2018. szeptember 24., hétfő, Gellért és Mercédesz

Zupkó Gábor, Kispest korábbi polgármestere, a város egyik új díszpolgára

Kispest
2018. augusztus 04. szombat Írta: Prusinszki István

A rendszerváltás idején kapcsolódott be a kispesti közéletbe Zupkó Gábor, aki az első önkormányzati ciklusban alpolgármesterként töltötte hivatali idejét, 1994-től 1998-ig az első közvetlenül megválasztott polgármesterként irányította a kerületet.

Kispesten és a Fővárosi Közgyűlésben végzett munkájának befejezése után a diplomáciai pályát választotta. Jelenleg az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője, nemzetközi szinten is számos szakmai sikert és elismerést tudhat magáénak. Kispest egyik új díszpolgárával kerületi kötődéseiről, az önkormányzati rendszer kialakulásáról és Magyarország uniós tagságát érintő témákról beszélgettünk.

 

Hogyan emlékszik vissza a rendszerváltás idejére? Milyen változásokat, lehetőségeket hozott ez az időszak Kispest életébe?

Az egész ország számára óriási változást jelentő fordulat egyszerre volt átmenet a szocialista gazdaságból a piacgazdaságba, a „demokratikus centralizmusból” a demokráciába, s ezzel együtt egy súlyos gazdasági válságot is kellett kezelni. Akkor még nem voltak ezzel kapcsolatban megfelelő tapasztalatok, új szereplők kerültek be a közéletbe, a szintén újonnan alakult önkormányzatok pedig rendkívüli felhatalmazással, viszonylag jelentős bevételekkel és tulajdonnal rendelkeztek. Más városokhoz, kerületekhez hasonlóan Kispesten is nagyon sok olyan alapvető dolog hiányzott a mindennapokból, amit ma természetesnek veszünk, egyértelműnek tűnik. Hagyományos Kispest utcáinak jelentős részében nem volt csatornázás, nem volt aszfaltozott úttest, Kispesten rendkívül kevés embernek volt telefonja, hiányosak voltak a lakótelepek kiszolgálásához szükséges kereskedelmi, szolgáltató létesítmények. Helyi szinten a pártpolitizálás rendszerének kialakulatlansága sok esetben segítette azt, hogy könnyebb volt konszenzust teremteni. Az alapvető kérdésekben egyetértés volt: például abban, hogy a rendelkezésre álló forrásokat – amelyek a tanácsi rendszerben nem voltak – nem felélni kell, elsősorban nem a működtetésre kell felhasználni, hanem olyan fejlesztéseket kell végrehajtani, amelyek hosszú távon meghatározhatják Kispest életét, illetve javíthatják az itt élők életminőségét. Ennek szellemében indult csatornázási, útépítési program, elkezdődött a játszóterek, parkolók kialakítása, garázssorok építése, a közlekedési rend kialakítása, a parkosítás. Nagyon sok buktatóval járt ez az időszak, de azt remélem, hogy több helyes döntést hoztunk, mint helytelent. Ha azért tiszteltek meg a díszpolgári címmel, mert azt gondolták, hogy 1990 és 1998 között sok jó dolog történt Kispesten, akkor mindenképp meg kell osztanom ezt a dicsőséget az akkori összes önkormányzati vezetővel, képviselővel, a Polgármesteri Hivatalban dolgozókkal és a minket támogatókkal is.

 

Miért döntött úgy 1998-ban, hogy a továbbiakban nem kíván aktívan részt venni a kispesti közéletben?

A rendszerváltás környékén sokan keveredtek a kerületi politika környezetébe, aztán néhány év után kiderült, hogy ki választja hosszú távon is a politikát, és ki az, aki úgy gondolja, hogy jó volt részt venni a rendszerváltozás utáni időszakban a helyi közügyekben, az önkormányzati rendszer kiépítésében, de talán nem hosszú távon szeretne politikai pályán maradni. Én is utóbbiak közé tartoztam: örülök, hogy részt vehettem ebben az időszakban a helyi önkormányzati életben a fővárosban és Kispesten, de miután lejárt a polgármesteri mandátumom, egyfajta tudatossággal már nem indultam újra önkormányzati pozícióért. Számomra ez egy szép időszak volt, amelynek bizonyos elemeire büszke vagyok, és továbbra is erősen kötődöm Kispesthez, mert kispestinek lenni jó.

 

Miért jó kispestinek lenni?

Lakhat valaki úgy is Kispesten, hogy bár kispestinek mondja magát, mégsem éli meg azt: Budapest belvárosában dolgozik, oda jár szórakozni, s nem feltétlenül figyeli az önkormányzat, a kispesti intézmények vagy a kerületi civilszervezetek programjait, rendezvényeit. Én kispestiként rendszeresen részt veszek ezeken az eseményeken, jónak tartom és élvezem őket. Szoktam beszélgetni kispesti boltosokkal és kofákkal a Kossuth téren, mert helyi közügyekben mindig a legújabb információkat kapom tőlük, szeretek kávézni egy nevezetes Kós Károly téri boltban, s jó érzés tudni, hogy Puskás Öcsinek melyik volt a kedvenc kocsmája, hova járt iskolába és hol volt a háza. Számomra így áll össze kispestinek lenni: meghatározó helyek, élmények, közösségek, emberek teszik élvezetessé a kispesti létet.

 

Jelenleg az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője. Milyen főbb feladatokat lát el a képviselet?

Munkánk hasonlít egy nagykövetség munkájára: egyrészt kapcsolatot tartunk a kormányzattal, tudományos intézményekkel, egyetemekkel, másrészt figyelemmel kísérjük és elemezzük a magyar politikai és gazdasági eseményeket, továbbá rendszeresen tájékoztatjuk a magyar sajtót és a polgárokat a Bizottság munkájáról. Minden megyében fenntartunk egy információs irodát, Budapesten az Európa Pontot, ahová bárki fordulhat az Európai Unióval kapcsolatos kérdéseivel. Emellett különböző eseményeken, fesztiválokon, kulturális rendezvényeken is népszerűsítjük az új programjainkat és kezdeményezéseinket.

 

Tapasztalatai alapján mennyire tájékozott a magyar lakosság az Uniót érintő témákban, kérdésekben?

Az Eurobarometer által rendszeresen végzett közvélemény-kutatások alapján a magyarok az európai átlagnál tájékozottabbak. Ennek egyik oka, hogy – sok más országtól eltérően – már a középiskolai rendszerben foglalkoznak európai uniós kérdésekkel, alapvető uniós ismeretekkel is. Magyarországon az uniós tagság támogatottsága is az európai átlagnál magasabb, több mint 70 százalék. Fontos tevékenységünk, hogy folyamatos tájékoztatást adjunk a tagság előnyeiről, kihívásairól és vívmányairól, ami talán növelheti is ezt a támogatottságot.

 

Magyarországnak az élet számos területén sok elmaradást kell behoznia más uniós tagállamokhoz képest.

Az Európai Unió sem tud minden problémát azonnal megoldani. Magyarország egy 40 éves időszak után csatlakozott az Unióhoz, amelynek során nem maga választotta meg a saját útját, tehát nem onnan indult el, mint egy akkor már fejlettebb nyugati ország, így nyilvánvalóan nem is tarthat még ott. A globalizálódó világban egyértelmű, hogy egyedül egyik európai ország sem lenne gazdaságilag és politikailag elég befolyásos. Magyarország számára az egyetlen út az európai uniós tagság, mert az egységes piac biztosítja a gazdaság nagy részének sikeres működését és több tízezer család megélhetését, és az Unión keresztül tudunk befolyásolni olyan globális folyamatokat, amelyekbe egyedül nem lenne beleszólásunk és ráhatásunk. Az Európai Unió érték- és érdekközössége olyan egységes gazdasági piacot alakított ki, amely mindenki számára előnyös, és növeli a versenyképességet. Magyarország sikeresen él ezzel, ennek köszönhetően az egységes piac egyik legnagyobb nyertese: exporttöbbletet és pozitív egyenleget mondhat magáénak, vonzza a befektetéseket és alacsony a munkanélküliség. A következő időszak fontos kérdése lesz, hogy az oktatási rendszer is hatékonyabban hozzá tudjon járulni a gazdasági versenyképesség fenntartásához.

 

Évente több tízezren vándorolnak ki az országból külföldi munkavállalás vagy letelepedés céljából. Hogyan lehetne csökkenteni a kivándorlás ütemét?

Fontos, hogy megtörténjen az a termelékenységi és versenyképességi fordulat a gazdaságban, amelynek eredményeként vonzó, izgalmas munkahelyek teremtődnek, és a sikeres oktatási, kutatási tevékenységünknek köszönhetően is új munkahelyek érkeznek Magyarországra. A magyar kormányzat is bizonyosan ezt célozza az új Innovációs és Technológiai Minisztériummal, az Európai Bizottság pedig különböző alapokon keresztül támogatja ezeket a folyamatokat.

 

Ön szerint jó úton halad Magyarország?

Európai uniós tisztviselő szemszögéből helyes út az, ha egy európai ország az uniós tagságon keresztül látja a jövőjét, és az egységes piacon sikeres, mert ezáltal képes befolyásolni olyan folyamatokat, amelyekre egyébként nem tudna hatni. Ez akkor is így van, ha esetleg egyes kérdésekben vitatkozik, hiszen az uniós intézményrendszer is demokráciára épül, és annak az is része, hogy egy tagország egyes kérdésekben nem ért egyet, esetleg olykor markánsan is megfogalmazza ezt a véleményét, hiszen úgy alakul ki a közös vélemény, ha azt megelőzi egy – akár élénk – vita is. A legtöbb kérdésben egyébként konstruktív az együttműködés és rendszeres a párbeszéd: az Európai Bizottság által előterjesztett javaslatok mintegy 97 százalékát támogatják a magyar kormány képviselői. A legtöbb magyarországi párt is az Európai Unióban látja az ország jövőjét, és ezzel én is így vagyok.

 

© 2008-2018 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.