nagyon rugalmasan szerveztük ezeket, ha találtunk valami jót, és még alkudni is tudtunk az árakon, nem hagytuk veszni a lehetőséget! Ilyenkor a sofőr tőlünk tudja meg, „hová is lesz a séta”Arra mindig ügyelünk, hogy a kilométer-kvótába beleférjünk. Nem utaztatni akarunk, hanem szórakoztatni.

K.: Zsuzsa simán átszervezte, ha kellett a tábor egész programját csak azért, hogy elmehessünk egy-egy izgalmasnak ígérkező helyszínre! Természetesen a kollégákat sem kellett biztatni a kísérésre, hiszen a programok számukra is szórakoztatóak voltak amellett, hogy a gyerekek felügyelete volt az elsődleges feladatuk. Egy-egy kirándulásról visszatérve legalább olyan lelkesen meséltek, mint a gyerekek. Szerintem ez a lényege az egésznek.

 

Milyen gazdája az önkormányzat a tábornak?

Zs.: Azon kívül, hogy jobban meg kéne fizetni a pedagógusok munkáját, az önkormányzattal kiváló a viszonyunk. Ha valaki meglátogatott minket a fenntartótól, a köszönés után mindig az volt az első kérdése, miben segítsen, mire volna még szükségünk! Megfelelő-e a gyerekek élelmiszerellátása, ehető-e a kaja, rendesen takarítanak-e a takarítók stb. Név szerint is meg kell említenünk Vinczek György alpolgármestert, aki mindig nyitott szemmel és füllel jött hozzánk!

 

 

© 2008-2019 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.